berno

Na kérem, úgy hiszem, hogy minden elmaradt posztot pótoltam, lehet olvasni és nézegetni. :) A képeslaposdiban kicsit inaktiváltam magam, mert egyrészt csökkent a lelkesedésem, másrészt meguntam, hogy csak oroszokat kaptam, ahova leghamarabb is csak egy hónap alatt érnek oda a lapok, a fele meg elveszett (legalábbis nem regizték őket), így nem tud növekedni a statisztikám és én is kevesebbet kapok. Szóval egyszer majd újra, de ez most kicsit szünetel. A ház még mindig őrült zsúfolt, kb két hét hete kilences létszámmal nyomjuk, de már ennél kevesebb van hátra, addig is... Tegnap is volt angolom, közel 120 perces, utána az sem nagyon rémlett, hol is vagyok. És a meglepetés, annyi csoport és tanulás után végre valaki javít a kiejtésemen is és most végre tanítja is, hogy a w-t hogy kéne ejteni... mert nem ugyanúgy, mint a v-t. Angolosok, irány a tükör elé és nézzétek meg, hogy ti hogy képzitek. :)

Múlt hétvégén megint hűvösebbre fordult az idő, vagyis változékonyabbra. Eléggé jellemző, hogy hétköznap kánikula, vagy csak szimplán szép idő van, és hétvégére jönnek a zivatarok. Szóval a program múzeumozás volt és flangálás, amiben nálam a buszozás is szerepel, ha J bérletével vagyok. :) Jó program, így eléggé össze lehet rakni Londont. :) A British Museum-nak megint adtam egy esélyt, de még mindig nem szeretem, kivéve az épületet, az varázslatos. Aztán utána következett a kedvenc, Victoria&Albert. Itt minden szép, gyönyörű és felfoghatatlan ennyi gyönyörűség egy helyen, belépőjegy nélkül... Most leleményes voltam, mondhatni bátor és pár képet hoztam nektek. :) Mindkettő olyan hatalmas és olyan gazdag kínálatuk van, hogy napokig lehetne benne járkálni. A két múzeum és környékük egy albumban: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/LondonBritishMuseumVA?authkey=Gv1sRgCOWMqa3W09PCywE Muszáj még itt két dologról írjak, ami egy helyen történt, a V

Május vége óta vártam egy nagy eseményt, egy igazi musical fesztivált. Írtam is róla:  http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2014/05/musical.html Aztán el is jött a június 21-22-i hétvége és nagyon meg voltam indulva, hogy ott legyek. Mentem is. De sajnos nagy csalódás volt. Ingyenes rendezvény és 11-kor egyáltalán nem lehetett bejutni, nagy magas kordonok, hosszú sorok, teljesen reménytelen volt. Az utcáról elkaptam egy-két hangot (Fantom, Nyomorultak, Saigon blokkból), de élvezhetetlen volt sajnos.  A nap híre volt azonban, hogy rájöttem sok hónap és böngészés után, hogy Okoska igenis tud zummos fotókat készíteni. :) Azért lett volna jó ez a progi, mert akartam válogatni, hogy a most futó sikerdarabok közül melyiket is nézzem meg. A Saigon még mindig nagyon vezet, ha már túl sok képet nem is tudok mutatni, egy korábbi felvételt mégis, ami az egyik kedvenc dalom és egy sajátos előadásban hallhatjátok most (ezúton bocsánat Feke Palitól, hogy nem őt linkelem, pedig ezt ő is nagy

