berno

"Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: Te vagy magad, ki e jelet vonja. S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, Mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: Rajtam látsz törvényt saját magadról." Weöres Sándor

ajjjjajjjjjjjjjjj... :) ‎"Ránk, emberekre nagyon jellemző, hogy amíg a dolgok függőben vannak, és van még esélyünk rá, hogy tovább húzzuk, mindig reménykedünk, hogy a legközelebbi utcasarok mögött megtaláljuk a jót, ezért sohasem ragaszkodunk hozzá, hogy ott legyünk boldogok, ahol éppen vagyunk... Így ígérünk magunknak mindig újabb országokat, újabb esélyeket, csodálatos dolgokat, és kergetjük egyre tovább az álmokat, és közben provizórikus életet élünk." Carl Gustav Jung

Szerintem többen is ismeritek a Citatum-ot, és hogy miként működik a iGoogle-n, nos ma reggel ezt dobta: Jó időben, jó helyen, Kell, hogy egyszer jobb legyen. Talán fordul majd a világ. Egyszer minden összejön, A jószerencse rám köszön. Összes részlet mind összeáll... a jó út ránk talál. Ossian Kíváncsian vártam a szerzőt és meglepődve olvastam, hogy Ossian... hát, akkor itt a nóta is hozzá:  http://www.youtube.com/watch?v=8IxZhiPPjy4

‎"Vannak rövid távú vágyaim, amelyek az élvezetre irányulnak, középtávúak, amelyek az örömre hangolnak, és hosszú távúak, amelyek a boldogságra tesznek alkalmassá. Most már csak az a kérdés, hogy milyen irányban áll az életem. Ha ugyanis nekem hosszú távú céljaim is vannak, akkor a rövid, a közép- és a hosszú távú vágyaimat ennek megfelelően tudom rendezni, és meg tudom mondani, milyen irányban áll az életem. Különben a vágyaim rendezetlenül maradnak, s végül szétcincálnak engem. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy vannak-e olyan álmaim és céljaim, amelyek hosszú távon meghatározzák az életemet? Ha nincsenek, és a különféle vágyaim ezerféle irányba hajszolnak egyszerre, az egy idő után ellehetetleníti az örömöt, a boldogságot, és az önmegvalósítás akadályává válik." Pál Feri: Vágyaink: szárnyak vagy börtönfalak?

A nehézség, a szükségszerűség és az érték - három, tartalmilag összefüggő fogalom: csak az a nehéz, ami szükségszerű, csak az értékes, aminek súlya van. Milan Kundera

hm... én is mindig másra vágyom... ha nem is mindig, de gyakran... Ideje volna váltani (?) :) “Tavasz volt, de én a nya­rat vártam; a mele­get, a pata­kok hűs vizét. Nyár volt, de én az őszt vártam; a szí­nes leve­le­ket, és a hűvös, szá­raz levegőt. Ősz volt, de én a telet vártam; a ropo­gós havat, és a kará­csony örömét. Eljött a tél, de én a tavaszt vártam, a rügy­fa­ka­dást, a nap melegét. Gyer­mek vol­tam, de felnőtt akar­tam lenni; sza­bad és önálló. Húsz éves vol­tam, de har­minc akar­tam lenni, érett és sokat ismerő. Közép­korú vol­tam, de húsz­éves akar­tam lenni; ifjú és szabadlelkű. Nyug­dí­jas let­tem, de közép­korú akar­tam lenni; tevé­keny élettel. Éle­tem elmúlt, és soha­sem kap­tam meg, amit akartam.” - idézve Linda Dil­low: Aki­nél a szív lecsen­de­sül c. könyvében

“Az élet­nek neve­zett kötél­tánc leg­na­gyobb részé­ben behú­zó­dunk a magunk alkotta ott­ho­nos szín­térre. Ott mind­vé­gig kényel­me­sen meg­búj­ha­tunk: elfog­lal­tan, gon­do­la­tokba merülve, szen­vedve vagy jókedvűen. Ismerős és moz­gás­te­rün­ket szűkre szabó kikötő ez, egyet­len kijá­rata a kife­szí­tett kötél, ame­lyik a követ­kező biz­ton­sá­gos kikötő­höz vezet. Idő­vel és igen kel­le­met­le­nül az ígé­ret ref­ke­tor­fé­nye a követ­kező szín­térre vetül, és a miénk fáj­dal­massá vagy üressé válik. Ami­kor ez bekö­vet­ke­zik, meg­der­me­dünk a helyün­kön. Megkockáztatjuk-e a vál­toz­ta­tást, elindulunk-e a magas­ban kife­szí­tett kötélen?” Judith Sills

