berno

Amíg otthon voltunk itt több napon át megtartották a jubileumi fő ünnepségeket. R felvett néhányat a tévéből a tévére, márcsak meg kellene majd nézni és kielemezni, meg szereztem egy Hello magazint, amit külön emiatt adtak ki utólag. Akit érdekel, innen csemegézhet:  http://www.bbc.co.uk/news/uk-17500000

Bizony, itt ezt is nagyon komolyan megtartják: Apák napja lesz holnap. Kellőképtelenül nagy a felhajtás már hetek óta, mindenhonnan ez ömlik. Persze a képeslaposok megint jól járnak :) Továbbra sem értem pont ezért, hogy lehet, hogy hogy névnap nincs náluk... http://hu.wikipedia.org/wiki/Ap%C3%A1k_napja a hivatkozás szerint holnap otthon is ennek lesz a napja :)

Amióta visszajöttünk, fázunk... Hideg szél van, esik az eső - vagy lóg a lába és nem túl jók a kilátások sem. http://uk.weather.com/weather/10day-Beckenham-UKXX1439 Emiatt igazán szórakoztató az emberek öltözködése, a mezítlábas szandáltól a bundás csizmáig például mindennel találkoztam az elmúlt pár napban.

Ha egyszer Pannonhalmán jártok, ne hagyjátok ki a fagyit a Zsókánál... :) ... és az Apátságot sem... :) Nem is olyan egyszerű oda bejutni, jó felkészülni néhány infóval előre. Én utolsó előtti délután voltam és jó, hogy nem hagytam ki. Sok látogató jár, magyar és külföldi egyaránt. Nagyon jó a honlapjuk is, érdemes onnan minél több mindent elolvasni:  http://bences.hu/ http://bences.hu/cikk/latogatas_a_monostorban.html Írhatnék hosszan, hogy mit láttam, de inkább:  http://bences.hu/cikklista/latnivalok_az_apatsagban_.html bár sajnos az itt felsoroltakból nem mindegyik van benne a turista útvonalban. A templom teljes átépítés (belül) alatt van jelenleg, ezt nagyon sajnáltam, de a könyvtár igazán lenyűgöző volt, az egész persze, de ez különösen. Vezető is jár a csoportokhoz óránként, így sok érdekesség megtudható. Később még megnéztem a kis levendulást, az igazi nagyot (három hektár!) nem sikerült :) A képeket itt találjátok:  https://picasaweb.google.com/1130552

Röviden - a május 30. -június 13. közötti időszakról... Először azt gondoltam, hogy részletes leszek - de nincs miért... ;) Röviden, mert - - nagy nehezen,  de ezek a napok is odébbálltak - ami végre elmúlt, azon nincs mit sokáig időzni - bár mégiscsak ez is tanulságos volt (amit túlél az ember, attól edződik :) ) ... - "én előre megmondtam" - sejtettem, igazam lett - több ilyenre soha, de soha nem vágyom - stb... Az előzményeket tudjátok, mert még anno írtam róla, hogy egy abdai családi házat ki kellett pakolni bérbeadás miatt és leginkább ezért kellett menni (illetve ezért kellett menjen J) - bár mindent egybevetve - és előre sejthető volt - ; jobb lett volna ha csak ő megy és én inkább maradtam volna itt a csimótákkal, és akkor kevesebb idő is elegendő lett volna.  A főhadiszállás Pázmándfalun volt, ott voltunk mi és még két ottani gyerek a szülőkkel, továbbá 5 ló, 25 tyúk és egy kakas és egy kutya + 1 nagymama. A napok fárasztóak, idegesítőek és hosszú

“Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni - sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végigmenni, a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni. Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.” (Tatiosz)

Tegnap éjszaka megérkeztünk nem kevesen és nem kevés motyóval. Amint időm, satöbbim engedi, jövök a részletekkel :)

"Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre." (Paulo Coelho)

