berno

... “Olvasni nem azért érdemes, hogy "műveltek", hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk és megtapasztaljuk, milyen a bukás, a hatalom, a magány, a diadal, a születés, a halál, a hazátlanság és a szerelem, hányféle hit, rögeszme, félelem mozgathat egy embert, hogy leleplezzük hazugságainkat, fölfedezzük életünk értelmét, talán az Istent is.” Müller Péter

Hát ez mondhatni félelmetes.... a címet kell beírni. (A rómais lakást nem találta el, a szembe szomszédot adta föl, de a bögötei megvan.) http://showmystreet.com/#* [1]

Itt voltunk: http://szinhaz.hu/musical/52290-a-fantom-titkairol-kulisszak-moge-kalauzolt-kentaur http://www.rtlklub.hu/hirek/belfold/video/209173

... mert van ami még megmaradt :) Sokáig én is ez akartam lenni... - fejben még ma is sokat írok. http://hvg.hu/panorama/20110509_Igy_dolgoznak_a_parlamenti_gyorsirok

Ahogy ígértem: A honlap, ami igazán jó, sok mindent megtaláltok ott:  http://www.kentaur.hu/ Továbbá a google is kiad sok mindent, aki még ezen túl is kíváncsi.

Az Operaház fantomja Andrew Lloyd Webber musicalje, Gaston Leroux regénye alapján készült. 1986-ban mutatták be, és azóta is műsoron van. Christine szerepét akkori feleségének, Sarah Brightmannek írta, aki el is játszotta az eredeti londoni és broadway-i előadásokban Michael Crawford oldalán. Harold Prince rendezte a darabot, aki az Evitát is színre vitte. Charles Hart írta a musical dalszövegeit néhány Richard Stilgoe anyagot felhasználva. Habár a musical vegyes visszajelzéseket kapott a kritikusoktól, hatalmas sláger lett és a mai napig megy mind a West End-en, mind a Broadway-en, ahol 2006 januárjában megelőzte a Macskákat, mint a leghosszabb ideje futó musical. Cselekmény  A mű főszereplője az Operaház fantomja és Christine Daaé. A fantom az operaház alatt él, mert az arca eltorzult, és nem mutatja meg magát senkinek. Egy zenei zseni, aki gyakran megijeszti az alkalmazottakat, például zongorajátékával. A sötétségből időnként felkísértő alakot az operaházban dolgozók gonosz s

Most egy kicsit érdemes visszaolvasnotok, az előző Fantomos poszthoz. Ott hagytam abba, hogy volt a három játék, amiből egyre neveztem (színházjegy), és egy másikra végül nem, az volt a történet folytatás. A történet azóta is kavarog bennem, a végső nagy sztori azonban még mindig nincs meg. Na, de a lényeg, Hajni bekerült a kiválasztott 15 történet folytatásba, így meghívást kapott a kísérőjével (ez vagyok én) ma egy beszélgetésre a Madách Színházba, ahol kis beszélgetés után volt még kulisszajárás a díszlettervezővel (Kentaur). Ott voltunk időben, én nagyon készültem, felvettem a legjobb laza hétköznapi, stb ruhámat, a kedvenc kabátomat (from London), és nagyon drukkoltunk, mert hogy a helyszínen is volt sorsolás, a 15 beküldő között húztak ki 3 db dupla belépőt a 30-i jubileumi előadásra. (Ma ugyanúgy ott lehetett a legjobb 15 képet beküldő is, közülük is sorsoltak 3 db dupla jegyet). Nos, a jegyet (is) Hajni megnyerte! :)  Szóval ott volt Szirtes Tamás (rendező és szín