hm... még én sem mindig... "Nem számíthatsz arra, hogy akad egyetlen ember is a világon, aki szavad, cselekedeted pontosan úgy érti majd meg, úgy fogja fel és magyarázza, ahogyan te elgondoltad. Mindig csak te tudod, mit akartál igazán: a világ annyit ért és lát csak szándékodból, amit az emberi értelem rejtélyes, torzító tükre felfog és visszatükröz." Márai Sándor

"Nem tudok olyan jó lenni, amilyen szeretnék, de olyan rossz se, amilyennek lennem kéne." Paulo Coelho

Ez is ma van (meg tegnap). Olasz finomságos piac és mini vidámpark :) Az előrejelzéssel ellentétben ma reggel - már hajnalban - szikrázó napsütésre ébredtünk, így J-vel és a két mocsótával kivonultunk... Ettünk-kóstoltunk-vettünk sok finomságot, Alex ugrálóvárazott, Matte a mini trambulinon zötyögött :) és utána mindegyik "ringlisezett". Alex motoron, Matte pedig újból kényelmes Döbrögi-módon hátradőlve ült egy kisautóban. Volt sok-sok játék, meg céllövölde, meg óriásmedvék, minden a világon :)

Bizony, itt ma van Anyák napja :) Meg mindenkié, aki kicsit is ehhez a szerephez kapcsolható. Úgy volt, hogy megyünk mind ebédelni, de ez valahogy elmaradt - leginkább a M ellenállása miatt - nem is értem... Én örültem a meghívásnak, nagy kár, hogy nem lett belőle semmi. Jól esett volna... Egy-két helyen láttam olyan Mother's day képeslapot is, ami a nanny-knek szól. Én készítettem J-nek és M-nek egy kis fényképes meglepit a fiúkról, nagyon sikeres volt. Alex-szel és Matte-val aláírattam, Alex átadta a már szokásos Boldog szülinapot szöveggel, pedig hát mondtam, mi a mondandó... :) Az igazság az, hogy mivel Mamizik, és az angolban nincs is ny, meg hasonló betűk, eléggé töri az anyáknapját, nehezen is mondja ki, de azért próbálkozik. Ebben a nagy csodaországban - ahol csak küldik a milliárd képeslapot, meggyőződésem, hogy mégis személytelenül és érzelem nélkül - nincs Anyáknapi ünnepség a bölcsiben. Sem sehol, csak az üzletekben virít, hogy el ne feledd, vegyél meg mindent...

Buli volt... éjjel 2 után lett csend... de még kezdők, mert semmiféle tűzijáték az nem volt... ;) jól kiüthették magukat, mert ma még a madár se repül el felettük, olyan csend van :)

Buli van biz... Kettővel odébb a szomszéd 40 éves szülinapi party-ja ZAJ-lik... Kb. két hete bedobták a cetlit az ajtón (itt nincs postaláda, minden az ajtó nyílásán esik be), hogy biz nagy buli lesz, menjen minden szomszéd (is). Mi ebből kivontuk magunkat - bár lehet, hogy kár volt... mert ahogy a moziban is csak akkor nem zavar (vagy legalábbis kevésbé) ha mások zabálnak, ha te is (én is) azt csinálod.... Nos, ha ott lennénk, lehet hogy nem tűnne ennyire hangosnak a zene és talán ennyire rossznak sem ;) Mert ez nem zene, ami onnan jön - én mondom... :) Tegnap reggeltől megy a felhajtás, jöttek a sátor-állító emberek, meg folyamatosan egy-egy teherautó... mostanra elég sokan lehetnek :) Aztán tegnap délután rémülten láttam (ekkor állt össze a kép) a konyha ablakból, hogy valami szokatlan fehérségen botlik meg a szemem... Máris mutatom (a kép az ablakomból készült (a szobám a konyha fölött van) Szóval el lehet képzelni :) Délután már volt hangolás, meg valamelyik gyereknek is