berno

Ők is szeretnek itt lenni 💝  

40... és egy új minta.

Ez még a tegnapi volt, csak most vettem észre, hogy a piszkozatban maradt.

Ebben most nem merülnék el, de azért visszagondolok az angliai évekre és az ott tapasztalt jó angolos dolgokra is. Hálás vagyok értük.

Akit érdekel a téma - vagy akárcsak valamelyik előadás vagy előadó -, érdemes ráérni ;) azon a hétvégén: Bővebben:  https://www.nyitottakademia.hu/eroforrasaink?fbclid=IwAR0Fq9Yba3mSAkOdHA_JRS7eYj5jrwLM0I-VBn26nFsSusIQYDyF4jV_yPk

Mindig érdekes, hogy mások hogy látnak bennünk, ki milyen fotót készít rólunk. Mert szerintem minden fotó olyan, ahogy a fotós lát, amilyennek lát (bármit). A mai magyarórán készült rólam, azt hitte nem látom mit művel (Matthew), és közben még a feladatból sem esett ki. Ilyenre nem sokan képesek, ahogy arra sem, hogy engem így oldani tudjanak. 💝

Igazi gyöngyszemek ezek a kis ajándékok így tisztán, feketén-fehéren, ahogy a zongora billentyűi is követik egymást. Nagyon relaxáló, nagyon jól esik,  a közepén az oldásnál már én is oldódom. Ezt írta a dal alá - és erről nekem is eszembe jutott, hogy mivel egy napon születtünk 5 év különbséggel, amikor én megszülettem ő (már) zongorázott..., vagy legalábbis elkezdett zongorázni. :) Hát nem szép? Úgy gondolom hogy azok, akiknek megadatik, hogy már egészen fiatalon tudják, hogy mivel fognak foglalkozni ha felnőnek, másoknál több időt töltenek gondolatban a jövőben. Öt éves voltam mikor zongorázni kezdtem, és szinte azonnal biztos voltam benne hogy zenész leszek.  Idén lesz 40 éve, hogy minden nap leülök játszani, a zongorázás olyanná vált számomra mint a levegővétel. Az első 20 évben ismeretlen művészként gyakoroltam otthon, és csak reméltem, hogy egyszer olyan közönségem lesz mint amilyen Ti vagytok ma. Ahogy játszottam, elképzeltem magamban hogy azokon a színpadokon állok, am

Rohan az idő, máris elment két hét, péntek hajnalban újra közös koncertnézős éjszaka lesz Josh-sal. :)

Ma munkaközben a Spotify elmászott arról, amit hallgattam és azt már jó ideje érzékeltem, de nem volt zavaró. Azonban egyszer csak mégis felkaptam a fejem ennél a dalnál, amit most mutatok. Milyen finom muzsika, két kedves - a zongora és hegedű kacérkodása egymással. Can Atilla - Vivaldi İstanbul'da (Solist Piyano Versiyonu - Başar Can Kıvrak) https://www.youtube.com/watch?v=3-2WLrRv9tY

Nos, egy újabb vallomás... - lapfórum- musical topic 2005-ből. Az operaház fantomját viszonylag korán láttam, még Király Linda volt Christine és Raoulként Homonnay Zsocit láttam először. Máig emlékszem. Aztán Sanyi közben kiszabadul a főiskoláról és 2005 szeptemberben megkapta a Raoul szerepét, naná, hogy ott voltam... Az alábbi újabb egy az egyben közöl poszt (=ömlengő vallomás) a premierről született. Nagyon szerettem, nagyon sokszor megnéztem később is. Az egész előadást szeretem egyébként, Londonban is megnéztem, írtam is róla külön itt a blogban, próbálom azt is megkeresni. (londoni élmény:  https://bernoblogja.blogspot.com/2014/07/az-operahaz-fantomja.html Volt a nem tudom hányadik alkalommal egy nagyon emlékezetes előadás, amikor átadott jeggyel mentem valaki (M) helyett és Milu volt a Fantom, Sanci pedig Raoul. Elképesztő előadás volt, nagyon erős volt mindkettő, komolyan gondban voltam (khm!), hogy Christine-ként kit választanék. :) Mivel Zsoltival láttam először, egy A

Képtelen lennék egy 'pucér' asztalnál dolgozni.

Régi Nők Lapjából

Lassan, de haladunk a 100 felé. :)

Ócska egy hétfővel kezdtük a hetet, a délelőttöm különösen ilyen volt, aztán feljavult, amiben ennek a dalnak nagyon nagy szerepe volt. Nem tudom hányszor hallgattam meg.

Sevillában még egy napot sem töltöttem, de mégis beleszerettem, nagyon szívesen visszamennék. 2011 őszén járunk, már Angliában vagyok, ahonnan a Mucikákkal (a legkisebb még nincs két éves, a másik pedig nincs 4) Portugáliába mentünk és onnan én egy napra ajándékul Sevillába. Nagyon jól esett kiszakadni, magyar idő szerint lenni, alig pötyögtem még angolul se és éppen nem volt semmi hangom, mert a szállodai klíma kinyírta a torkomat-hangszálaimat. Az egész város egy elvarázsolt csoda hely a gyönyörű csempéivel. A 2011-es posztomat itt tudjátok újraolvasni (én is újraolvastam, már egy csomó dologra nem is emlékeztem, kezd értelme lenni a blogolásnak :) ):  Sevilla A képek friss linkkel itt érhetők el albumban:  https://photos.app.goo.gl/WWDPeBpRfrjQL2CCA

Ide idén benevezem a bögötei arborétumot. 🌺🌷🏵 Csak meg kell szervezni, hogy valaki fotózzon. pályázat