A múlt héten néhány kedvenc filmemet néztem újra; meg volt közte néhány újabb is. Balszerencse fel: https://www.youtube.com/watch?v=AYHLu8wFlzc Harmincadik születésnapján Carlotta, a szép esküvőszervező rajtakapja a vőlegényét egy másik nővel. Feldúltan indul vissza az irodába, amikor észreveszi, hogy egy fura alak követi. A szörnyű nap betetőzéseként még egy villámcsapás is éri. Az irodában édesanyja, akivel közösen vezetik a céget, bemutatja neki az okos, de irritáló Riccardót. A dühös lány a pokolba kívánja az új kollégát, de legnagyobb meglepetésére a rossz kívánságai kezdenek valóra válni. Csak nem boszorkányság van a dologban? A vonal másik végén Granger Woodruff (Jesse Metcalfe) amerikai reklámszövegíró egy hotellánc kampányán dolgozik. Priya (Shriya Saran), a modern gondolkodású, fiatal indiai lány egy amerikai bank Mumbaiba helyezett telefonközpontjában dolgozik. Amikor Grangernek ellopják a bankkártyáját, Priya lesz az ügyintézője, és a hosszú beszélgetések alatt

/2014. június 14./ A visszaérkezés utáni második hét nem volt könnyű, Matthew beteg volt és itthon kellett fogni, nem részletezném, hogy ilyenkor minden nehezebb. A hét végére már fáradt is voltam (nemcsak emiatt) és éreztem, hogy tölteni kell magamon valamit. Voltak egyéb felnőttes dolgok is, így péntek este már a színházjegyeket vizsgálgattam. De mindegyiket túl drágának véltem. Aztán a Sors mellém állt és mivel szombat reggelre megállt J órája, nagyobb eséllyel indultam a színházjegyes kavalkádban. Hogy a kettőnek mi köze egymáshoz? J azt mondta, ha elviszem az óráját Londonba (ahova amúgy is indulóban voltam), beszáll a jegyembe. Na jó. :) Szóval fél óra múlva már jegyem is volt Az Operaház fantomjára. :) Versenyben volt még a Miss Saigon és a Wicked is. Meg még páran, de ezeket akartam elsőre nézni. Gyorsan összekaptam magam, hogy elérjem a matiné előadást és még az órást is beiktassam. Közben eszembe jutott a templom, ahol már többször voltam, hát beugrottam. Vagyi

És íme, az 1400. poszt. :)

Te jó ég, közben eltelt egy hónap, és ebből a posztból még mindig vannak hiányzó részek, próbálok visszaemlékezni. Május 30. péntek Az esküvői előtti nap. (Aki esetleg régen járt erre, ne ijedjen meg, nem az én esküvőmről van szó, hanem a tesóméról. Én még kitartok. :) ) Anyám még dolgozik délutánig, így én reggel újabb gőzhajtásba kapcsolok. A cupcake-eket beígértem és menet közben, és a délelőtt folyamán szembesülök azzal, hogy mint a faksznis sztárséfek, én is csak megszokott konyhában és megszokott eszközökkel szeretek (=tudok) igazit alkotni, és akkor még az igazi alapanyagokról nem is szóltam. A jól bevált angol sütireceptem a világért sem akart a bögötei atmoszférában összejönni. Égett ami éghetett, folyt, ami folyhatott, rettenetes. Kezdtem odajutni, hogy nem vállalom be, hogy én csináltam. Úgyis volt annyi vendégsütő, gondoltam majd valakire rákenem. Ezzel elment a délután nagy része és a sikamikára a nap további része. Az esküvői asztaldíszekhez még este 8-kor mentünk a

A következő sorokra nagyon régen találtam, és sajnálom, hogy nincs hozzá ott, hogy honnan való. A poszttal együtt ott volt a kép a Szerelmünk lapjai filmről/ből, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg ott hangzik el. De közben meg fontos, amit a sorok rejtenek, úgyhogy némi kivárás után mégis úgy döntöttem, hogy posztolom. Várunk… és közben szépen... lassan eltelik az Életünk... "Várunk… Az idő múlik… De mi csak várunk… A pillanat elmúlik és a múlt része lesz… És mi csak várunk… Várjuk… hogy elmúljon a hideg… hogy elálljon az eső… hogy véget érjen a fárasztó nap… hogy elteljen a hét… hogy hazamehessünk… hogy elmehessünk… hogy egy jobb helyen legyünk… hogy elmúljon az unalom… hogy elmúljon a bánat… hogy megértsük… hogy elfelejtsük… hogy megbocsássunk… hogy megbocsássanak… hogy kisüssön a nap… hogy eljöjjön az igazi… hogy viszont lássuk Őt… hogy eljöjjön a nagy nap…hogy eljöjjön a nagy lehetőség… hogy erősek legyünk… hogy megmerjük tenni… hogy változzanak a dolgok… Várjuk

