Az Operaház fantomja


/2014. június 14./

A visszaérkezés utáni második hét nem volt könnyű, Matthew beteg volt és itthon kellett fogni, nem részletezném, hogy ilyenkor minden nehezebb. A hét végére már fáradt is voltam (nemcsak emiatt) és éreztem, hogy tölteni kell magamon valamit. Voltak egyéb felnőttes dolgok is, így péntek este már a színházjegyeket vizsgálgattam. De mindegyiket túl drágának véltem.
Aztán a Sors mellém állt és mivel szombat reggelre megállt J órája, nagyobb eséllyel indultam a színházjegyes kavalkádban. Hogy a kettőnek mi köze egymáshoz? J azt mondta, ha elviszem az óráját Londonba (ahova amúgy is indulóban voltam), beszáll a jegyembe. Na jó. :)

Szóval fél óra múlva már jegyem is volt Az Operaház fantomjára. :) Versenyben volt még a Miss Saigon és a Wicked is. Meg még páran, de ezeket akartam elsőre nézni.
Gyorsan összekaptam magam, hogy elérjem a matiné előadást és még az órást is beiktassam. Közben eszembe jutott a templom, ahol már többször voltam, hát beugrottam. Vagyis a beugrás volt a terv. De már belépés után feltűnt, hogy mintha több lenne a pap, mint általában. Hát na igen, papszentelés volt. :) Soha nem volt még ilyenem, gyönyörű és mély élmény lett. Végig is vártam, nagyon-nagyon jól tettem, hogy beugrottam.

Mire ezekkel megvoltam már majdnem ki is futottam az időből. Mindenhol megint tüntetés volt és terelés.
De őrült vágtával csak odaértem és átvettem a jegyemet. Ja, és piros kendő helyett lett új piros rózsás fülbevalóm, amit még a színház wc-ben gyorsan ki is cseréltem amolyan premierként. :)

Megint nem volt azonban azzal szerencsém, hogy a főfantomot fogjam ki, de aki helyette volt sem volt rossz.
Rettenetesen jó hangja volt és nagyon szenvedélyes fantom volt. Ellenben Raoul nagyon nyál volt, esélye sem volt nálam. :) Christine sem volt rossz, és nem is volt rossz előadás. Nem is ültem túl rossz helyen, de azért közelebb voltam a csillárhoz, mint a földhöz. :)
Beszereztem a kötelező műsorfüzetet csak úgy emlékből. :) Meg bámészkodtam és csináltam néhány képet is még előadás előtt. Ezt jól tettem, mert szünetben már mindenkire óbégattak, aki fotózott. Nem is értem, többet zabáltak előadás alatt, mint egy moziban, de fényképet készíteni szünetben, azt nem lehet.
Egy-két ötlettől eltekintve nem volt rossz előadás, és tetszett is. Azonban a pesti előadás díszletes sokkal szebb, sőt gyönyörűbb. És ez majdnem minden ruhára is igaz.
Összehasonlítva, hogy már hányszor láttam otthon is, hányféle fantommal és egyébbel őszintén tudom mondani, hogy a Madáchos előadás is megállná itt a helyét. Nagyon megállná.
Ami nem tetszett, hogy itt nem zuhant le úgy igazán a csillár...
Aztán kíváncsiságból elnéztem előadás után a művészbejáróhoz is, jöttek is kifelé, voltak aláírások, fotók, aztán rájöttem, hogy de azt sem tudom, hogy ki kivel van. :)

Szóval jó volt, örülök, hogy láthattam. :)
Következőnek a Miss Saigon-t szeretném nagyon, főleg hogy jelként, ahogy a színházból kijöttem ezt láttam meg elsőnek: