berno

Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai. Janikovszky Éva

Nagyon szép, szánjátok rá az időt, nyugiban, ráérősen. Szeretettel:

Az van, hogy most nem vagyok magamnál. :) :) :) Ronan Pestre érkezik, oda, ahova én is megyek. :) December, Havasi-koncert. Már márciusban megvoltak a jegyeink - főleg mivel tavaly végül nem jutottunk el. Tegnap azon merengtem, hogy vajon mit hoz nekem a szeptember? Hát íme, elseje van és egy ilyen remek hír jött (és még a pakolással is megvagyok). A tavalyi szülinapom extrája, az én saját ajim a Ronan-koncert volt, emlékeztek, hát hogyne emlékeznétek, másról sem beszéltem-írtam. :) Mindjárt el is olvasom magam. :)) https://www.facebook.com/events/1722681791380084/?fref=ts

A fák levelei tavasszal újra kihajtanak és ősszel újra lehullanak. A virágok újra kinyitnak és újra elhervadnak. Újra jön a tavasz, újra jön a nyár, újra jön ősz és újra jön tél. És te természetesen azt mondod erre, hogy nem is lehetne másként, mert így van ez jól. Miért vagy úgy kétségbeesve tehát, hogy újra elölről kell elkezdd az életedet? Wass Albert

Hát itt vagy végre Szeptember, az én hónapom, mit hozol nekem? :)

16 nap és még az ősz is itt van! :) https://www.youtube.com/watch?v=JF9nc4MW5Zg

Ezt még hozzátenném a reggeli poszthoz:) Az egesznapos eső után ma ilyen szép idő van,úgyhogy a sarki pékségből hoztam egy fánkot,és akkor nekilátok a pakolásnak, mert már sokat fáj a fejem, hogy vajon mi nem tud majd hazamenni... Majd jelentkezem :)

Nem tudom, hogy ma sikerül-e majd írni, több témám is van - lenne, de mutatom, ami mára már biztosan öröm volt. Mácsai Pált nagyon szeretem. A szemét, a hangját, a gondolkodását, a tehetségét. Őt magát. :) 💗 http://www.atv.hu/videok/video-20170830-macsai-pal

Ez még a tegnapi nap volt, de annyifélét csináltam, hogy nem volt erőm blogolni. Már szabadságon vagyok, de ez most nem a fekvős-tunyulós szabadság, legalábbis amíg végig nem érek a listán. :) 18-as, tehát tegnaptól számítva akkor megyek haza, másrészt meg már ma van, tehát 18 nap múlva 18-a. :)

Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt. Vincent Van Gogh

19 és a mai napra egy ajándék, íme:

Isten éltesse Bíborkámat 6. szülinapján update-ban és gigabájtban gazdagon. :) Már nagyon hiányzik. :)

Egyszerűen megint bekattant a Rebecca-vagy én, de nem bírom abbahagyni. :) Folyton ezt hallgatom és újra és újra bele is kell nézzek, az mp3-an meg angolul megy, de azt is úgy szeretem és annyira jók a Danversek (kivéve Janza), hogy még mindig elakad a lélegzetem a nagy dalaiknál. Teljes őrület. Annak idején Bécsben láttuk először (és remek volt a kirándulás is hozzá) -előtte elolvastam a könyvet (ami megvolt otthon), aztán alig vártuk, hogy Pesten is lássuk, közben csak angol hanganyag volt belőle, de hallgattam németül is  - amikor még azt hittem, hogy németül nyelvvizsgázok majd. Alig várom, hogy újra lássam az Operettben, ami sikerülni is fog, mert addig kavirnyáltam a bérleteimmel, hogy kettőben is lett átfedés. :) :)

Tegnap délután nem voltam itthon, mert épp interjús ingre vadásztam, amikor csörgött egyszercsak a telefonom, látom, hogy J keresett, csak soká találtam meg a táskában. Visszahívtam, Alex vette fel. Kérdeztem, hogy mit szeretne a Mami és szóljon neki. Mondja, hogy nem a Mami, hanem ő az, mondom, hogy értem, de szóljon neki. De nem, mert nem a Mami keres, hanem Ő... Hoppá! És folytatta is, hogy tudom-e a wifi-kódot... Mondtam, hogy igen, de fejből nem tudom, de nemsokára otthon leszek még megmondom. A válasz: hát, oké, nem baj, akkor én csak fogom hívni a Daddyt. Mondtam, jó drága. :) Amikor hazaértem, kérdezte, hogy elintézte a dolgot (idegen gyerek volt nálunk és összekapcsoltak két nintendo switch-et és azon játszottak), mondta, hogy igen. Ebben az érdekes az, hogy J nem tudta, hogy a gyerek intézkedik és mit csinál - az nyilvánvalóan fel sem merült a gyerekben, hogy az anyja esetleg tudja a wifi-kódot... :)  Mert nem tudja. :)

Hétfő van és nem dolgozom, az utolsó bank holiday angliai munkavállalóként. :)

Szeress, és a szeretet mosolyt rajzol arcodra, vigasztaló szavakat ad ajkadra, meggyújtja a szíved, tenyered kinyitja, ha adni kell és mozdítja lábad, hogy segíteni indulj. Gabriel García Marquez

https://www.youtube.com/watch?v=38Y-KFcOkO4 :) Én a következő nap voltam, ha valaki szeretne nosztalgiázni: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2016/03/adele-rol.html Egyébként még így, lassan másfél évvel később visszaemlékezve és hallgatva-nézve ezt, még mindig hihetetlen, hogy ezt a nőt láttam-hallottam élőben. Néha vannak jó döntéseim, legalábbis koncertjegyet tudok venni. :)

