berno

Pár hete épp róluk, vagyis a házukról szólt egy angol olvasmány. Íme néhány részlet Frida leveleiből. Milyen jó, hogy volt mi fennmaradjon... a mai korból vajon mi marad fent igazán szépen majd? http://wmn.hu/2015/04/20/frida-kahlo-szerelmeslevelek/

http://www.metropol.hu/bulvar/cikk/1308505-egy-kulonleges-lanykeres-tortenete

Ahogy mondani szokás, "Vigyázz, mit kívánsz, mert...!" :)) http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2015/03/josh-groban-este-van-ha-nem-vettetek.html

... Mert tudom,hogy mennyit gyakoroltunk... :)

Hát ez momentán nagyon igaz... ;) Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira nagyon hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba, hogy megölelhesd. - Paulo Coelho

Elolvasva olyan 'dezsavüm' lett valahogy, hasonlót már vagy olvastam, vagy valami filmben volt, akinek beugrik hasonló, segítsen. :) részlet a cikkből: Egy vagyonos ember és a fia minden különleges művészi alkotást össze akartak gyűjteni. Minden megtalálható volt a gyűjteményükben Picassótól-Raphaelig. Gyakran leültek együtt és csodálták a nagyszerű munkákat. Mikor a vietnami konfliktus kitört, a fiú elment a háborúba. Bátran életét adta, mikor megmentett egy másik katonát. Amikor az apa megtudta, mélyen gyászolta egyetlen fiát. Hónapokkal később, épp Karácsony előtt kopogtattak az ajtón. Egy fiatalember állt az ajtóban, hatalmas csomaggal a kezeiben. Így szólt: "Uram Ön nem ismer engem. Én vagyok az a katona, aki a fiának köszönheti az életét. Aznap sok embert mentett meg. Éppen engem vitt biztonságba, mikor egy golyó szíven találta, és ő azonnal meghalt. Gyakran beszélt nekem Önről és a művészet iránti szeretetéről. - A fiatalember felemelte a csomagját. - Tudom,

http://pozitivnap.hu/napi-pozitiv/20-idezet-buddhatol-amelytol-garantaltan-atertekeled-az-eletedet Kiemelve néhány: 1. "Bármennyi bölcsességet olvashatsz, és bármennyit mondhatsz, de mit sem ér, ha nem aszerint cselekszel." ... 3. "A kancsó cseppenként telik meg." ... 8. "Csakis mi menthetjük meg magunkat. Senki sem tud, és senkinek sem szabad. Mi járjuk saját utunkat." 9. "Amint egy vita hevében haragra gerjedsz, már nem az igazság érdekel, hanem saját magad." ... 14. "Könnyű meglátni mások hibáit, annál nehezebb a mienket. Az ember mások hibáját, mint pelyvát teríti szét, a sajátjait viszont úgy takarja, mint vesztes dobást a csaló." ... 18. "Gondolataink formálnak minket. Azok vagyunk, amit gondolunk. A tiszta elmét árnyékként követi az öröm." 19. "Mentsd meg magad. Ne függj mástól." 20. "Hadd legyünk hálásak azért, hogy ha nem is tanultunk ma sokat, legalább tanultunk valamit, ha pedig semmit s

Ezen is milyen jó lenne ott lenni, épp pár nappal a londoni Josh Groban-koncert után.... :)) Azt mondják, az Élethez álom kell. Hát tessék, az enyém ma ez. :)

Nem fontos, hogy te szövegezd meg a szépet és az igazat, fontosabb, hogy megismerjed. Márai Sándor

Matthew -ék az iskolában a Hamupipőkét tanulmányozták, vagy hogy is mondjam, és a kinőtt tornacipőből legyàrtották a báli cipellőt. Fiú szemmel manapság egy ilyen így néz ki.

A 25-ös kihívás is szerepel a Topánkán, és már három könyv kiolvasva. Mivel ilyen jól álltam, a havira is beneveztem (szerencsére összesített számolás van), és még van 7 napig a negyedik kiolvasására. :) 25-ös könyvkihívás Eddig 3 könyvet olvastál el a tervezett 25-ből. Hátralévő idő: 160 nap. 12% Havi könyvkihívás április Eddig 3 könyvet olvastál el a tervezett 4-ből. Hátralévő idő: 7 nap.

