berno

 ... elmondás szerint este 7 - fél 8-ra kerültek elő a cuccok... és most először nincs meg mindenünk... Ma reggeli kezdés: Negyed 9-kor újra eltört a mécses, de aztán megjött a kegyelem, muszáj volt megrázni magam és tovább menni... 11-re nagyjából ki- és elpakoltam, fél 1-re lett egy másik asztalom, az már a negyedik volt tegnap óta, az is karcol, de legalább elég nagy, így leragasztottam a peremét... hétfőn feljavítom dekortapasszal és azt is leragasztom... #minisztérium 26 #nemluxy Délután 2-kor úgy jöttem el, hogy viszonylag elfogadható munkaállomást alakítottam ki. Sza@ból várat... ki tudja már hanyadszor...

 ... lesz még folytatása ennek a sorozatnak... #miniszterium2026 #nemluxy Igen, "képileg" kilóg a blogból, de mivel jelenleg (még) befolyásolja a hangulatomat, az életminőségemet, a napi 9 órámat, nem maradhat ki.

Rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen magával a változással van gondom... ma vagyok 45 éves, 9 hónapos, épp ideje volt ezt megfogalmazni... Feri vasárnapi beszéde is erről szólt, még újra meghallgatom és linkelem. ... persze reggel még ilyen megengedőbb hangulatom volt  délutánra fuldokoltam a tehetetlen méltatlanságtól. De lássuk... Fél 9.  11.15. - a sírás határán 11.50 - korai (utolsó) ebéd 12.41 12.45 A lift, ami nem hogy nem beszél angolul, magyarul se... kb. annyi idő alatt zárja be az ajtaját, mint amennyi alatt a másik felért a 4-re és vissza... (persze ma még legalább működik) Ez persze fontos volt... szimbólumra csomózni az új (!) zsinórt... A dedikált irodám... amúgy teakonyha kellene legyen, de a lefolyó miatt (a túloldalra és lentebb szintekre is szivárog)... de ide rendeztek be (nincs ablak, hogy egyértelmű legyen). Eléggé egyértelműen... A mellette lévő, ami amúgy a 345, mert az előző igazából a 345/a... ki volt x-elve és még asztalom sincs... Itt még visszatoltam...

 ... búcsú a hatodik irodától, ha jól számolom (a 8,5 év alatt) 

 ... hát, nem a kivilágított belváros... 🤨

 ... azért van különbség, na... szezon meg a fazon, mindegy is, hogy melyik/másik...

  ... majd meglátjuk! Így nem tűnik annyira rossznak, ez még egy jobb iroda és van szellőzője, ha nem is ablak, de legalább van... konyha is van nem túl messze. Viszont a közlekedés nagyon gáz... negyed 7 körül elindultam és 52- kor estem be a Játékszín ajtaján... vacsora és mosdó nélkül, tök fáradtan. 7 órai állapot:

Hősök terétől a Dürer házig... (fordított sorrendben)

 Utolsó képek a József nádor térről... Utolsó ebéd előtt a chefnek megköszöntem q sok finomságot és kedvességrt és aztán elbőgtem magam. ... 

Holnapután lesz 8 éve, hogy közszolga vagyok, ha jól számolom, ez volt az 5. irodám 2 épületben. Minisztériumból is az 5, miniszterből a jelenlegi a 6.

 A lelkem diktál, ma már ennyire kiengedett, hogy ezeket a rusnyaságokat felszámoltam (a pénteki költözés óta). Az elengedés egy folyamat, melynek egyik lényeges eleme: feladni a veszteségekhez, sérelmekhez, traumákhoz való kötődést, és döntést hozni arról, hogy új irányba indulunk. Ennek viszont az az egyik feltétele, hogy érzelmi beszorultságunk feloldódjon, és a múltba zárt emóciók szabad utat kapjanak a kifejeződés felé, testi átéléssel, hanggal, akár mozgással, elképzelt helyzetek újrajátszásával, és így tovább. A legtöbb embernek – és ez alól saját magamat sem tekintem kivételnek – ez bizony nehéz, és sokszor nem is megy egyedül. Aki viszont egyszer mélyen, a zsigereiben és a szívében megérzi, a fejében pedig tisztán megérti, mekkora szabadsághoz jut az által, hogy megtanul elengedni, annak nem lesz már kérdés, hogy ezt érdemes gyakorolni, rutinná tenni, és kiterjeszteni minél több olyan dologra az életében, amitől korábban félt, vagy amihez kötődött. ...