Tegnapnál járunk máris, bizony, fogynak a napok. :) Ashford-ban voltunk egy nagy outlet-es helyen, ahol a gyerekcuccokon kívül beszereztük, vagyis én a szülinapi ajándékomat :) és unalmas irodai pulcsit és interjús inget... vááááááááááá.... :)

Hipp-hipp hurrá! :) Íme, az 5000. poszt! :) Köszönöm a sok olvasást és az elmúlt hetek színvallásait, jól sejtettem, hogy sokan már nem érdeklődnek és nincsenek itt, de külön köszönet azoknak, akik maradtak és olvastak és olvasnak. :)

A péntek nagy nap volt, nemcsak azért, mert végre péntek volt. :) Reálisan láttam, hogy le kell zárni a Summer challenge-t mert máskor nem lesz már rá időnk és sok minden volt eszemben. Még le voltam maradva egy saját társasjáték megtervezésével és kivitelezésével is, plusz beharangoztam a jutalmat. Ugye emlékeztek, hogy hogy indult az egész és mutatom, mi lett a vége. Áh, nagyon betaláltam a dolgokat. A kicsi megint elsírta magát örömében és majdnem kiszorította belőlem a szuszt, a nagy meg csak meresztette a meglepetéstől a szép kék szemeit. Én meg nagyon büszke (és fáradt) voltam, hogy sikerült, amit akartam: normális dolgokkal töltöttem-töltöttük meg a nyár csekélye, rendelkezésünkre álló időt. Hihetetlenül sok minden belefér a kevés időbe is, csak nagyon észnél kell lenni, de jó volt szabadjára engedni a kreativitásomat. :) A nagy díjátadó után előálltam a saját társasommal. Sok minden volt eszemben gondolatilag, hogy milyet kéne, aztán olyan klasszul letisztu

Alex kihívása szerint (majd mutatom a teljes listát is) teljesítenem kellett három kézművesfoglalkozást, amit ő tart. Nagyon ötletes volt az elsővel, igazán értékeltem a kreativitását. Segítek, azért választotta ezt, mert mostanában nagy zenekultusz van a házban :) és mindig a School of Rock-ot dünnyögi, van amit pengetni is tud belőle és az egyik kedvenc száma ez: https://www.youtube.com/watch?v=n2wGtlfD19w Másodiknak nindzsa-csillagot origamiztunk, nyilván rózsaszín papírt választottam, amitől nem győzött méltatlankodni és egyúttal csodálkozni is, mivel még olyan sosem látott... Erről nincs fotóm, harmadik foglalkozásnak pedig megajánlottam neki, hogy csináljunk papírrepülőt - a legelsőre én tanítottam még 2011-ben... azóta kigyúrta a technikákat és nagyon sokfélét tud, meg is kérdezte, hogy gyorsat akarok-e vagy technikásat... :)

A szerda mindig fordulópont... Nem az előtted álló út az, ami megvisel, hanem a homokszemek a cipődben. Közmondás

A 26-os hátralévő nap keddre esett, végre itthon voltunk, nem mentünk sehova és sikerült még gyúrni a nyári kihívásokon is. Az előző napi Lego-shop-os várakozás és gyerekkísérgetés megihletett. Főleg, hogy a mozit olyan drágán árulták, gondoltam ideje létrehozni itthon. Íme. :) Az építmény engem dicsér, főleg, hogy kellett teljesítenem Lego-zást. :)

Ez sem semmi nap volt. Ebédután elvonatoztunk Londonig, J ott várt bennünket, aztán tettünk egy kanyart az M&M Shopban, áh, micsoda menyország volt az, tömény csokiillat, nyami-nyami és olyan drágaság volt, hogy még nézni is túlzás... És közben tele turistával, akik szatyorszámra vásárolnak. Utána jött a színház, egész érdekes volt. Utána megnéztünk egy hatalmas Lego-boltot, hát, beleszédülni az egészbe, de tényleg. A képeket feltöltöm egy külön albumba, érdemes megnézni őket. Mutatom az én ajándékomat (össze lehet rakni millióféle alkatrészből az embereket), az enyémet persze a keresztgyerekem hozta létre, első körben a hajam helyén egy pite volt. :) A kezemben hol jégkrém, hol nyalóka.) Lego-s képek:  https://goo.gl/photos/PxA6rWofJ6YaGfGD9

Ez az én képem, én írtam kagylóval a homokba. :) a 28 nap az múlt vasárnap volt (augusztus 20-án), reggel hirtelen döntésből becsatlakoztam a többiekhez és elmentem megfagyni a tengerpartra, mert akárhogy is, nem akartam kihagyni még egy is angol homokot meg nagykabátos strandolást Angliában a nagy hazatérés előtt. Nem hiszem, hogy volt akár húsz fok is és még a szél is nagyon fújt, mégis nagyon jólesett. Hazafelé megálltunk Rye-ban, ahova sok emlékünk kötődik együtt még pár évvel korábbról (első ciklus), és az a hely még mindig gyönyörű. Nagyon jó volt. Későn értünk haza és mind nagyon fáradtak voltunk, de mégis jó volt. Mutatom a képeket. Camber Sands:  https://goo.gl/photos/o8BkayHwah9SKEiU6 Rye:  https://goo.gl/photos/HkkqYw4SLtBZ94dj6