berno

A mai utazás után úgy gondoltam, Bandi (a buszsofőr) megérdemel egy külön posztot... Nem volt végül sima út, mert Veszprémben elromlott a busz (vagyis addig tudtunk vele elmenni), át kellett szállni egy másikra, kb fél órás késéssel értem haza. Veszprémbe érve furcsálltam, hogy már mennyi idő, de nagyon nem tűnt fel addig, mert ugye blogoltam ... :) Aztán Bandi közölte, hogy ugyan az tovább nem megy, majd jön egy busz, aztán azzal mehetünk tovább. Meglepően normális volt, boldog húsvétot mondott, meg hogy bocs... Na, jött egy busz, átcuccolt egy busznyi nép, meg még az új utasok (persze azok szálltak fel először) aztán késéssel de útra keltünk. Közben nekem még volt egy szóváltásom egy ökörrel (újra rájöttem, hogy 'itthon' vagyok), de mindegy. Na, de Bandinak miért jár külön poszt? :) Mert eddig akárhányszor volt valami zökkenő az utazásokkal, mindig ő volt a sofőr. A legelső amire emlékszem egy meleg nyári nap volt, nyaralásból jöttem meg és Várpalotánál volt egy nagy b

Most nem a Manderley-s Rebeccáról lesz szó, hanem Robert első leszármazottjáról, aki 12 éves, oltári és halálosan lusta és Írországban lakik az anyukájával, időnként érkezik Beckenham-be + Robert-hívő... de lehet, hogy leginkább Harry Potter-hívő... 1-jén érkezett este (most először repült egyedül stewardess felügyelettel) és tizenakárhányadikán megy haza (ott 2 hét a tavaszi  szünet). Hangját alig hallani, ami eddig feltűnt belőle, hogy nem pakol el maga után (vagy csak fél útig), nem fürdik, alig beszél és ha játszik a picikkel - félő, hogy valamelyiket agyonfekszi, óh, és szőkés-vörös kócos hosszú haja van (írhatnám azt is, hogy hullámos és szép - de leginkább a kócos=fésületlen a legtalálóbb kifejezés); és szeplős, fogszabályzós. Megvan a kép? Magas sarkú cipőben jött. Ami még feltűnt, hogy mindig visz magával egy rongyosra forgatott Harry P-kötetet meg egy botot. Ez a bot kíváncsívá tett, főleg miután láttam, hogy miután elkergette R fogat mosni, oda is vitte. Óh, tán varázso

Paolo Coelho: Ahelyett, hogy vennék Neked valamit, amit szeretnél, valami olyat adok Neked, ami az enyém, ami tényleg az enyém. Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi, hogy tisztelem azt az embert, aki itt ül velem szemben, és arra kérem, hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek. Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok, van belőlem egy darabkája." Ami a legnagyobb ajándék lehet a másiknak, az a szeretetünk. Akinek szeretetet adtunk, vagy akitől kaptunk, az része lett az életünknek, gondolatainknak, sikereinknek is, bennünk él. Valaki ezt érti, de van olyan ember is, akinek hiába mondod, hiába adod a legnagyobb kincset, nem érti meg.... Nem kell neki. Aki érti, az a barátod, aki eldobja, sosem volt az.

Hm... öregszem, vagy a messzi élet ilyenkor nosztalgikus hangulatba taszajt... (?) :) Ülök a lentebb említett buszon és eszembe jut, amikor nyaralni jártam/jártunk Pestre... Keresztanyáinkhoz, mármint mindhármunknak ő a keresztanyja, és Pesten nyaralni nagyon tuti volt... Ez a nyaralás már a napokban is eszembe jutott, meg ma reggel újra. (Amikor itt a blogban Erzsébetet írok, az nem egy személy, hanem a helynek a neve... Ugyanis keresztanyámék Pesten azon a részén laknak, amit Erzsébetnek hívnak, és így szoktuk meg. Igazából ez akkor lett érdekes említésre amikor a családon belül többen Pesten laktunk - én a Rómain, unokatesóim Lőrincen, apjuk Pesten kívül Vecsésen, stb...) Szóval én különösen sokat voltam keresztanyámnál, keresztanyámmal. Túl a gyakori és hosszú nyaralásokon a Római előtt 3 évet laktam náluk, és jelenleg is ott húzom meg magam ha Pesten vagyok, és nála laktam költözés után is meg az árvíz kimosott a szeretett (imádott) Római parti kuckómból (kétszer is...) A