Ezt a két képet különböző hétvégéken szereztem be. :) Az egyikre nagy fáradtság után határoztam el magam (Illy), a másik pedig egy szombat reggel kellett. :) Már megittam, amikor megláttam a pohár oldalán a rajzot. Duplán volt hatása annak a kávénak akkor ott.

A National History Museum-ban van egy hatalmas dinoszaurusz kiállítás, amit a kisfiúk nagyon szeretnek, de még izgalmasabb a film, amit ebből aztán csináltak. És arról nem beszélve, hogy David Attenborough milyen szépen beszél benne. http://www.nhm.ac.uk/visit-us/galleries/blue-zone/dinosaurs/ https://www.youtube.com/watch?v=rWS-lDLQmmA És akkor mindennek a rekonstrukciója Sámueléknél: Amit itt esetleg laikusként zsiráfot és kutyát lát, az téved, azok ott mind dinók (képtelen vagyok a nevek megjegyzésére), mindegyik a saját maga hangjával és táplálkozási szokásaival. :) Belépőjegyet még mindig kell venni, és még mindig csak egy font (Matthew-nál, amúgy a múzeum igazából ingyenes).

Amikor ruhailag az ember lánya bele-beleszeret egy-egy darabba - ami nélkül nyilván a nap másnap nem kelne fel - elgondolkozik (jó esetben), hogy mivel lehetne variálni. Második lépésnél talán azt is megnézni, mosható-e... :) Na kérem, Játékországban minden mindenkivel kompatibilis. A ninja kard (habszivacsból) a kis kilövős autókkal és akkor a kicsi sárga medvékről még nem is beszéltem... A játék-unio fokozatosan jött létre, ahogy a belső viszályok kezdtek durvulni. :)

... egy fél utcán belül kettő Cartier üzlet is 'megéldegél'.

A két kép Chrystal Palace-ban készült múlt hétvégén. A londoni kristálypalota nagy valószínűséggel a földkerekség legnagyobb üvegháza volt. Egy kiállításra építették fel a Hyde Parkban, melyet Albert herceg, Viktória királynő férje szervezett 1851 májusa és októbere között Londonban. A kristálypalota tervezője Joseph Paxton. Az építmény különlegessége, hogy előre gyártott elemekből készült. Tartószerkezetét acélrudak alkotják, ezeket borítják a tiszta üveg falak. A kiállítás után a palotát elemeire szedték és áthelyezték London déli részére. Különböző előadásokat, kiállításokat, hangversenyeket és más szórakoztató programokat rendeztek benne. 1936. november 30-án majdnem teljesen leégett. Ami megmaradt belőle 1941-ig látható volt.

Valamelyik hétvégén csináltam a képet, de annyira jellegzetes minden mozaikjával együtt, hogy mindegy is mikor készült, mindent mutat... Ott a kedvenc szobrom, a zászló, a közelgő vihar, a tömeg, amely a világ minden részéről érkezőkből áll, a drága üzletek, a stb, stb... A tudományos háttér hozzá: A Piccadilly Circus London egyik híres tere, útkereszteződése. Westminster városrész West End kerületének központja. 1819-ben épült, összekötve a Regent Streetet a forgalmas Piccadilly bevásárlóúttal.  A tér ma London egyik fő látványossága. A Shaftesbury Avenuet, a Haymarketet, a Conevtry Streetet (a Leicester Square felé), illetve a Glasshouse Streetet kapcsolja össze. A körtér közelében találhatóak a West End legforgalmasabb bevásárló és szórakkoztató negyedei. A hatalmas forgalom hatására turistalátványosság lett a térből. A Piccadilly Circus fő jellegzetességei az óriási kijelzők, videós reklámfelületek a tér északi felén elhelyezkedő sarokház falán. A látnivalók közé

