Duci, dagadó vitorla a viharban
Érdekes volt a ma délelőtt. Nagyon vártam ezt a festést és egy fura élmény lett, de az egész napom ilyen lett. Sok minden buzog-bugyog bennem, és amíg le nem vonom ezek tanulságait, nem akarom elfogadni a nyilvánvalót. Ezen a képen látszik a terv, a vége és a folyamat egy része is... még persze az üres vászon is.. Nagyon lelkes voltam az elején, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, hogy fog nekem bejönni. Egy szimpi lány ült mellém, vele jókat beszélgettünk és kritizáltunk közben. Ő szeretne festeni és komolyabban érdekli ez. Én ugye ki akartam valami új kreatív dolgot próbálni, ez megtörtént, a kép elkészült, mármint az enyém elkészült, és itt van vége. A múltkori festésnél nem lettem lehangolt, nem éreztem azt a zuhanást, mint ma délre... A képet azért hazahoztam (de közben voltak gondolataim, hogy a Keleti környékén hol lehetne lazán 'ottfelejteni'...), de nekem háttal szárad az ajtóban. Nem tetszik és nem szeretem. Tetszett, amíg rám nem szólt, hogy kevés a
