berno

 Az emberek - hidd el - csak szeretni akarnak valakit. Mindenkiben van egy nagy-nagy adag szeretet, mely nem találja helyét. Kosztolányi Dezső

A nagy döntés értelmében elég hosszan kell szabadságon legyen a magamfajta (4+6+5 nap), ami persze egyrészt jó lesz - nem dolgozni - na de ennyi szabadságot eltapsolni január 9-ig, nagyon nagy luxus, az azért jövőre fájni fog. Akárhány napot képes vagyok persze átolvasni, áttévézni, horgolgatni, varrogatni, stb... de azért az úgy nem lesz töltés - mármint nem úgy, mint ha a szabadság igazán szabadság lenne, mondjuk nyáron. Tehát ha már szabadságon kell lenni, akkor muszáj értelmesen (is) tölteni. Ezért a következő dolgokon töröm a fejem, csak nyerni is kellene hozzá egy kis pénzecskét, legalábbis a többségéhez: - frissíteni és alkalmazni életem rajzát - nyelvtanfolyam - mindenhol (is) rendet tenni, éves nagy szanálás itt is, ott is - csúcsra járatni a gyógytornát - orvosi kontroll - speckó varró tanfolyam - elhasználni a 10 hónapja tologatott feldobox utalványt - elutazni, de legalább kirándulni - egy hónapos előfizetéssel Nyitott Akadémiás előadások/Auditorium:  https://auditorium.hu/

Ez a koncert volt tesóméktól a szülinapi és karácsonyi ajándékom.  Rengeteg ember a délutáni koncerten, itt még nincs is mindenki bent, ránéztem a jegyekre, szinte teltház volt és még este is lesz egy koncert. A délutáni volt összeségében Havasi 25. Arénás koncertje, én nem tudom, hogy nekem hányadik, elég sokadik szerintem. Viszont szerintem az utolsó ebből a fajtából és csak a Pure Piano-ra fogok menni majd. Érzésre  a koncert legalább fele szintis zene volt, alig hallottam benne a zongorát. :( Én így ezt már nem szeretem, a szememet többször be kellett hunynom a vakító és villigó lézerfények miatt. Ez már nem is crossover, nem hogy klasszikus vonal... Az elején is volt egy ilyen blokk és később is. Szerencsére hozott sok új szép tételt is, voltak visszatérők is - bár alig. Megint dobolt a kisfiával, az is egy szép dal és amit a feleségének írt, azt is szeretem. Volt egy  nagyon-nagyon szép szimfónia a közelgő Petőfi Emlékév kapcsán, azt nagyon remélem, hogy h

Szombat reggeli szeánsz az adventi naptár bontogatása után. #kézműves bögre

Este, elalvás előtt az ágyban képszerűen végiggondoljuk egész eltelt napunkat, a reggeli felkeléstől a jelen pillanatig. A visszapillantás feltétlenül képszerű legyen, úgy pergessük le a napot, mint egy filmet. Az a lényeg, hogy szemlélőivé váljunk a nap eseményeinek és benne önmagunknak. Lássuk magunkat, ahogy megyünk az utcán, dolgozunk, vitatkozunk valakivel... Fontos az időbeli sorrend betartása. A gyakorlat alapattitűdje az éntől való távolítás: úgy szemléljük magunkat a dolgok és az emberek között, mint egy idegent. Meg kell engedni, hogy ennek az embernek – aki én vagyok – a viselkedése szabadon hasson rám. És ugyanígy azoké is, akik a nap folyamán kapcsolatba kerültek velem. Döbbenetes mennyiségű rejtett információhoz, megismeréshez juthatunk ezen a módon, amikor néhány percre eltávolodunk önmagunktól, kívülről szemléljük a velünk történt dolgokat. A gyakorlat olyan tapasztalattöbbletet eredményez, amely rövid idő alatt jelentősen növeli önismeretünket, embermegismerésünket, a

Ez a poszt már kb. egy hete érik, vagy talán több, de egy hete biztosan - akkor voltam gyógytornán. Ezek a szeánszok nekem nagyon is kellenek, tehár érdemes és muszáj rá összespórolni azt, amit. Miközben Melinda igyekszik a testemből minél többet kihozni - minél több feszültséget és letapadást kiszedni, nagy dolgokról beszélgetünk vagy épp nagyokat hallgatunk. Legutóbb épp rákérdezett valamire, hogy nem hiányzik-e... Adtam rá egy választ, mire azt mondta, hogy tegyem be a fa alá.. mire én, vagy lehet, hogy díszként...? Mire ő: ki fogod találni. Aztán pár napja, amikor bóklásztam a vásárban - talán kedden - és örültem, hogy épp senki nem akar fellökni, egyszer csak előttem állt valaki egy kosár mézeskaláccsal és kedves mosollyal. Tök sötét volt ott, gondolkodás nélkül kivettem egyet: Az Ökumenikusok standjánál voltam. Többféleképpen is lehet náluk adakoni, vásárolok valamit, amit ők készítettek és annak az ára adomány, dobok be kp-t vagy adakozok bankkártyával. A legutóbbit

Kb így tudnám összefoglalni az utóbbi pár hónapok kreatívkodását:

Íme A dísz, amit máig nem mutathattam meg, nekem nagyon tetszik, örömmel adtam ajándékul és úgy éreztem, hogy sikerült is örömet szerezni vele.