(Sok)napos kedvencem: Király Viktor. :) Bejön egy az egyben ha énekel, ha nem. :) Akár magyarul, akár angolul, mindegy! :) http://www.youtube.com/watch?v=YiHf2ahkx24 http://www.youtube.com/watch?v=L7EnUUUBA_k Van szerencsére nem kevés nagyon jó dal vele/tőle a youtube-n, most csak ezt a kettőt ragadtam ki, de például a Fire-t is nagyon szeretem. Valami hasonló típust kellene keresnem angol-tanárnak is, nem de? :)

"Csonka ember az, és üres az élete - bármily gazdag külsőleg -, ha nincs érzéke a művészetekhez. A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."--Kodály Zoltán

Vágyom egy ilyenre, de egy egész szoba formájában :)

Ma reggel kivételesen kialudva ébredtem, ittam egy jó kávét, megtaláltam A. Safina dvd-jét, rendet raktam és végre megragasztottam néhány eltört dolgot, és még egy hetekkel ezelőtt leesett képet is visszaraktam a falra, kicseréltem egy-két rég kimerült elemet, meglocsoltam és megszeretgettem a virágaimat! :) Szóval éreztem, hogy jól indul a nap, ehhez biztos hozzájárult egy tegnap esti nevetős színházi  előadás is (Betörő az albérlőm). Itt ülök az új dolgozós-tanulós sarkomban és találtam ezt a cikket, vegyétek és olvassátok: http://www.pozitivnap.hu/eletmod/10-millioszoros-nap-es-a-telihold-teremto-energiaja-lesz-ma-velunk

Az én publikációm nem a blogomban kezdődött, hanem sok-sok éve a lapfórumon a musical topicban.  http://lapforum.lap.hu/forum/24-musical/ Fórumosok egymás közt más néven éltünk (berno), aki abból az időből ismer, szerintem mind Berno-nak hív azóta is. Hogy egyébként hogy lettem berno, nem tudom, hogy ki tudja teljes egészében... (én igen) :) Lehet próbálkozni és megírni... :) Pályázat közzétéve. :) Ha valaki unatkozik, és rám keres, megtalálja, hogy miket és miről írtam.... :) Elárulom, Nagy Sanyi topicot én csináltam, ott nem keveset időztem, de az abban az időszakban futó musicalek kapcsán is sokat posztoltam, nem kevés élménybeszámolóm van ott... Ezekből szeretnék is előásni egy-kettőt, mert nagyon érdekelne saját korábbi önmagam véleménye. Nem egyszer vitám is volt ott néhány emberrel, ez igaz - sok esetben, vagy inkább személyt illetően fanatikus voltam, azt hiszem, na. Ez van, illetve volt. :) Egyébként egy nagyon klassz időszak volt a fórumosdi...

Becsüld meg az utad! A te választásod volt, és ahogy tiszteled a földet, amelyre rálépsz, úgy fogja tisztelni ez a föld a lábaid. Tégy meg mindent utad megóvásáért, megtartásáért és ő ugyanezt fogja tenni érted! P. Coelho

Mivel zűrös munkás hétköznapjaim vannak, ebből leginkább úgy tudok valamennyire kintebb lenni, hogy aktiválom magam. Tegnap az történt, hogy még itthon vagy másfél órát vasaltam - most nagyon rendben vagyok :) - meg sütöttem túrós rétes muffint (by Stahl); isteni lett, persze rendesen meg kellett kóstolni. Mivel ma meg 3/4 4-kor mentünk el megbeszélésre egészen 1/2 6-ig (!), utána még elmentem az Oriflame-ért, és közben jött az ihlet: Hiányzik a lakásból egy tanulós-alkotós sarok (ez igaz), fölsejlett előttem, hogy mit akarok, ezért elmentem egy székért a Kikába, meg párnáért és minden sikerült is, ekkor már majdnem nyolc óra volt és zárás. Hazahúztam a széket és hát mikor rendezzem át a lakást, ha nem 9 után? :) Előszedtem néhány színben passzoló dolgot, de jelentem, a tanulós sarkom kész, és nekem nagyon tetszik (a kép nem adja vissza igazán) ! :)

