berno

Úgy volt, hogy Lara Fabian jön újra Budapestre, először azért tették máshova, mert a külföldi Voice miatt nem ért rá, aztán a májusi koncertből lett semmi. Egyikre sem mentem volna, főleg hogy nem normális árú jegyeket állapított meg a koncertszervező. Talán egyszer majd még sikerül. Mutatom az emlékemet 2017. márciusból: https://bernoblogja.blogspot.com/2017/03/lara-koncert.html és ami megelőzte a koncertet: https://bernoblogja.blogspot.com/2017/03/lara-fabian-live-in-london-15-march-2017.html és csak úgy találomra egy dal az olvasáshoz, az ember lelke megszakad: Je suis malade:  https://www.youtube.com/watch?v=dVvlmpo5g9k

Nem friss videó, de nagyon is aktuális.

A Crossover nálam alapvetően az Adagio zenei stílusát jelentette nagyon sokáig.  A tegnap esti magyar óra óta van egy új magyarázat az is az egészre: Matthew-t próbáltam minél többet magyarul beszéltetni, ezért még csak úgy elköszönésképpen megkérdeztem, hogy mit néz mostanában a tévében (persze ő ilyenkor mindig azt hiszi, hogy épp lazázunk és nem is tanulunk... :) ) Épp egy (szuperhősös) sorozatról mesélt, hogy az első három évadnak most már vége, és most majd egy crossover rész fog jönni, stb ... Élvezettel hallgattam, nem pont a történet miatt, hanem mert még mindig olyan cukin mesél, viszi a lendület, lázba jön, a magyar ragokat szanaszét hozzávágja az angol szavakhoz (már ha éppen veszi a fáradtságot ahhoz, hogy ragozzon), imádom, na (az egész gyereket)... Szóval épp rajongva néztem az édes pofiját és hallgattam a még mindig csilingelő vékony hangocskáját, amikor ismerős részre kaptam fel a fejem: Berni, tudod, az olyan, mint ha a dr. Bubó elmenne és lenne a nagy ho-ho-horgás

A vízilabdát egy időben legalább úgy kentem-vágtam, mint a Fradit (a focicsapatot)... Óriási korszakok voltak és igen, a vízilabdából a bizony Kemény-csapat legendás volt. De tényleg. Mindent tudtam abban a jó pár évben a csapatról. Nagyon sok kedvencem volt közöttük, az egyik legnagyobb az, aki már máshol 'játszik'... Nyugodjon békében! Egész nap kavarogtak a gondolataim, régi interjúk ugrottak be, vele, róla és a feleségével - most ahogy néztem az emlékező műsorokat (többet egyet sem fogok, mert nem bírom), úgy érzem, hogy itt tényleg nagyon sok szív szakadt meg, a sporttársak alig jutnak szóhoz, gyújtottam egy gyertyát, így emlékezem. A csillagok örökké élnek:  https://www.youtube.com/watch?v=SL2v6gkRg9U

Keresd és vedd észre a csodákat magad körül. Kifáradsz, ha csak magadra figyelsz, és ez a kimerültség minden mással szemben süketté és vakká tesz." Carlos Castaneda

A Szerelmes Shakespeare nem maradhatott ki a nosztalgia sorozatból, hiszen az egyik legszebb előadás és a szegedi előadáshoz az egyik legemlékezetesebb élményem fűződik. Alig hiszem el, hogy már mindjárt egy éve volt: https://bernoblogja.blogspot.com/2019/07/szerelmes-shakespeare-es-szeged.html Nagyon szép előadás nagyon szép jelmezekkel, szép kiegészítő zenével. Azóta várom, hogy újra megnézzem, és nemcsak a lemaradt 8 perc miatt. '17-ben láttam először, hazatérés után nem sokkal, furcsállom is, hogy nem írtam róla többet, biztosan nehezen találtam a szavakat... https://bernoblogja.blogspot.com/2017/09/negyedik.html

Nagyon sajnálom, hogy erre a helyre nem jutott akár több napom, igazából egy ámokfutás volt, lekésett vonattal és nagyon távol az otthontól. De arra emlékeztet, hogy ahova nagyon akarok eljutni, oda nincs rövid út és érdemes sokat tenni. Lyme Park, a filmbéli Darcy otthona. fotók:  https://goo.gl/photos/qhjV22g9B4vx6T21A és hozzá az emlékek:  https://bernoblogja.blogspot.com/2017/05/az-en-pemberley-m.html

Cotswolds-ba nagyon vágytam, örülök, hogy sikerült oda is eljutni még utolsó nyáron, 2017-ben. Pont olyan, mint a cikkekben. https://utazom.com/cikk/egy-tunderi-kis-telepules-angliaban-bibury https://vjm.hu/a-kicsi-angol-falu-ami-feler-egy-varossal/ Képek itt:  https://goo.gl/photos/hcpWX1ULLDze9ExN6