"Amíg nem ismerjük, nem vesszük komolyan, nem tiszteljük magunkat, nem békülünk meg önmagunkkal és nem éljük saját életünket, addig csupán, mint a marionett, külső hatásoknak és törvényeknek engedelmeskedve, idegen életet élünk." (Hermann Hesse)

Hát ez gyönyörűű!!!

"A problémák azért ismétlődnek, mert amikor előtűnnek, reagálunk rájuk és ragaszkodunk hozzájuk. Folyton gondolkozunk a dolgon, és így belekapaszkodunk, ahelyett, hogy elengednénk." (Mabel Katz)

Ez tetszik. :) Francia ABC a nevezetességekkel. Hozott néhány emléket. :)

Na, most van baj! :) A szociális segélyezés megkezdhető... :)) NA, nem a VIP-esemény érdekel, az 189 font! A szimpla jegyértékesítés pénteken kezdődik, a kezdőár 59 font, ami még nem is annyira rossz.

Na jó, nem kérdés, hogy ki-mi lesz az egyik szülinapi ajándékom idén. :) Miért is ne gyűjthetném a listámat, nem igaz? :)) A hétvégén a gyerekek ajándékmérgezést kaptam, vagyis most értek a végére a hónapok óta tartó dömpingnek, úgyhogy végre elhangzott a nagy mondat: karácsonyig semmi... :)) Erre föl, Matthew megkérdezte hétfőn, hogy hol a Christmas book-ja, mert már tudna bele tenni ezt-azt... Mondtam, hogy felejtse el, majd december 10-e után... :) De nekem nem kell ennyit várni, hiszen 5 hónapnál is hamarabb jön el a napom. :)

"A gyermek szeretne felnőtté válni, hogy erős és hatalmas legyen. A felnőtt visszasírja gyermekkorát, hogy boldog legyen." (Közmondás)

"Ha mélyen belegondolok, nincs olyan cselekedet, aminek csak jó következményei lennének. És nincs olyan rossz, amiből csak rossz ered. Cselekedeteinkkel úgy sietünk a jövőbe, mint egy motorcsónak a vízen, mögöttünk a hullámok jobbra is, balra is kiterjednek. Ha csak jobbra akarunk hullámot, balra nem, akkor meg kell torpannunk, képtelenek leszünk bármit is cselekedni." (Feldmár András)

...hogy tud valami ilyen csodás lenni?

Ezen a filmen tudom, hogy betegre röhögtük magunkat a moziban, azóta akartam újranézni. :) Ma megteszem. :) Ajánló:  https://www.youtube.com/watch?v=fhHZg5dR6J8 Sarah Asburn és Shannon Mullins egyaránt kemény, a munkájának élő, magányos nő, és mindketten egyformán gorombák. Emiatt aztán ki nem állhatják egymást. A helyzeten tovább ront, hogy Ashburn nagyképű FBI-ügynök, Mullins viszont egyszerű, mocskosszájú bostoni rendőrnő. Amikor Asburn ki akarja venni kezéből az ügyét, rá kell jönnie, hogy emberére akadt. Így kénytelen-kelletten összefognak, hogy lekapcsolják az agafúrt és könyörtelen drogbárót. A kényszerű közös munka során megtanulják tisztelni egymást

Ez a film már régóta várt arra, hogy megnézzem. De jó, hogy megnéztem. Aki a hokit kevésbé szereti, az is nézze meg, kiváló film, az utolsó jó 20 perc pedig igazán fontos. Egy részlet:  https://www.youtube.com/watch?v=30FeYTnq4kE Kisebbfajta csodát hajtott végre az amerikai jéghokicsapat az 1980-as téli olimpián. A főiskolásokból és egyetemistákból álló amerikai együttes rácáfolva minden előzetes számításra, legyőzte a verhetetlennek tartott szovjet csapatot, és megszerezte az olimpiai aranyérmet. Herb Brooks edző egy amatőr játékosokból álló, tapasztalatlan társaságból néhány hónap alatt ütőképes hokicsapatot csinált, amely méltó ellenfele lett a sportágat uraló szovjeteknek. A fiúkat utána valóságos nemzeti hősöknek kiáltották ki.