Egy időben sokszor megnéztem (színpadon), aztán valahogy abba maradt az újabb ismétlés. Most miért jött mégis elő? Hát ezért: Tíz éve már, hogy bemutatták Magyarországon. Ennek kapcsán sokféle játékot hirdettek, persze alulmaradok mindben, de azért beneveztem erre 16 jeggyel. Ez most így soknak tűnik, de már lehet tudni, hogy volt aki 64-et küldött be...  „Imádlak, Fantom!” Keressük Az Operaház Fantomja legnagyobb rajongóját: aki a legtöbb előadást látta és ezt a jegyekkel is tudja bizonyítani. A legnagyobb Fantom-rajongó 2 belépőt kap a jubileumi előadásra, 2013. május 30-ra. A jelentkezéseket május 24-én éjfélig a fantom10@madachszinhaz.hu címre várjuk, a jegyek beszkennelt változatával vagy fotójával együtt! Aztán mostanáig gondolkoztam egy másik játék felhíváson is, de annyiféle ötletem volt, hogy nem tudtam magammal egyben megegyezni, úgyhogy nem nevezek. Jó esélytelenséggel nem nyerek jegyet a jubileumi előadásra, de ha már ennyit agyaltam és foglalkoztam ezzel, sok

"Amíg nem tudod elképzelni, addig nem tudod megvalósítani sem!" (George Lucas)

Tele minden újság, netes oldal, tévé, rádió, facebook stb. az eltűnt hegymászókról szóló nem jó hírekkel... Pont nem olyan régen olvastam egy nem túl régi interjút magával Erőss Zsolttal - elgondolkodtatott... ahogy elgondolkodtatott a felesége összes nyilatkozata és az ereje is... Most botlottam egy nagyon szép írásba (Palya Beától), emlékezésbe, ezt idemásolom nektek, mert ez megint elgondolkoztatott... "Drága Zsolt, felkavar ez most, hogy elmenni látszol. Félóránként rámegyek az Indexre, hátha azt írják, "Erőss Zsolt csodával határos módon életben maradt", és akkor a cikk majd taglalja, hogy erődnek utolsó cseppjeivel levánszorogtál a sátrakig, vagy valami ilyesmi, és egyedül a kisujjad utolsó perce fagyott el. Képek jönnek rólad, Hildáról, a gyerekekről... a színes csíkos hordozóban hoztátok Csomát koncertre, és arról beszélünk, hány kiló már, ő meg csak kacag a karjaimban. "Magos hegyen nem mehetek félelem nélkül....", ezt énekeltem neked tavaly

Virágos Áron talán 5 éves lehet kisfiúban. Szemüveges, és az a fajta kicsi szemüveges, akinek az egyik fele le van ragasztva valami mókás színes ragaccsal, de amúgy nem irigylem. A kicsi fiúcskát második napja látom ugyanott anyukájával - Nagyvárad tér, metro.  Tegnap délután láttam először, bent a szerelvényben már. Először csak arra lettem figyelmes, hogy kicsi kezével markol egy csomó fehér virágot - orgonára hasonlít, de amúgy ez egy bokorról lett gyűjtve (biztos útközben szedte valahol). Talált helyet, és ahogy leült volna,  már fel is pattant. Kiosztotta a mellette lévő lányoknak, asszonyoknak, néniknek a virágot- talán öten is voltak a szerencsések. Egy pillanat alatt átjárta a kocsit a meghatottság és az öröm (talán még a boldogság is), csupa füligérő szájú embereket láttam. Én egy ajtóval beljebb álltam, így a virágakcióról sajnos lemaradtam, de a jóérzés elért engem is, rögtön homályosan kezdtem látni. Ekkor még csak virágos kisfiúnak hívtam. Ma ugyanott megyek le,

