Annyi, de annyi minden kavarog bennem, valamit most megosztok belőle. Valahogy talán majd össze tudjátok tenni, mert nehéz egymásután rakni őket. Végére értem egy könyvnek, amit tegnap reggel kezdtem el a napon, és bár a végére tudtam volna érni tegnap, mégsem tettem, mert akartam még nyújtani, mert olyan volt, mintha ettől 'élőbb' lenne, ami persze hülyeség (?). Mielőtt nekiálltam volna ennek a nagy lezárásnak, még végigfutottam a face-falat és az első hír, amit láttam, hogy egy ismerősömnek (egy hónappal fiatalabb nálam) megszületett a gyönyörű pici kisfia. Tiszta szívből tudok neki örülni, mert tudom, hogy megküzdött érte. Pár hónapja ment férjhez újra, és az első esküvőjén ott voltam, emlékszem rá. Arra is, hogy az a férje hogy imádta, rengeteget pókereztünk együtt, de csak nem érkezett a baba, pedig sokat vártak rá. Még mindig fura nekem, hogy szétmentek. 6 éve életem talán eddigi legjobb születésnapján voltam, nagyon-nagyon igazi hangulattal sok érzelemmel (pedi