berno

Hangolódjatok, hétfőn kezdődik a Munkahelyi boldogság nemzetközi hete! https://weekofhappinessatwork.hu/ Én két nap szabadsággal nyitok (és marad három év végéig 🥴), biztos ami biztos. 🤭

'Órákig' kerestem és válogattam a mintákat és a fonalakat, hogy elkezdjek a hétvégén egy új kendőt még az őszre, közben majdnem kész vagyok valamivel, csak még kell egy szakköri óra Edit néninél a szomszédban - még épp időben, mert egy hét múlva visszamennek Münchenbe, és marad a reménység, hogy jövőre velük ugyanott... 🙏

 4 éve ilyenkor a repülőn ültem és nem láttam a könnyeimtől, annyira élénken él bennem az a nap ma valahogy egyvégtében eszembe jut (ez is). Most belenéztem a blogarchívumba, hogy megnézzem, mit is írtam ott... és van egy hét szünet, fura. Később valamennyit pótoltam, de valahogy van ott egy hiány - nem is értem. Viszont találtam ott kincset, ez akkor is eléggé összefoglalt mindent: Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég. Dan Millman Éééés, találtam ott valamit, ami most még jobban ül, alig egy héttel a pápai találkozás után, szülinap előtt pár órával. Ki is nyomtattam, azt hiszem ez lesz a 'jövő évi' kapaszkodóm, beteszem a naptárba, hogy mindig kéznél legyen, ha épp megfeledkeznék... https://bernoblogja.blogspot.com/2017/09/egy-hete-repultem.html

 Valami tényleg történt a NEK-en, mert annyira csak 'voltam' a héten, és csak el-elkalandoztam, hirtelen lett péntek, stb... Máskor már sokkal jobban készültem a szülinapomra is, most meg valahogy csak úgy 18 lett-lesz. Be-bekúszik ez-az, közben mindig rámegyek valamelyik misére és dalokra a múlt hétből vagy újra elolvasok valamit a HungExpo-s dolgokkal - és akkor megint olyan tök jó. Kínlódom a türelmetlenségemmel és hogy a világ nem akar hozzám lassulni. Sorra néztem a héten minden képet és mindig találok újabbakat. :) Aztán persze belefutottam az online Bónum-on a szombati nagymisébe, tényleg mekkora ezt még így is látni. Aztán elém jön a kép, hogy amikor kivetítőre is néztem a Kossuth téren és a Himnusz alatt láttam lengeni a zászlót, körbenéztem, hogy vajon melyiket veszi a kamera, mert a nagy felvont meg sem mozdult... aztán fölnéztem és ott volt előttem egy és olyan finoman fújta a szél, mintha az nem is a szél lenne, hanem valakinek az lett volna  a  külön dolga, hogy a

Kőszínházi szezonnyitás  főleg ami a prózát illeti. Már rég szerettem van ezt az előadást, mert annyian dicsérték korábban. Benedek Miklós ugye egy darabig egyáltalán nem lépett színpadra, aztán tavaly novemberben már volt rá jegyem,de vissza kellett vinni a lezárások miatt. Benedek Miklós és Fesztbaum Béla brillíroztak. A második részben jött Csőre Gábor és Lukács Sándor, tyű, micsoda játék volt ott! Tornyi Ildikót nem mindig bírom,de fürdött ebben a darabban egyedüli nőként - ennyi tehetséggel a színpadon. 🎭🙏👏 A tapsrendnél mélyen megindító volt, ahogy a két nagyöreg együtt hajolt meg, ahogy egymásra hunyorogtak, nagyon jók voltak végig. Zseniális ötlettel megírt játék a játékban. Sajnos sok volt a krákogó, miért nem maradnak otthon...?! - kitartóan végig maszkoltam,pedig meleg is volt, viszont páran hasonlóan gondolkoztak (pl. Az egyik szomszéd is) Szeretném,ha újra csak védettségivel lehetne menni... Ja,és az örök témám, 2 méteresen miért ül be valaki a 6. Sorba? Ráadásul rövid

Valamelyik reggel fotóztam ezt, de ma sem állt sokkal jobban/rosszabbul a helyzet, ez a tér nehezebben adja meg/vissza magát... 🤔  Hasonlóan érzek én is, hiányzik az a sok jó dolog,amiben múlt héten részem volt.