"A szeretetnek nincs szüksége eszményi alakokra. A szeretet olyan, mint... de nem, nincs hasonlat a szeretetre. Nincs oka, nincs magyarázat reá. A szeretet, úgy látszik, önmagáért való. Néha felgyűlik egy emberben és kiárad." (Márai Sándor)

"Az átlagembereknek vágyaik és reményeik vannak. A tudatos embereknek céljaik és terveik." (Brian Tracy)

"Mono No Aware!" Nem érted, pedig nagyon fontos tanács. Tanuld meg, szebb lesz az életed. Könnyebb és bölcsebb. Egy japán kifejezés ez, az ősi japán kultúra alapja. Úgy lehetne lefordítani, hogy gyönyörködj a múlandóságban. Élvezd a szomorúságot. Az őszt. A lehulló lombok színeit. A lebukó Nap narancsvörös, kihűlő olvadt vasérc fáradó árnyalatait. A Hold is akkor a legszebb, amikor már majdnem eltakarták a fellegek, és a szerelmesed szeme is akkor a leggyönyörűbb, amikor átsuhan benned a gondolat: meddig láthatom még? A virágzó cseresznyefa azért vált a szépség szimbólumává, mert a fehér és rózsaszín menyasszonyi ruhája egyetlen hét alatt lehullik róla, és ami utána jön, már nem olyan túlvilágian festői és fiatal - az már a valóság. Az ember nemcsak akkor sír, ha valami baja van, hanem akkor is, ha találkozik a szépséggel, az igazsággal. Ha emlékezik arra, hogy minden elmúlik egyszer. Szeretünk sírni, ez az igazság. - Miért sírsz? - Mert olyan szép. Mi a szé

Holnap lesz 13 éve, hogy az itteni alkalmazkodásomat megkezdtem...

József Attila: THOMAS MANN ÜDVÖZLÉSE Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” - (igy nem szökik rá hirtelen az éj) s mig kis szive nagyon szorongva dobban, tán ő se tudja, mit is kiván jobban, a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél: igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj. Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük, mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt s együtt vagyunk veled mindannyian, kinek emberhez méltó gondja van. Te jól tudod, a költő sose lódit: az igazat mondd, ne csak a valódit, a fényt, amelytől világlik agyunk, hisz egymás nélkül sötétben vagyunk. Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén, hadd lássunk át magunkon itt ez estén. Párnás szavadon át nem üt a zaj - mesélj arról, mi a szép, mi a baj, emelvén szivünk a gyásztól a vágyig. Most temettük el szegény Kosztolányit s az emberségen, mint rajta a rák, nem egy szörny-állam iszonyata rág s mi borzadozv

Az egyik Nők Lapjában találtam rá magyarul a kis Sámuelek egyik kedvenc meséjére. :)

"Élj az állatkert igazgatójának bölcsességével!" Ezt a mondást dédnagyanyám hagyta ránk. A nagyanyámnak mondta, aki öt gyereket szült. El is magyarázta neki: ha mosómacit szültél, ne bánd, hogy mindig a pracliját "mosogatja" - ne várd tőle, hogy széttépje a bivalyokat. Az oroszlánból nevelj oroszlánt, az orrszarvúból szívós lényt, ne bánd, hogy kissé vaksi. Régi korokból itt maradt ősállat ő - tapasztaltabb, mint a nyugtalan nyulacska, aki viszont rövid életű, és készülj fel, hogy akármennyire szereted, hamar itt fog hagyni. Mindenki hozott magával egy természetet és egy sorsot is. Amíg ezt nem tudod, nem ismered még a saját gyerekeidet sem. A lélektan ezzel nemigen foglalkozik. Nem tudja, mit cipel egy ember magával: milyen jellemet és élettervet, egy, még a genetikus kódok születésénél is mélyebb és régebbi világból. Ha megkérdezel egy bölcset, azt mondja, hogy az ember a lényének kb. 70-80 százalékát hozta magával. A múltunk időtlen. S mivel nem látun