Müller Péter: Az önzés és az önzetlenség egyszerre dúl tested minden atomjában. Ha ez az egyensúly felborul: véged. E heti útravalónk legfontosabb szava az "egyensúly". Gondold csak el: a naprendszer egyetlen bolygója sem engedheti meg magának, hogy önmagát "önzetlenül" föladva belerohanjon a Napba, mert akkor az egész fölrobbanna. Nem csak a bolygó - az egész rendszer. Önmagamhoz, a páromhoz, a gyerekeimhez, a barátaimhoz, vagy bármilyen közösséghez tartozni azt jelenti, hogy egyszerre vagyok önmagamé és másoké. Egyszerre élek magamnak és másoknak. Alkalmazkodom, és nem is. Önző vagyok, és önzetlen is. Odaadom magam, de nem teljesen. Őrzöm az "identitásomat", de néha föladom a többiekért. Fontos, hogy keringj a saját tengelyed körül is! Az is kell, hogy a Nap körül forogj, odaadóan, úgy, ahogy azt ő parancsolja, és hogy alázatosan együttműködj a Holddal és az összes bolygóval. Nem lehetsz teljesen "szuverén", mert függő helyzetben

"Az a bohóc, aki játszik....és nem az, akivel játszanak...." (Müller Péter)

Furcsán új helyzetbe kerültem, persze nem most, de mégis most van hatása.  Amíg Magyarországon járunk feltűnt a színen az előző babysitter és a következő is. Fura érzés... Múlt ősszel sikerült úgy intézni, hogy nem kellett köztes közös időt lenni, de még találkozni sem a leköszönővel... Erre törekszem most ősszel is... És arra is törekedtem, hogy itthon sem kelljen találkozni velük. A következőt sikerült elkerülni, az előzővel ugyanez nem sikerült, valahogy belebotlottunk már a megérkezés utáni napon Győrben, ahol egyébként pont egy jó fagyit ettünk - de már nem is emlékszem az izére végül..., mert ahogy kettesben maradtunk, máris volt néhány jól irányzott "balhorga", persze nem szószerint.  Most itt van a kertben lent, mindenki bazsevál erre-arra, gondoltam ebben nem veszek részt :) Visszavonultam a padlásszobámba és Don Juant hallgatok :) Mindenesetre kilógok a sorból, mert rangidős vagyok :) és csak az én nevem nem indul E-vel :))

Hogy valami jót is írjak azért :) , az itthonlét segítségemre volt abban, hogy néhány új könyvet magammal vigyek, többek között egy új Müller Péter- és egy új Coelho-könyvet is :) http://shopline.hu/product/home!execute.action?_v=Paulo_Coelho_Mint_az_arado_folyo&id=111594&type=22 http://shopline.hu/product/home!execute.action?_v=Muller_Peter_Sorsrol_es_eletrol&id=112114&type=22 És további szerzemények (pl. R. Pilcher-könyvei) meg még megőrzésen vannak :)

Amikor ma délután pakolászni kezdtem, meg vasalni, meg hol a táska, mi marad itthon, mi legyen a szendvicsben - feljöttek a kollégiumi évek vasárnap délutáni érzései... Aki volt kollégista és csak kicsit is nehezen ment vissza, az tudja milyen ez... Nem a kedvenc érzésem, elárulom. Amikor máskor kellett otthonról eljönni, az szinte mind más volt, mert amíg Pesten éltem, a sajátomba mentem haza, a kedvenc dolgaim közé.  Amikor félig Anglia felé vettem az irányt az kicsit megint más volt, mert előtte még Pesten vártak a talik, az események, stb. ... De ez most más. Még van mindig 3 nap és amilyen nehezen telik ez a két hét, nem is akarom elhinni, hogy tényleg csak két hét...

ajjajjj... Egy tanulmány kimutatta, hogyha én azt mondom neked, „ezt nem tudod megcsinálni”, másvalakinek 17x kell elmondania, hogy „meg tudod csinálni”. Ennyire van szükség, hogy ellensúlyozzuk a negatívat. Ezért minden nap mondanod kell megerősítéseket, amelyek helyre tesznek, bátorítanak. Les Brown

Charlie Chaplin a 70. születésnapján írta az alábbiakat: 1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG. 2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET. 3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG. 4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.