Honnan ismerjük fel egymást? Onnan, hogy a lélek hangjaira érzékenyek vagyunk. Onnan, hogy a csodát nem engedjük elvenni magunktól. Onnan, hogy messzire nézünk, jóval a földi élet és a halál határain túlra. Onnan, hogy nem engedjük megfosztani magunkat attól a bizonyosságtól, hogy halhatatlanok vagyunk. Onnan, hogy hiszünk a hitben. Onnan, hogy sejtjük, ahová elindultunk, ott várnak. Onnan, hogy belül keresünk, magunkban is, másokban is. Onnan, hogy bár magányosak vagyunk, nem vagyunk egyedül. Onnan, hogy életünknek, még ha nehéz is, értelmét látjuk. ...Fogjuk meg egymás kezét. De ha nem sikerül-mert ma ez is nehéz- legalább tudjunk egymásról a sötétben. Müller Péter

Épp a sokéve megszokott pesti buszommal tartok Bögöte felé (még hátravan kb 3 óra), és Bíborkával mindenfélével múlatjuk az időt, pl zenét hallgatunk és olvasunk jó gondolatokat... pl. ezt is tt: Fontos, hogy bizonyos dolgokat hagyjunk elmenni. Elszakadni. Megszabadulni. Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.” (Paulo Coelho) Pesti busznak hívom, mert ezt felénk csak így hívja mindenki. Ki tudja hány tíz éve van már ez a járat, jelenleg a Népligetből indul 6.45-kor minden nap

Működjön soká az én Bíborkám, nevenapján minden jót kívánok magunknak :))

Az emberfélének két élete van. Az egyikben mindig álmodik, a másikban pedig eltemeti, amit álmodott. Wass Albert

A csütörtök (április 5.) az első egész napom itthon, A mai (tegnapi) napról röviden, címszavakban: Reggel regenerálódás egy fajtája a szépségszalonban kb 1-ig. Utána őrült tempóban pénzváltó, bank, Alexandra, bookline, spar, haza, rövid ebéd, cipőkeresés a padláson, vissza a városba, népligetnél jegyvásárlás, képeslaposboltban utolsó ajándék otthonra még és kibeszélő show a vipkékkel (5-én, 5-kor, 5-en :) ). Aztán bepakolás MEGINT, és most néhány e-mail... és fél 6-kor ébresztő... aztán Bögöte...

A szerda (április 4.) volt a hazaút napja. R elvitt Croydon-ig, így márcsak vonatozni kellett a reptérig és nem kellett előtte buszozni meg villamosozni, ezzel kb jó 50 percet spórolt nekem :) Reggel még hajsza és gyerek-rendezés, hogy rendben legyenek és nyugodt szívvel mossam kezeim a következő egy hétre :) Nagyon hozzájuk lehet szokni (nőni), kicsit (nagyon) fura is most :) Ágyat lehúztam, Bíborkát felöltöztettem, mindent elpakoltam a szobában ami elől volt (távollét alatt ugyanis Rebecca lakik a szobában - róla majd később írok...) 11-kor már a repülőtéren voltam (Gatwick-North terminal), a gép 13.55-kor indult, 12.25-től lehetett chekkolni és a kapu 13,10-től nyitott. Rutinos utazóként :) már volt beszállókártyám, mivel be is voltam chekkolva; pillanatok alatt fennakadás nélkül (!!) :) átjutottam a biztonsági vizsgálaton. Előre nylonzacsiztam a folyékonynak nevezhető cuccokat (és még hoztam is ilyet a mostanában repülőknek), cipőt levettem (mert karácsonykor is

Mai napi zene, bár mivel épp napforduló van, holnap is, és húsvétra is... Mariah Carey & Whitney Houston - When You Believe http://www.youtube.com/watch?v=CxIN79n4jVo egy magyarított szöveg rá:  http://whitenightfantasy.freeblog.hu/archives/2006/08/04/When_you_believe/ Many nights we've prayed With no proof anyone could hear In our hearts a hopeful song We barely understood Now we are not afraid Although we know there's much to fear We were moving mountains long Before we knew we could There can be miracles, when you believe Though hope is frail, it's hard to kill Who knows what miracles you can achieve When you believe, somehow you will You will when you believe In this time of fear When prayers so often prove(s) in vain Hope seems like the summer birds Too swiftly flown away Yet now I'm standing here My heart's so full I can't explain Seeking faith and speaking words I never thought I'd say There can be miracles, when

“Ha valamit nem szeretsz, változtass rajta! Ha változtatni nem tudsz, változtass azon, ahogy gondolkodsz róla! Csak ne panaszkodj!” (Maya Angelou)

„Vannak pillanatok, amikor már olyan közel jársz ahhoz, hogy végleg feladd... Aztán visszatekintesz és látod, hogy milyen sokat megtettél csak azért hogy elérd a célod. Látod azt a rögökkel és akadályokkal teli utat,amelyen eljutottál egészen idáig. Felsóhajtasz és erőt merítesz mindabból , amit eddig elértél. Rájössz, hogy akármilyen messze is van az út vége, sosem szabad megállni. Küzdeni kell ameddig bírod, hisz lehet hogy fájdalmas, amin keresztül mész majd ezután, de a végállomás annál csodálatosabb lesz. Sosem szabad feladni. Mindig menj tovább és megfogod találni mindazt, amiért egész életedben küzdöttél."