"Ne vádold a világot! Keress megoldást!" (Sri Chinmoy)

Ma reggel a kávé fölött valami hasonló témán merengtünk el, bár reggel volt és péntek, és most találkoztam ezzel a képpel és a szöveggel:

"Ne feledd, hogy a lelked legmélyén boldog vagy! Csak ezt most nem éled át." Ez a mondat nem vigasztalás. Sőt. Inkább figyelmeztetés, hogy nem vagy képes megélni azt, ami vagy. Felhők között jársz, nem is tudod, hogy süt a Nap, ahogy azt sem, hogy van-e Nap egyáltalán. A szürke felhőket és a félhomályt tartod valóságnak, és a boldogságot nagy hiányként éled meg. Nincs is szó erre a negatív állapotra. A jóra van a rossz, a fényre van a sötét, az örömre van a szomorúság, de a boldogságnak az ellentétére nincs más kifejezés, csak a boldogtalanság. "Talán" vagy. Mint egy mély kút, olyan a lelked, és az alján ott a kristálytiszta, hűvös víz, de te mégis szomjazol, sőt, néha belehalsz a szomjúságba, de csak azért, mert nincs elég hosszú köteled, amellyel az edényed leérhetne a kút fenekére. Nem tudsz magadból meríteni, pedig bármikor megtehetnéd. Még a halálos ágyadon is. Akkor vagy boldog, amikor az edényed leért lelked kútjának legmélyére. A forrás benned van,

Érettségi időszak van, és nekem minden évben eszembe jut a sajátom... Hogy akkor éppen milyen időszakom volt, élesen él bennem minden, például, hogy hangulatban voltam, milyen idő volt, a ruhám, a kollégiumi szoba légköre, stb... Akkor még ültünk a teremben, és bekapcsolták 8 előtt a tévét, a Bényi Ildikó ott bontogatta a borítékokat... Jó érettségim volt, a matek meglepetésre 4-es lett (2-ban majdnem megbuktam, és végig inkább stabil hármassal kínlódtam végig, utáltam), így amikor bementem az eredményért, emlékszem, hogy visszakérdeztem, hogy tényleg 4-es, de ugye az enyémet nézi? Hétfőn magyar volt, kedden matek, szerdán gyorsírás (közel sem olyan könnyű, mint azt bárki gondolná, ráadásul nagyon pipa voltam, mert előtte pár hónappal az OSZTV-n országos 7. lettem, és bár ezzel simán bejuthattam volna a nyíregyházi főiskolára, de érettségi-mentesség csak az első háromnak járt; hát muszáj voltam - magamnak - ötösre bizonyítani... :)) csütörtökön pedig gépírás érettségim volt, ami

Bár ez így elég nagyképűen hangzik, mert hogy nem szoktam naponta nyerni. Sőt, jó ha ötévente valamit. Kezdődött annak idején az Ifjúsági Magazinnal, aztán később talán volt kétszer kettesem a Lottón, nagy vonalakban ennyi a nyereményem -eddig! De azt eléggé tudjátok rólam, hogy rengeteg helyre beregisztrálok, föliratkozok, visszaküldök, megfejtek, stb... Nos, most is ez történt, Facebookon OTP kártyapark, játszottam, válaszoltam, és ahogy egy ideje, most sem néztem, hogy mit lehet nyerni. És még az angol út előtti utolsó pillanatban (csütörtök este jött egy e-mail, hogy adjak adatokat, stb:), idemásolom egy részét:  "Kedves Bernadett!  Örömmel értesítünk, hogy Te vagy a 2013 tavaszi KártyaPark játékunk negyedik heti nyertese!  Nyereményed egy ASUS G75VX-CV081H notebook, Windows 8 operációs rendszerrel.  Ahhoz, hogy nyereményedet elküldhessük, kérjük, válasz e-mailedben 2 munkanapon belül legkésőbb 2013. április 22. 18:00-ig írd meg..." stb. Megírtam még o