Ezt a posztot már nagyon régóta készülök megírni, de olyan féltett emlékekkel van tele, hogy valahogy attól 'féltem', ha leírom, elillan. De közben meg attól is félek, hogy annyira múlik az idő, hogy megkopik a 'fénye', és akkor meg azért nem lesz meg. Így aztán arra jutottam, mégis megosztom, hiszen hol, ha nem itt, nem igaz? :) Na szóval, még mielőtt dörzsölnétek a kezeteket és már a nászajándékomon gondolkoznátok, nem, (még) nem ült le mellém az igazi a legutóbbi londoni járaton, filmkocka szerűen neki sem mentem a kis hülye bőröndömmel, de azért végre a sok (majdnem szószerint) hányatott sorsú repüléseimben lett egy igazán mámoros és van egy lelkembe égett mosoly, hogy ilyen szépen fejezzem ki azt a szép barna szempárt. Na, hát honnan is kezdjem... Ugye arra még emlékeztek, hogy milyen volt a hazafelé tartó út és hogy milyen gondolataim támadtak akkor. /Egyébként a történet hitelessége miatt elmondom, hogy a március 31-i poszt az aznapi jegyzetfüzetes jegyzete

"Semmi nem rontja el úgy a pénteket, mintha kiderül, hogy még csak kedd van." (Pinterest)

“Amikor megjelenik a lehetőség, más formában kínálkozik fel és más irányból jön, mint ahonnan várjuk. Ez mindig így van a lehetőséggel: ez az ő furfangja. Megvan az a ravasz szokása, hogy a hátsó ajtón surranjon be, és gyakran szerencsétlenségnek, vagy vereségnek álcázza magát. Talán ez a magyarázata, hogy olyan sokan vannak, akik nem képesek felismerni, amikor megjelenik.” (Napoleon Hill)

Mivel megint 16 fok lett, ki "kellett tegyem magam a kertbe. :) Itt az angol házim,a könyvkihívás harmadik darabja, majdnem későn egy kis 50 faktoros naptej az orcámon, és még van egy órám a délutáni hajráig,a többi meg nem érdekel. :)

Ezt ki kell próbálni. :) http://www.mindenegybenblog.hu/edes-sutemenyek/citromlebe-martja-az-almaszeleteket

Te tudod? http://hvg.hu/kultura/20150416_Ugy_erzem_nincs_ram_mar_szukseg_otthon

http://www.nlcafe.hu/ezvan/20150420/hazimunka-erteke/

Alig várom, hogy valakinek már legyárthassak egy ilyet, húzzatok bele! :) Itt van hozzá a cikk: http://www.nlcafe.hu/baba/20150420/csinald-magad-pelenkatorta/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_content=kreativotthon&utm_campaign=20150421

A mai nap egyetlen jó dolga ez a pár szál kisvirág és hogy újra jó idő volt. A gyermeki magatartást elnézve, és hogy mindegyik kishíján összetörte magát, holnapra gondolom eső várható...

"Legyünk hálásak azoknak, akik boldoggá tesznek; ők azok a bájos kertészek, akiktől a lelkünk virágba borul." - Marcel Proust

Áprily Lajos: Ámulni még Ámulni még, ameddig még lehet, amíg a szíved jó ütemre dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyerekkorodban. Elálmélkodni megszokottakon: az andezitre plántált ősi váron, virágokon, felhőkön, patakon, az azúrban kerengő vadmadáron, a csillagon, ha végtelen terek hajítják át a késő-nyári égen. S ámulva szólni: Most voltam gyerek. S vén volnék már - s itt volna már a végem?

Na kérem, a 35. év betöltéséhez pontosan 5 hónap van hátra, azaz 152 nap, meg a sejtjeim cserélődéséhez is. Ha hinni lehet az okosoknak. És, bíztatásul írom (főleg magamnak), hogy ugye még további egy évig folyamatosan 35 leszek. Annak idején, 5 évvel ezelőtt, amikor jött a nagy harmincas, nagyon oda voltam (belül), szentül hittem, hogy a nap sem virrad fel többé. Nem a számokkal volt/van gondom, hanem azzal, hogy valahogy máshol akartam volna akkor (és most is) tartani. A 250 órás pszichodráma foglalkozás végét jártam, tehát volt a lelkemben gondolat – bőven. Aztán Toscana lendített rajtam, a drámát végigcsináltam és amire a 31-et betöltöttem, már Angliában voltam. Na, a 35 körül is van némi para, de sokkal inkább ébresztőt fújtam magamnak, de erre készülni kell. Elérendő és elérni kívánt konkrét (de reális) célokat teszek most magam elé. És itt meg kell említeni nemcsak a mostanság olvasott könyveket, de a Szilveszteres filmet is (emlékeztek, az egyik szereplőnek volt egy szi