Újabb remek rész:

Nagyon régóta várt előadás: ... még talán nem is pont erre, mert ezt nemrég tudtuk csak meg, hanem arra vártam rég, hogy igazán jó szerepet kapjon. Egy egyszemélyes előadás minden színésznek nagy falat és nagy mérföldkő, óriási lehetőség. És nekem is, mert nem kell szereposztás miatt izgulni es nem kedvelt embereket nézni üresjárat időkben. 🙃 Nincs más, csak Ő.  Kívántam, ha már egyszer nem énekel, a prózában jöjjön olyan lehetőség, amiben tényleg, igazán meg tudja mutatni, hogy mit tud.  Nem csak szöveg volt a 40 karakter! Szent ég, még ha a macskát is beleszámolták, akkor is észbontó teljesítmény... ;) Kb 80 perc tömény szöveg és nem is lassan... Teljesen elfáradtam a végére a drukkolástól és a figyeléstől, szinte már beleszédültem, néha azt kívántam, kicsit üljön már le és várjunk. :) simán követhető lett volna néhány karakter, ha nem szólítja meg, akkor is, mert olyan jellegzetes volt a testbeszéde. Jó ötlet volt a végén őket is meghajoltatni. Nagyon jó előadás lett, r

Ezt a posztot ma legalább háromszor könnyeztem meg. Őszinte, szép és igaz. Az előzmény az, hogy Celine D-nak van egy ritka neurológiai betegsége, emiatt az összes koncerjét, turnéját lemondta. Erre írta válaszul ezt Josh:  https://www.youtube.com/watch?v=8s7JGIPGeaA

A boldogság semmi egyéb, csak a jó érzés. A jó közérzés. Az az érzés, hogy az embernek érdemes élni. Móricz Zsigmond

Ilyen volt:  http://bernoblogja.blogspot.com/2021/12/asztali-diszek.html    De szintén szét dőlt  ezért kicsit helyre ragasztgattam:

A tavalyi egyik legkedvesebb projektem volt:  http://bernoblogja.blogspot.com/2021/12/uj-szerepben.html Sajnos a többhónapos pihenő nem tett jót neki, megsérült a lába és sok minden lepotyogott róla, ezért ráncfelvarrásra volt szüksége.  Újra boldog, a fürdőben tartja szemmel a Csapatot. 😊

Tengernyi kétséggel és szívással egy hét múlva ilyenkor. ✈️

Öröm és hála, hogy ennek a részese lehettem. 🎁🙏🎄😇

Haladunk az adventben...

Kicsit hosszúra nyúlt a tegnap, de megint nem udtam letenni a ragasztóposztolyt és akkor fáradt sem voltam. Bezzeg most...! 🙈 így aztán külön ajándék, hogy várhatom a gázóra olvasót, punnyadok kicsit a kávémmal, lemegy egy mosás is, aztán majd megyek és szolgálom a közt... de addig ez van:

Ki kellett nyissam a műhelyt ma este (a bevásárlás, 'sütés', stb után)..., mert volt némi feladatom. 😊😍 Készült sok minden, egy kivételével majd megmutatom nappali fényben fotózva. Az egyet majd péntek délután mutatom. Több minden is megsérült korábban, most végre megújítgattam őket, pl őt is itt, holnap bővebben írok majd. 

Októberben küldtem el magamnak ezt az interjút e-mailben, hogy ne feledkezzem meg róla. Ma végre sor került rá, miközben elvégeztem a pénteki benti karácsonyra a "sütést". Nem véletlenül halogattam, tudtam, hogy ez olyan lesz, aminek minden szavára oda kell figyelni. Nem csalódtam! 🙏👏🎭 https://wmn.hu/popfilter/58620-engem-a-kiralydramak-nem-erdekelnek--szirtes-tamas-a-popfilterben Utána pedig ez esett jól:  https://wmn.hu/cikk/52054/

Munka után és magyar órák előtt elvittem magam forraltborozni és vásározni, mielőtt úgy jártam volna, mint a pumpkin latte-val. 🧑‍🎄🎄⛄️🎄🙏🎁

A művészet célja nem az adrenalin pillanatnyi kilökődése, hanem inkább a csoda és derű állapotának fokozatos, életre szóló felépítése. Glenn Gould

Ajj-jaj... év vége felé csak a szembesítés mindenütt... 🙈😅🙃 magammal még szembe sem néztem, a technika pedig csak összegez... pedig ez is torz, mert pl. a tablet nem mindig jelentkeztet be, tehát ezek a számok még nagyobbak... 🤔🤭 Persze meglepődve nem vagyok...bár Vadkertin egy kicsit mégis,  úgy tűnik, néha ottfelejtettem magam a csatornájában. 🙃 Gondolom a következő az lesz, hogy hány percet töltöttem a Nagymező utcában... elárulom: rengeteget (=túl sokat). 🥳🎭

#pálferi_december4

Fénytelenül és dísztelenül feszített a hátsó bejáratnál, amikor megláttam ahogy kifelé siettem ma 5-kor. Végtelenül magányosan hagyták ott a márványrengetegben, meg is torpantam a lépcsőn, annyira lehetne a saját szimbólumom is akár. "Csak egy fa", mégis annyira magával ragad minden hasonló esetben,minden évben újra és újra. 🎄

Szárnyaló kreatív energiák a hétvégén 🎄🥳🙏, és közben vonatoztam is nem kevés késéssel oda-vissza. Volt itt megrendelés és kívánság teljesítése, ráncfelvarrás, illetve javítgatás is (a sírdíszt nem sikerült jól fotózni)... ... és még a terasz kivilágítása is megtörtént Apukával koprodukcióban. 🤝👏🎄

A második vasárnap angyala A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.