A visszaút napja. Nagyon hűvös van, 5 foknál többre nem is saccoljuk. Bepakolok, elköszönök, hajnal óta játszok Alexszal nagyon jókat. Alexnak szombati úszása van, ami azt jelenti, hogy 9-kor el kell indulni. Én ráérnék később is, de ahhoz, hogy jó helyen tegyenek ki (hogy a bőröndöt ne kelljen lépcsőn vonszolni), velük kell tartsak, mert úszás után meg már nem lenne idő, tehát még mindig ez a jobbik eset. A gép fél 3 előtt megy. Tehát bepakolunk, elindulunk, könnyű a szívem, mert minden klappol, a kicsi fiúk huncotok és viccelődnek, Jutkával jól összeborulunk még és máris ott tart, hogy de mikor jövök legközelebb. Jól esik nagyon, mondom neki, hogy nem volt olyan sima a helyzet, de megnyugtat, hogy minden oké és hogy nagyon jól csináltam, szép volt. Irányba teszem magam, felszállok a villamosra, ami elvisz East Croydonig. Ott veszek vonatjegyet, aztán a vonat elvisz a reptérig. Nagyon hamar érek ki, még 11 sincs. pechemre és a Wizzair bénasága miatt márcsak 1,45 perc van az

Az utolsó teljes napomhoz érkezem. fura és megfogalmazhatatlan érzések jönnek –mennek. A kislakásom már eszembe jut, de más nagyon nem. Angolfölde nekem sokkal jobban bejön, mint az valaha is sejthető volt, az abszolút lehetőséget hordozza magában a jövőt illetően. A gyerekekkel a napokban sokat javult a helyzet, sokat játszunk már, Matte főleg gyurmázni szeret, afölött hosszú félórát töltünk nem egy esetben. De legózni is rengeteget lehet már és lassan visszatér neki valami emlékféle, újra a fotelja vagyok mesenézéskor, és ez hihetetlenül jó érzés; Alex pedig bújik és még a puszikat is osztogatja nekem, pedig nála aztán ez tényleg ritkaság volt még annak idején is. Délelőtt Jutkával és Matteval Bromley-ban vagyok beszerzésen, Mattenél időnként elszakad a cérna, gondolom, jön a front. J A piacrészen gombokat akarunk venni, közben ő tök észrevétlenül elcsen egy kis gombot, amit úgy markol egész végig, hogy kb 2 óra múlva tűnik föl, hogy ellopta a 10 centes gombocskát. J A bank

A mai napra nagyon durva shoppingolást terveztünk be Ashfordba. Ezt annak idején is nagyon szerettem, mert nagyon jó cuccokat lehet venni töredék áron. Ez egy outlet-sziget, a Pandorf-i (Ausztria) helyhez hasonló. Jutka reggel kicsi vacilált, hogy menjünk-e vagy sem, mondtam, hogy én akár vonattal is szívesen, mert cipőkre vadásznék. Korán indulunk, Alexet megint kitesszük az iskolánál, Matte is jönne, közli is, hogy „én is jövök”, de neki bölcsis napja van ma, meg amúgy is. J Nagyon durván járjuk a boltokat, Jutkának sikerül jó dolgozós cuccokat venni, nekem cipőt és megebédelünk, mi mást ennénk, mint Fish&chips-et. Fáradtan érünk haza, de történik még a nap végére egy nagyon jó dolog, Alex szalad elém, amikor megérkezünk és csimpaszkodik. Mégiscsak egyre biztosabb, hogy jó döntés volt ez az út, és hogy ki kell várni, amíg ők eldöntik, hogy ’jöhetek-e’. Levezetésként megnézek még egy D. Abbey részt a harmadik évadból Bíborkával. Kerestem amúgy valamelyik nap DA-s