Íme a második torta. Gyerekszempontból szerintem ez fog neki jobban bejönni, de nekem a másik jobban tetszett. Ez a torta tulajdonképpen Captain America pajzsa. :) Nem lett teljesen tökéletes, még valahogy rá kell jönnöm, hogy a marcipánnal hogy tudnék ügyesebb lenni. Ez is egy szuperember féle:

Tegnap épp el akartam mesélni valamit, csak aztán már nem volt erőm tovább blogolni, de este teljesebbé vált a történet, úgyhogy most már muszáj elmesélni. Azt tudjuk, én sem tagadom soha, hogy akármilyen édes-cuki egy mucika, időnként azért az embert (engem) erősen próbára teszi, de nagyon. A türelemkészletem határai erősen feszegetve vannak olykor. És mindegy, hogy kicsi vagy kisebb a gyerek, alkalmasint mind megbuggyan, ha csak kis időre is, de megbuggyan. Nincs mit szépíteni. :) Ilyenkor jön a papolás, vagy ha kell valaminek az elkobzása, letiltása, vagy csak a szemöldökráncolás. Mikor hogy, és attól is függ, aznap már hányadik meccset nézzük-játszuk. Aztán persze jön az ellenoldal, a bújás, a puszika, a masszírka, a nanny olvasztása. Erre ezernyi eszközük van. Ez is tény. :) Valahogy ez lehetett a folyamat egyik reggel iskolába menet, amikor a legkisebb egyszercsak azt mondja ( a pontos angol-magyar szórendre nem is emlékszem pontosan, de azt hiszem így hangzott): -

Ezt elfelejtettem publikálni, de íme, itt tartok az összeszedett-megőrzött-leírt jónak nevezhető dolgok cetlijével.

Bevállaltam a 25-ös könyvkihívást, a mostanában elolvasott 2 könyvet fel is regisztráltam, így már 8 %-ot teljesítettem. :) Eddig 2 könyvet olvastál el a tervezett 25-ből. Hátralévő idő: 164 nap. 8%

Ez az egyik kedvenc filmem, amikor belebotlok, mindig meg is nézem, és szerintem már biztosan írtam is róla. :) Legutóbb akkor láttam, amikor április elején Bögötén ejtőztem. Kathleen Kelly (Meg Ryan) a világ talán legszebb gyermekkönyvboltjának a tulajdonosa. Egy nap azonban az utca túloldalán Joe Fox (Tom Hanks) megnyitja könyváruházát, ami korántsem olyan meghitt, viszont sokkal nagyobb, mint Kathleené. A két magányos üzletvezető és harcias ellenfél éjszakánként NY152 és Shopgirl álnév alatt ismerkedik és hamarosan egymásra is találnak a hálón. Álnéven egymásnak tanácsokat adnak és még egymásba is szeretnek. De eljön a nap, amikor fény derül kilétükre.

Az utóbbi három megnézett film, hogy úgy mondjam, furcsa volt, de azért írom, hogy mik voltak ezek, hátha mégis kedvet kaptok hozzájuk. Furcsák voltak, de kettő az elgondolkoztató, a harmadik meg sajnos bugyutaság nagyon, pedig azt akartam látni nagyon. Nem mondom meg, hogy melyik melyik csoportba tartozott, szerintem tudni fogjátok. :) Nyárutó https://www.youtube.com/watch?v=jFdOQGZggvQ A tizenhárom éves Henry a világtól elzárkózó, depressziós anyjával él. Miközben a kamaszkor nehézségeivel küszködik, igazából ő a férfi a háznál, aki gondját viseli a rászoruló Adele-nek. Egy nap, az iskola utáni bevásárlás során találkoznak Frankkel. A férfi nem valami bizalomgerjesztő, ám segítségre van szüksége. Meggyőzi őket, hogy fogadják be néhány napra. Hamarosan kiderül, hogy szökött fegyenc, és a rendőrség a nyomában van. A néhány nap, amit együtt töltenek, mindhármójuk életét megváltoztatja. Vakáció Mr. Darcy-val https://www.youtube.com/watch?v=-xGsjVt100c Jane harmincas, m