Ezt a szépséget, vagy szépségeket az egyik kedvenc helyemen találtam, ahova csak epekedni járok - Cath Kidtston -... Az egyik szebb volt, mint a másik. http://www.cathkidston.com/?lng=&ctry=GB

Jó múltkorában egy eső elől a Starbucks-ba "menekültem". Iszogattam a kávémat és egyszercsak felnézek és azt látom, hogy mindenki vagy a telefont taperálja, vagy a tablatot vakarja... Párok egymás mellett is... És én meg hiába próbáltam a wifi-re csatlakozni, nem sikerült... ;)

Ha már témánál és állatnál voltunk, íme egy újabb, a pók. Matthew saját elképzelése a pókemberről.

A következő történet, amely velem esett meg, pár jó pár hetes. Sokáig nem akartam posztolni, de most színtvallok. De anyámnak senki ne árulja el, hogy mi volt. :) Szóval egyik este, itteni idő szerint fél 7 után, mikor már minden csemete jól lakott és a konyha is rendben volt nem maradt más hátra, mint hogy a frissen ültetett muskátlikra is gondoljak a kert túlsó felében. Bátor voltam, hiszen már rég nem láttam arrafelé vendéget... Visszafelé tartottam az udvar/kert első harmadánál, amikor a szemem sarkából jóval mögöttem valami foltot láttam... Hátranézek, bakker, a róka... Nem hallgatott a sicc-re, a tűnj innen-re se semmi másra, gondoltam ha löttyintek a vízből, megijed. Hülye, szőke nős megoldás volt, mert azt hitte enni adok neki és elindult felém. Na, Bernike futásnak eredt befelé, a róka megállt és leült az udvar közepén. A képet már a konyhából csináltam. (kattintásra nagyobban jön elő, ha igaz)  :) Telt az idő, múlt az idő, csak ott maradt és lesett befelé(m). Aztán m

A Pilótajáték hozzávalói: - egy darab leleményes négyéves gyermek, jó, ha az fiúból van - a vulkános játékból a műanyag sárga védőszemüveg - kettő darab Ikeás játékos háló, aminek a tartalma, a teljes szigorúan a szoba közepére ürítendő

Nem rossz ötlet :)

Ki emlékszik még a névnapi-nőnapi ajándékomra tőlem magamnak? :) Nos, sokáig vaciláltam anno, hogy megvegyem, vagy ne vegyem, aztán beköltözött. Emlékeztetőül:  http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2014/03/nonapunk.html /saját magamat linkelem, nem semmi/ Nos, aggódtam érte, hogy mi lesz, meddig bírja. Aztán elnyílt amíg Mo-on heteltem. DE! Pár napja arra lettem figyelmes, hogy miután levágtam a száraz részt új hajtás serkenget, és ma reggelre még sokkal szebb lett már. Jön a két fejlődési állapot: Hozzátartozik az igazsághoz, hogy késő tavaszig abban a hiszemben voltam, hogy ebbe a szobába a nap sosem süt be... És ez nem igaz, mert ahogy nyúltak a napok, és időnként leváltásra kerültem 6 körül, amikor is visszavonultam kicsiny szobámba, egyszercsak világosságra lettem figyelmes az ablakon át az ágyam fölött... Besüt a nap. Kb (és minimum) egy órán át direkten. :) 

"Felesleges időtöltés azon rágódnod, vajon hová vezet az út. Neked csupán az a feladatod, hogy megtedd az első lépést. A többi úgyis jön magától." (Elif Safak)

Hm, nézhetjük innen is :) "Ne félj a "rossz" döntésektől, mert nem léteznek. Csak döntések és eredmények, valamint új döntések és új eredmények léteznek." (Ruediger Schache)

ez most nagyon like, főleg, hogy ma lett volna egy fontos dolgom, valahol másutt... "Ha minden nap egy ajándék, szeretném tudni, hol válthatom vissza a hétfőt." (Pinterest)