Korán kelek, mert hét után el kell indulni, mert 7.40-kor indul egy jó vonat Londonba (St Pancras nemzetközi állonás) Bromley-ból, hogy ne kelljen túl sokat átszállni; onnan átsétálok a King’s Cross állomásra, mert onnan megy a Cambridge-felé tartó vonat, annak a menetideje még 45 perc. Fél 10 után érkezem meg. Kicsit elveszve bámulok körbe a pályaudvaron, mert RENGETEG biciklit látok, és semmi mást (na jó, délután egy tűzpiros Ferrarit is). Nem kapcsolok időben és nincs is közel turista iroda, ezért gyalog indulok el (bele is telik jó fél órába, amíg beérek a városközpontba). Közben betérek egy-egy szép templomba, vagy éppen charity-shopba, és találok is egy klassz felsőt, amit nem akarok otthagyni, de főleg nagyon jó lesz itthon felvenni, mert túl azon, hogy pár fontért vettem vadonat újan, mindig eszembe jut majd az a nap Cambridge-ben. Szeretek ilyet csinálni, ezért nem is szoktam az ilyen dolgokat kihagyni. J Kezdek belejönni a városnézésbe, találok turista központot meg wc-t,

Az ötödik napom itt, ami azt is jelenti, hogy 5. napja vagyok internet nélkül. Furcsán jó érzés. egy-egy munkahelyi sms megakaszt, ezeket intézem, de semmi más hívást vagy sms-t nem kezdeményezek senki felé, ez most egy ilyen időszak. A heti két napos időből az elsőre ébredünk. Éjszaka még mindig kegyetlen hideg van, nappal viszont szépen melegszik. Sűrű napot tervezünk nagyon. Reggel (9 előtt) Alexet kitesszük az iskolánál (sajnálom nagyon, hogy nem jöhet velünk), mi pedig megyünk tovább (Jutkával és Mattevel). Útba esik East Croydon, ahol az állomásnál van egy jellegzetes nagy fehér torony épület. Nem is megyünk el mellette, csak látjuk messziről és hátulról Matte megszólal: idejött a Berni. – összenézünk Jutkával, hogy ennek a gyereknek tényleg mennyi esze van, felismerte, hogy hova jöttek értem 5 napja. (hazafelé ugyanígy fölismerte délután). Az Ikeában kezdünk, ahol veszünk még két gyerekpolcot meg dobozokat (amit majd este össze is szerelhetek jó szokás szerint); meg megregge

Hétköznapra ébredünk, ami annyit jelent, hogy Alex 9-re iskolába megy. Még kicsit mindig távolságtartóak, szerintem nem értik, hogykerültem oda. (Mivel szombaton Londonban voltam, vasárnap reggel Alex mondta is, „azt hittem elmentél” – hogy hogy esett, nem részletezném…) Mert nekik még mindig a (régi) nanny vagyok - gondolom, és hát eddig az volt a szokás, hogy a nannyk váltják egymást és nem szoktak visszatérni. Egyről sem tudok magamon kívül, aki visszament látogatóba. Matt már játszik velem olykor, ami jó. Van egy fura helyzet délelőtt, és megszakítva a játékot Edit után indul az emeletre, én meg visszahívom, amiből marha nagy sírás lesz. Magam alá esek, sírhatnékom van, hogy basszus, hát ez a helyzet közel sem kedvező, mert ha nem is játszunk, akkor ennek a látogatósdinak később nem sok értelme lesz. Elismerem magamban, hogy ezt a kismanót a régi formában elvesztettem, nincs miért ámítsam magam, új alapokra kell helyezzem a kapcsolatot. Később Edit kimegy vele a parkba, magam

