Tegnap volt a húsz éves általános iskolai osztálytalálkozóm. Egy újabb nemszeretem fajta találkozó, amiből teljes igazoltsággal tudtam magam kivonni. :) Antiszociális vagyok gondolom, de ezekkel annyira nem tudok mit kezdeni, hogy hihetetlen. És közben jóleső elégedettség van bennem, mert egyáltalán nem érzek hiányt, hogy most x-ről vagy y-ról nem tudtam meg, hogy mit csinált az elmúlt húsz évben. És mondom, általános iskolai, tehát Bögöte és még másik két falu lakóiról van szó (összesen kb 17-en voltunk), tehát akár szimplán is lehetne tudni egyikről vagy a másikról. (Na jó, azért két régi nagyszerelmet, főleg az egyiket szívesen láttam volna, velük jó lett volna találkozni.) Valami szösszenetet küldtem, hogy mi lett velem és merre jártam, de a jóindulatú osztálytárs annyit se bökött rá, hogy kösz, átjött, vagy valami, de nem is izgat. /Rá mindjárt visszatérek./ Alig van emlékem szerencsére abból az osztályból, jó alig, az ócskákkal meg már próbáltam valamit kezdeni, bár egy még
