berno

Sorra került a(z egyik)szülinapi ajándékom is, 🤗🙃🤗🧶 https://bernoblogja.blogspot.com/2026/09/46.html amit ráadásul a veszprémi munkáért való jutalmazással kötöttem össze.  https://bernoblogja.blogspot.com/2026/08/juti.html Mi tha amúgy meg kellene indokolják vagy magyarázzam, hogy miért veszek új fonalat. 🙃 Azért ilyen gyűrött, mert a szállításnál nem akartam, hogy szétessen a gombolyag, ezért beletömtem a horgolmányt a közepébe.

A kendő születése, ami kétszer járt a tengerparton, ami nagyon sokat volt félben, mert mindig ez került a kosárban lentebb. A 25-ös isztriai nyaralás előtt kezdtem nem sokkal, horgoltam a parton is, nem találtam ugyan jobb képet hirtelen, de ott van a fehér zsákban: .... aztán eláztatta a tengeri cipőm, így ez még mindig tengervízzel átitatott: Júniusban újra elővettem, de mindig jött valami más projekt, meg munka vagy az olvasás. Aztán júliusban haladtam valamennyit, ennek köszönhető, hogy így indult az augusztus: Augusztus végén, nem sokkal nagyobb Edit néni takarója miatt: Szeptember gyorsan szaladt, a szabadság alatt reméltem, hogy elkészül, de a sok munka miatt jóval nehezebb volt leállni és több időt is vitt el. Azért a tengernél egy fél sort mégis sikerült belehorgolni. 🙏🧶 Utána egyre inkább akartam már viselni, így egyre többször horgoltam egy-egy sort esténként... vagy még egyet... 🙃 - abban a fázisban már jó óra egy sor, sőt... Október 20. körül ez a gombolyag - ami 1000 m...

 

 Vágyom egy hasonlóra... 🙃 sapira is... és ez csak egyet jelenthet... 🫣😉😊

 

 

 A műhely is ki tudott nyitni, ha már nem kirándulok. Ez is jó régóta húzódott, pedig sokat kellett renoválni is. A fények furán jöttek ki, sokkal jobban néznek ki élőben, sőt igazán jól mutatnak. 🤩 ... kipróbáltam valami újat is, kicsit kalóz fejük lett, de az otthoni teraszon viccesek lesznek. 🍁🍃🤩🙃 Ez is nagyon régi terv volt.

 Tegnap este végre volt időm/kedvem/energiám varrni... Hetekkel ezelőtt vettem új anyagot, meg találtam a korábbiakat is, így lett három új díszpárnám és néhány futóm. Mivel nem találom a korábbi őszi párnák egy részét, ez a lépés elengedhetetlen volt. 🙃🙈🪡 Most már teljes az őszi arculat.

Kegyelmi állapot, amikor ennyire ki tudok kapcsolni, hogy egyik sor a másik után és azt veszem észre, hogy órák teltek el... 🙏

 Nos, végre elkészült... A VII. horgolós könyvklubhoz tartozott, sokat bontottam, nem is értem miért, pedig egyszerű mintája volt. Nehezen haladtam, ahogy előtte a könyvvel is. Ezt írtam a csoportba lezárásként, de egy sapit még kellene horgolnom a maradék fonalból. Nagyon nehezen tudtam elkezdeni a könyvet. Napokon át tettem-vettem,félre tettem. Fárasztott, nyomasztott. A könyv fizikailag is nehéz. Nehéz tartani, nehéz olvasni a kicsi betűket, nem fehérek a lapok, szélesebbek a sorok. ... később is sokszor félre tettem, mintha akkor nem jönne el a vég(e)... végül már azért erőltettem, mert már az is nyomasztott, hogy láttam a könyvet. Ugyanígy voltam a kendővel. Nem emlékszem rá, hogy valaha bontottam ennyit... a kendővel most lettem kész... hetekkel később... a kendővel vissza tudtam menni, de az élet nem ilyen. Liliana se tudott vissza lépni egy-két lépést, nem volt visszatérés a sor elejére. Itthon lévő 2 Colorissimo-val kezdtem és egy sötétkék Filo di Gio-val... nem tetszett, ...

 

 

 Csak egy kicsi műhelymunja a hétvégén, amúgy volt terasz dekorálás is.

 ... ha jól ülök, semmi gondom már a vonaton  bármennyire időre elegendő foglalkoztató van nálam. 🙃

 Micsoda klassz nap. ❤️🧶🤗

 

 Milyen csodás, magam is készülök hasonlóval majd. :)

... ha lenne egy raklapom... na meg hely hozzá... 🙃🍁🍂

 

 # Cristina Rivera Garza: Liliana legyőzhetetlen nyara I. rész, Azcapotzalco - augusztus 20-25. Ezekben a napokban olvassuk, és beszélgetésfolyamokat indítunk majd az első résszel kapcsolatban. Nagyon nehezen tudtam elkezdeni a könyvet. Napokon át tettem-vettem,félre tettem. Az első fejezetet végül csak szeptember 6-án olvastam el, de közben kellett aludnom. Fárasztott, nyomasztott. A könyv fizikailag is nehéz. Nehéz tartani, nehéz olvasni a kicsi betűket, nem fehérek a lapok, szélesebbek a sorok.  Az első rész egy (több) hivatali kínlódás, eredménytelen küzdelem a bürokrácia útvesztőjében.  "Soha nem vagyunk olyan védtelenek, mint akkor, amikor elfogynak a szavaink."  A hétvégén nem haladtam a kendővel sem, úgy áll, mint amikor elkezdtem és rájöttem, hogy nem tetszik a sötétkék fonal... pedig csütörtök este lett hozzá egy másik szín. II. rész: Ez a bosszantóan kék ég - augusztus 25-30. "Minden a krumplival kezdődött" Mintha egy családi fotóalbumot kezdenénk lapozga...