A mai nap
Este, elalvás előtt az ágyban képszerűen végiggondoljuk egész eltelt napunkat, a reggeli felkeléstől a jelen pillanatig. A visszapillantás feltétlenül képszerű legyen, úgy pergessük le a napot, mint egy filmet. Az a lényeg, hogy szemlélőivé váljunk a nap eseményeinek és benne önmagunknak. Lássuk magunkat, ahogy megyünk az utcán, dolgozunk, vitatkozunk valakivel... Fontos az időbeli sorrend betartása. A gyakorlat alapattitűdje az éntől való távolítás: úgy szemléljük magunkat a dolgok és az emberek között, mint egy idegent. Meg kell engedni, hogy ennek az embernek – aki én vagyok – a viselkedése szabadon hasson rám. És ugyanígy azoké is, akik a nap folyamán kapcsolatba kerültek velem. Döbbenetes mennyiségű rejtett információhoz, megismeréshez juthatunk ezen a módon, amikor néhány percre eltávolodunk önmagunktól, kívülről szemléljük a velünk történt dolgokat. A gyakorlat olyan tapasztalattöbbletet eredményez, amely rövid idő alatt jelentősen növeli önismeretünket, embermegismerésünket, a helyzetek reális értékelését, viselkedésünk kontrolláltságát, a változtatás lehetőségeit." Popper Péter: A belső utak könyve
Ha a mai napomat ennek tükrében gondolnám végig, nagyon sok minden lenne benne. Lássuk, talán nem nagyon hagyok ki semmit:
Éjszaka kétszer is megébredtem és mindkétszer úgy aludtam vissza, hogy most nem kell felkelni, mert hétvége van... Tény, hogy szerintem már négy nap alatt leteljesítettem ötöt és nagyon fáradt is voltam, az utóbbi 2-3 hétben tényleg keveset aludtam.
Nagyon is be kellett menni, hiszen munkahelyi kiskarácsony volt és ezzel kapcsolatban azért volt teendőm, de mindenképp illett alvás helyett bemenni. Nem szoktuk ennyire korán tartani, de részben miattam, részben az igazgatási szünet miatt 'muszáj' volt. Most először húzásos ajándékozás volt, aminek a fogadtatása nem votl annyira kedvező, meg is lepődtem a nyifnyafon. Végül szerintem tök jól sült el, szerintem mindenki örült oda-vissza. A néhány poszttal előbbi asztaldísz ez alkalomból készült. 8 körül jutott eszembe, hogy én ma reggel Rorátéra akartam menni...
Szóval elég sokat készülgettem (teremrendezés, hangulat, miegymás), de nem ment könnyen. Nagyon nem szeretem a jelenlegi körülményeket és a lelkem nagyon nehezen akarta megadni magát. Mégis megtettem és talán meg is kellett. Sikerült megállnunk, leülnük, eszegetni, nevetgélni. Ezer éve nem csináltunk szerintem ilyet ebben a körben, amióta költöztünk, nem nagyon tudok ilyenre visszaemlékezni. Majdnem olyan volt, mint július előtt, de nagyon majdnem, mert olyan már nem lesz.
Aztán ez kicsit elnyúlt, postára kellett volna mennem egy nagyon fontos csomagért, ajándékért, de a Magyar Posta megint túl jól (nem) teljesít...nem jött meg a csomagom... Kihagytam a kört, bementem a patikába, amire úgy kértek meg és fontos lenne kiváltani, de nem volt a gyógyszer, csak helyettesítőt adtak volna... Ekkor már eléggé esett, de még el kellett menni Erzsébetre is, ami már tényleg terven felül volt... Az eső egyre jobban esett, 3 óra helyett 5-re értem haza, közben a lelkemben már mind jobban kavargott, hogy nekem ebből premier hangulatba kellene kerülnöm... de legalább oda kellene érni... :) Közben még volt két telefonom és jöhetett végre A ruha és A smink és a lelkem. A vacsora gyakorlatilag kimaradt, de odaértem és hát ami történt (Teltház), azt már elmeséltem.
Szakadó esőben jöttem haza, azóta már mostam is, enni ugyan nem ettem, de mutatok helyette egy képet az újragondolt kivitelezésű kókuszgolyóról, ami így szinte egy torta, én készítettem a benti ünnepségre:
Most már mindjárt újra éjfél, ma sem megyek már korán ágyba, de majd holnap.