 Napok - hétfő - óta csomagulunk. Zörög a kartondoboz és a csomagolós ragasztó idegesítő hangja hatol a lelkemig. Az egyik legrosszabb hang, amit ismerek. Nem vágyott költözés, ráadásul szétszakítottak is lettünk (a csapat nem egyben megy). Tájkép csata közben: a valahova volt legtágasabb, legvilágosabb irodám - szerintem eddig ezt szerettem a legjobban, pedig '99 óta volt néhány: Nem is tudom mit mondjak. Nehéz. Nincs öt éve (és szerintem nem is lesz), hogy átléptem ennek az épületnek a küszöbét. Azóta jogutódlással sorra változtak a munkahelyeim. Mától a negyedik nevet viselem. (és mivel épületet is váltunk, csak a szék és a gép megy velem, meg a lomok - a szépségek nem) Nem a kihívás határozza meg, kik vagyunk és mivé leszünk, hanem az a mód, ahogy szembenézünk a kihívásokkal. ( Richard Bach) (Egyelőre) nem viselem jól a változást (kihívást)... talán attól sem, hogy most több fronton is erőpróba van (csak az van) és egyik fronton sem teljesítek jól. Közben még mocoro...

Tegnap fölvettem egy kabátot, ami az egy éve Angliából hazahozott bőröndben hevert egészen mostanáig. És akkor belenyúltam a zsebébe...

Jelentem, át-beköltöztem... 😊 Valahogy nem jön álom a szememre, így lassan kicsúszom az első éjszakából. Ma hárman is szóltak, hogy számoljam még a sarkokat. 😊 Tudja valaki, hogy ez mire jó?! 🤔🙄😉

Amikor félúton az ágyszerelés közben rájöttem, hogy OK, hogy a közepgerenda tartozék, de a rácsot csak nem rendeltem meg, bosszús voltam, hogy megint cipekedni kell... (múltkor a matrac betette a kaput! 😄) Aztán ma megláttam, hogy nem dobozban van és még a táskába is belefér! :) Végre valami jó hír! Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az IKEA célközönsége a(z egyedülálló) nő... 😄😉

Imádom ezt (is) tőle... és alig várom, hogy újra szerencsénk legyen egymáshoz... :) Ezt most azért is osztom meg, mert bár általában sokat hallgatom Őt, de amikor sok a nehézség, akkor különösen... ergo, tiszta sor, hogy most vénásan és hallójáratilag meg minden pitvarba, meg mindenhova be van kötve Josh, ez a drága, fantasztikus ember és hang; mert engem manapság ő emel fel. Szóval, épp meg akartam osztani egy mai hírt, amikor ez a friss felvétel a fülembe jött és egészen mellbevágott a felismerés, hogy a nehézségekből valahogy időnként tényleg valaki vagy valami egyszercsak felemel... és bár közhely, de tényleg le kell mondani erről-arról és a görcsöt elengedni, hogy a dolgok helyükre kerüljenek... nincs egy napja, vagy talán pont tegnap ilyenkor írtam a posztot, amelyben lemondtam arról, hogy szülinapig elintézem, amit akartam... Nos, egyre publikusabb a dolog, kisPöttyösben (berno-lak) mától van meleg víz, a gáztűzhely bemérve és ellenőrizve, egy festő még hiányzik a fürdő...

Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája. Pilinszky János Ez nagyon így van, hisz látjátok, hogy számolgatok és azt is sokan tudják, hogy még mire készülök... Immár publikus, hogy a berno-lak (kicsi-pici) hamarosan megnyit, az egész egy ideges álomtánc egyelőre, de ma nagyokat léptem, pszichésen és fizikálisan is. Köszönöm a drukkolásokat és a hisztik-morgások elviselését főleg az utóbbi időszakban. A héten gazdagabb (próbálom innen nézni :) ) leszek egy hűtővel és mosógéppel és néhány IKEA "léccel" :) , és ha minden igaz, egy igazán marasztaló matraccal. A többire várnom kell még néhány fizetést, hogy rendben lehessek, de valami elindult és a szimbolikus újévre, és a tavaly ilyenkortól számított egy lábraállós-letelepedős év is hamarosan véget ér; aztán arccal előre megyek a jövő felé.

A tegnapi ajándék tőlem - nekem. Még a csokitilalom előtt. Bár ez túrórudi és nem csoki. :) ;) Te hogy értenéd ezt? ;)

Pf, hát eljött ez is, egymást érik a búcsúk és az elköszönések és mind följebb jönnek a könnyek és mind nehezebben akarnak odébbállni. Délután 2 körül indult el a történet, amikor is beugrott Lisa, hogy elköszönjön tőlem, hát épp hogy ki tudtam kisírni bőgés nélkül. Aztán közben megírtam és elkészültem a búcsú levelekkel, na, az sem volt egy egyszerű történet. Háromkor aztán elindult búcsú délutánozni. Egy hatalmas helyre mentünk, ahol belül van mindenféle, jött a meglepi hely, hát ritkán kaptam eddig ilyen jó meglepetést. Vacsora Jamie Olivernél. Áh, de nagyon jó hely! Csak az étlapig jutottam, most jöttem rá, hogy a helyet meg nem fotóztam le nagy megilletődöttségemben. Nagyon guszta és ízletes, finom volt minden. Közben átadtuk az utolsó búcsú ajit, én is kész lettem a szokásos éves fényképalbummal, és most én is kaptam egyet, amolyan ilyenek voltunk - ilyenek lettünk albumot, nagyon cuki képekkel. :)  Utána moziba mentünk, óh, hát nagyon élveztem....