Ez egy nagyon fárasztó nap volt és hosszú is. Ma van a gyerekek szülinapi partyja. Tegnap délelőtt (mielőtt Londonnak nekiindultam) még Jutka pánikolt, hogy kevés lesz a süti, valamit még akart sütni, mondtam, hogy szerintem legyen cupcake, azt mindenki, főleg minden gyerek nagyon szereti. Kapott is az alkalmon, reggelre ebből már az a történet lett, hogy én bevállaltam, hogy megcsinálom a cupcake-ket J Mondjuk márcsak a diszítés maradt (a krémkeveréssel együtt), de azért mégiscsak kb 40 db cupcake-ről beszélünk. Még kellett venni ezt-azt, így Jutka még elment a 11-kor nyitó Tescoba (vasárnap későn nyit minden), mi még otthon voltunk a gyerekekkel, és cupcake-eztünk. Közben Edit is beszállt, még mindig elég halovány az ismerkedésünk – túl azon, hogy rögtön az elején mondja, hogy ne csináljam a dolgát – megnyugtatom, hogy nem szólok bele semmibe, a mosogatógépbe bepakolni nekem nem munka, tehát szívesen. A többi területen még jobban lejjebb tekerem magam, ami gyakorlatilag már a

A bejárt parkokról: Hyde Park:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Hyde_Park St. James's Park:  http://hu.wikipedia.org/wiki/St._James%E2%80%99s_Park Green Park:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Green_Park És egy kis írás Pán Péterről, amit,illetve akit ugye nem találtam meg; de majd legközelebb:  http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1n_P%C3%A9ter_a_Kensington_Parkban

Elnézem az időt (már nem tudom, hogy melyik mobilomat állítottam át helyi időre), így ottani idő szerint 6.15-kor felkelek. Bár Alex nem sokára úgy is érkezik, mégis furán ténfergek a házban. Jobb híján elindítom a mosógépet, meg elkezdem kimérni a rakat süteményt, amit reggel fogok megsütni a szülinapra. Ne horkanjatok fel, Edit szabadnapos, tehát segítségként csinálom ezeket, ráadásként délután vendégek várhatóak, én meg be akarok menni Londonba, egyrészt mert szép idő van, másrészt jobbnak látom, ha kicsit fellélegzek és meglevegőztetem magam az első nap hullámai után. Alex-szal játszunk még lent, aztán kezd élet költözni a házba. Jutka elviszi Alexet úszni, Matte otthon marad, én meg megsütöm 3 adagban a Victoria Sponge-t, és 3 adagban bekeverem és elkezdem sütni a Brownie-t. Van némi félreértés a liszt és a sütőpor témában, de tökéletesre sikerülnek a torták. Még mindig alig múlt 10 óra, tehát gyorsan átöltözök és elindulok London felé. Nagyon fáradt vagyok az elmúlt napok mia

Nos, ez a nap meglehetősen korán elkezdődött, főleg, hogy ez előzőt is ezen a napon fejeztem be. Elalvás (1/2) és ébredés (3/4 3) között mindössze valamivel több, mint kettő órácska telt el. Aki ezt már csinálta, tudja, hogy elég kellemetlen dolog ez… Még bele sem melegedni a pizsibe és az ágyba, máris újra át/felöltözés, ágyazás, és valami arckeresés. ½ 4-re jött a taxi. A nagy bőröndöt az alvó házban lecibáltam a lépcsőn (elkezdtem szidni magam, pedig előző este még jó előjelnek tűnt, hogy a bőrönddel együtt valamivel nyomok mázsánál többet). A gond megint a magasságommal volt, ezért cipelek mindent olyan hülyén kinézve, mert a bőrönd nemsokkal alacsonyabb nálam, tehát megemelni üresen sem tudom túl messze a földtől. Szóval, a szemetet még levittem, huszonykilencedszer megnéztem, hogy mindent kihúztam és kikapcsoltam (holott a tűzhely napok óta nem volt izzásban), megvan a beszállókártya és főleg a bankkártya és elindultam. Fél 4 előtt a taxi már a házelőtt várt. Beszálltam és a