"Higgy a szívedben és a saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai." / Ron Cristian /

Nos, a nyuszi már itt járt :)) Kaptam egy nagyon very cool british ajándékot, amit a szerencsések láthatnak is majd ... :)) Közben én is előadtam amit a nyúl az ágy alatt rejtett el, hát két ilyen boldog gyereket.... ;) Matyus félálomban tántorog már és a cumi félreáll a szájában, de a vááááááááóóó az megy még neki :)) (közben meglépett az én húsvéti tojásommal), Alex pedig boldogan ölelgeti a játékát (2 ajándékot kaptak és közösen és majd jó kerti játék lesz) és mondja százezerszer: köszönöm-köszönöm Berni, nagyon tetszik a szép ajándék :)) ... és röpködnek a cuppanós puszik :))

Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés. Müller Péter

Jó emlékezni arra, amin keresztülmentünk. Az ilyen emlékezésben erő van mindig, és bizonyságtevés csüggedések ellen. S van benne bölcs tudása annak, ami emberi megpróbáltatások fölött magasan lebeg, és méltóságos tisztán. Isteni igazságnak. Mely abban áll, hogy élünk. Mégis élünk. És süt reánk a nap. Wass Albert

Tegnap rájöttem valami nagyszerű dologra a bookline-nál, ami eddig elkerülte a figyelmem... KÍVÁNSÁGLISTA... :) Regisztrált tagként gyűjthetem a saját kívánságaimat egy listára, amit aztán mások is láthatnak, ha én azt szeretném... Így ha egyszer valaki nem tudná mit vegyen nekem, onnan börzézhet :) (Azt nem tudom, hogy ha onnan kosárba teszi a lelkes ajándékozó, változik-e a listám - magyarul eltűnik-e onnan - de ki lehet próbálni majd :) Lehívható tehát a saját lista (ezután nem kell fecniken és lapszéleken gyűjteni mit szeretnék megvenni, hogy aztán elfelejtsem, hova is írtam föl...; nem kell word-ben vagy akármiben gyűjtögetni), vagy akár másoké... :) link:  http://shopline.hu/news/news.action?id=7374&tab=fooldal&utm_source=bookline&utm_medium=topnav&utm_content=Kivansaglista&utm_campaign=Kivansaglista (remélem működik a link) Aztán ha már erre olyan jól rájöttem, átkocogtam a másik (sőt talán az első számú) nagy kedvenchez - bár innen még sosem rendelte

"Táncolni kell, Uram. A zene majd csak megjön valahonnan.” (Zorba, a görög)

Húsvéti készülődésnek nem sok nyomát látom az elmúlt hetekben, leszámítva egy-egy csibe-kollekciót meg NÉHÁNY csokinyulat, bár csokitojás azért akad itt-ott (meg újra kitették a hóembereket is, hátha elfogy...) Gondban is voltam, mert szerettem volna néhány húsvéti dekort venni a jövőre nézve, de ez nem sikerült. Továbbra sem értem, hogy vajon az abroszokat hol árulják, feltéve,hogy van ilyen...? :) Utánakerestem a google-val, hogy vajon milyennek kellene lenni a húsvéti előkészületnek és milyen a húsvét itt, linkelek néhány írást, egyet idemásolok teljes hosszában, mert elég informatív. Orbán Viktória: Elérkezett a keresztények egyik legszentebb ünnepe, a húsvét.  Emberek millió ünneplik e napon Jézus feltámadását szerte a világban, többet között Angliában is. Utánajártam, vajon itt hogyan ünnepelnek. Többnyire hasonló hagyományokkal találkozhatunk, mint Magyarországon, de azért vannak eltérő elemek is.  Angliában is szokás például képeslapot küldeni, és itt is a nyuszi

Õrült minden asszony, aki titkolt szerelmet táplál keblében, mert az ilyen titkolt, viszonzatlan szerelem fölemészti az életet. Ha pedig viszonzásra talál, akkor lidércfényszerûen olyan mocsaras vadonba csalogat, amelybõl nincs többé menekvés. Charlotte Bronte