A legédesebb ajándék címe szerintem már most garantáltan Micike kisasszonyé, aki még nincs  4 éves, viszont már ovis. 😊🌺😍👏 Szerintem minden stimmel, de azért írom: maci, szivecske, szivárvány, napocska, madarak és szivárványos (!) torta.

Nagyon nagy meglepetés, erről a könyvről még nem is hallottam, Zéné pedig egészen Pannonhalmáig ment érte. 😍🙏😉 a medvék száma jelentős... 🤭

Az első kép jó egy hete a lépcsőházban készült, ami még mondjuk (majdnem oké), a második viszont a Víg-ben ma este.

Nem vagyok egy kifejezetten irigy ember, de azért amikor ma délután valaki vigyorogva azt mondta, hogy szabin leszek jövő héten, mert nászútra megyek TOSZKÁNÁBAAA (esküvő októberben és lakodalom jövő szeptemberben!)... akkor úgy vettem két mély levegőt... majd valahogy gratuláltam..... igazából nem ő tehet róla, hogy én besz@i vagyok a Covid miatt 2 éve elindulni... akár oda, akár máshova... 🥴

 Tudom fokozni a csoportképeken engem keresést... :) 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus / nek2021 1 n   d r d g ó .    ·  Köszönjük a munkátokat! „Nagyon fontos számunkra, hogy egy összetartó közösséget építsünk és a közös munka során az önkéntes szolgálattevők is töltekezhessenek. Előfordulhat, hogy egyeseket kicsit kimozdítunk a komfortzónájukból, de ennek megfelelően talán még több élménnyel és tapasztalattal gazdagodva térnek majd haza” – mondta Perényi Szilvia. (azt én sem értem, hogy miért nem középre állítottak, hogy a kereszt előtt legyünk...)

 Mivel nyilvános lett a fotó - de azt nem mondom meg, hogy hol és nem mutatom a szemben lévő verziót -, én is megosztom.

Sokat gondolkoztam azon, hogy hol vagyok ebben az önkéntességben, mit kaptam, mit vártam, stb... Menetközben több dolgot is megosztottam ezzel kapcsolatban, a csalódásokat sem hallgattam el, és nem azért, mert minden jó, ha jó a vége, de tényleg nem bántam meg egyetlen vállalást sem ebben az időben, még akkor is, ha néha tényleg nagyon nehéz volt várni, tenni, mosolyogni, stb... A másik posztban már írtam, hogy át kellett/lehetett venni két csomagot, amelyek ezeket tartalmazták többnyire, amiket itt lent mutatok. A díszoklevél és a levél akkor is jól esik, ha ez formacucc, de akkor is nagyon szép tárgyi emlék és fontos. Nagyon fontos. Reggelre sok gondolat kavargott a fejemben és az álmosságtól tántorogtam a fürdőszoba felé, amikor elindult bennem egy dallam, de az is lehet, hogy már így ébredtem, Ati szombati (és keddi) dalából van, ha majd fent lesz YouTube-on vágva, fogom mutatni. "Köszönöm jó Uram, köszönöm énekkel! Köszönöm jó Uram, hogy ve

 Nagyon gazdagító, lelket erősítő és elgondoztató napokon vagyok túl, amire a koronát a tegnapi nap tette fel. Persze totál fáradt is vagyok, ezért tegnap már nem is bírtam ezt a posztot megírni. Most megpróbálom egy nap ülepítés után idepötyögni amit amúgy lehetetlen szavakba formálni. A tegnapi nap nagyon korán indult - szintén nagyon kevés alvással - , 4-kor keltem és fél 5-kor már az ajtómat zártam, hogy fél 6-ra az Önkéntes Központban legyek - Műjégpálya - egy gyakorlatilag lezárt városban. Hogy mi vitt előre...? - nem a lábaim az biztos, amiken már addigra két napja álltam és jártam folyamatosan.  Eredetileg ugye ez úgy lett volna szabadnap, hogy a saját regisztrált jegyemmel veszek részt a szentmisén - külső szektorban, a térképet nézve a Kodály körönd magasságában... Ami azért annyira még sem tetszett, főleg hogy előző nap gyalog felmértem, hogy ez mit jelent távolságban... ;) Így kockáztattam és odaföntre bíztam a döntést... - utólag ezt már könnyű így leírni... Szóval fél 6 e

A tér, amelyhez annyi élményem fűződik az elmúlt kb 10 napban - így festett tegnap délben és innen nézhettem A pápai misét is:  és így nézett ki délután 4-kor bontás közben: