berno

Ezt a posztot leszámítva 19 poszt választ el bennünket az 5000-től. Köszönet azoknak, akik színt vallottak, a többiek meg akik nem tették, olvassanak továbbra is. :)

Mutatom, hogy mi volt a nagy álomúticélom így a végére, amire egyre kisebb megvalósulási esélyt látok, így aztán ma reggel vettem magyar lottót és angol lottót is. :) Délelőtt a puttó-val már nyertem 2000-et, ami nem font, hanem forint, tehát az még kevés. Drukkoljatok! :)

Mindannyiunknak örömet szerez a minket körülvevő természet szépsége, ha képesek vagyunk meglátni. Még a nagyvárosok forgalmas utcáin is megesik, hogy apró növénykék törnek elő merészen az útburkolat repedéseiből. Álljunk meg egy pillanatra, vegyük szemügyre, és csodáljuk meg "elszántságát", élni akarását. És adjunk hálát, hogy egy ilyen csodálatos, lenyűgöző és varázslatos világban élünk - a növények világában. Jane Goodall

Hétfőn úgy döntöttem, hogy gyűjteni fogom a goodluck-okat (sokszerencsét), mert kevés lesz belőlük, de mind annál fontosabb. Még kettőnek látom igazán esélyét, de aztán ki tudja. Leigh-ről már biztosan írtam, tavaly költöztek el Cornwall-ba, egy napon van a születésnapunk, ő volt kvázi az első fizetős adventi-naptár rendelőm, első pillanattól emberszámba vett (munkakörtől és nyelvtudástól függetlenül), egy cuki kisfia van, aki amúgy amatőr színjátsztós, Leigh pedig musical-fanatikus. :) Múltkor együtt voltunk School of Rock-on, szerinte egy hős vagyok, stb stb... Hétfőn a kisfia - Tom - itt volt az itteni kettővel és délután jött érte, és miközben elköszönt, elmondta újra, hogy akármikor, de tényleg akármikor, ha Cornwallba visz az utam vagy azt akarom, hogy arra vigyen, bármikor, de tényleg szívesen lát és amúgy sok szerencsét kíván és vigyázzak magamra...

Felénk (nekem egyetlen személy) így osztják a kitüntetést, hireoglif írásban angol szövegből: Berni, you are the best. A legédesebb legcukibb a legjobbnak. :) (Tegnap épp ebédet csináltam, amikor valaki mögém settenkedett és elsuttogta)

A gyerekek summer challenge-be betettem kézműves foglalkozást is, kettőt. A csütörtökin az volt a feladat, tervezze meg magát lego-emberként. A rózsaszín fejet nem tudom megérteni, de amúgy tárgyalnék a Lego-val jogdíj kérdésben. Íme:)

Bár idén még elég kopott a bőrszínem, a Beach-ig sem sikerült eljutni, de már lehet kapni a karácsonyi képeslapokat. Ennyi. Augusztus 12. Úgy meglepődtem, majdnem vettem is. :) De aztán odébbmentem pár üzlettel, ott már dekorációs és csinálós dolgokat is árulnak, ott már tapasztalt voltam, nem döbbent, vettem is pár dolgot, mert hihetetlenül jó áruk volt. Mindezek után muszáj volt megnézzem, hogy hány nap is van karácsonyig. :)

A mai tervem az volt, hogy elmegyek egy olyan helyre, ahol még nem voltam, de elég kedvelt úti cél: Bournemouth. A megvalósításból nem lett semmi, mert bár be is pakoltam, az időjárást is megnéztem (vacak, milyen lenne), mindennel képben voltam, reggel nem bírtam egyszerűen felkelni, így nem mentem el. Helyette egy csomó mindent sikerült kihúzni a listámról, vagyis nem kihúzni, hanem elintézni. És a reggeli fiaskó után úgy gondoltam, ideje egy jó kávénak, mert megérdemlem. :) (bal oldalon a tündérlányos füzet a listás könyvem :) ) Stílszerűen, varázslat szükséges, hogy minden sikerüljön, ami abban van

Most csak röviden és gyorsan annyit írok: Hazatérés: 2017. szeptember 17. (késő este)

Nem tudom (...), nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Antoine de Saint -Exupéry

Ezt azért linkelem, mert szerintem érdemes megnézni (nem hívőknek is), nem egy szokványos ember és főleg nem egy szokványos püspök. Ilyen is van. És azt hiszem az egyetlen püspök, akivel többször is találkoztam, de sosem templomban. :) *blá, mi az, hogy azt hiszem? egészen biztos! :) :)*

Mindkét gyerek bevállalta, hogy megtanul ( a kihívás végéig ) három új magyar szót naponta. Ebédnél bevállaltam, hogy taníthatnak nekem is ők hármat naponta. :) Sőt, írhatnak nekem kihívás listát. :) Na, de a lényeg: Nem könnyű a feladat, mert már elég ügyesek magyarból és elég jó a szókincsük is. Ti milyen szavakat ajánlanátok? Lehet küldeni! :)

Alex-ban nagyon szeretem a saját kreativitását és bár darabos és elveszik a részletekben, de időnként kifejezetten jókat és ötleteseket tud alkotni. Amikor a nyári kihívásról volt szó, elsőre vállalta be a társasjáték tervezést, szinte minden más előtt. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz belőle. Sokáig együtt ötleteltek, de aztán kezdte nagyon csicskáztatni a kicsit, aki így nem igazán tudott kreatív lenni - ő amúgyis más észjárású-, úgyhogy végül muszáj voltam őket arra bíztatni, hogy vagy osszák meg a munkát vagy csinálják meg a saját ötletük szerint. Hasznos tanács volt, mert Alex végre csendben nekifeküdt a munkának, a másik meg csinált valami egészen mást, de jót. Itt Alexot kaptam el, és mutatom a félig kész társast, a nagy kihívás ilyenkor mindig az, hogy holnap újra nekiálljon és folytassa és be is fejezze, mert nála a nehézség általában ebben áll.

Ma végre elővettük a listát és megbeszéltük ki mit vállal be. :) Olyan cukik voltak, hogy szinte mindent bevállaltak (igazából direkt így írtam a listát, csak néhány necceset írtam bele, kíváncsi voltam, hogy mennyire lesznek lusták). Ami előtt színezés van, azt választották, ami sorkiemelőzve van, az meg már kész. Ez még reggeli kép, azóta már volt teljesítés és holnapra kigondoltam, hogy mivel tudunk haladni.

Az esőnek is van előnye, neki lehet feküdni társasozni. :) Alex mindig a zöld kisautót választja, Matt mindig a kutyus, nekem meg marad a hajó vagy a macska. Elvből nem vagyok a macskával. :))

A mai időjárás még az angol nyárra nézve is vicc - vagyis nem vicc...

A nagy vasárnapi tanulásban elfelejtettem születésnapján köszönteni Okoskámat, aki koráak megfelelően elkezdett lassulni ;)  (keresztapámat megköszöntöttem) :)

39 (ezt leszámítva 38) poszt hiányzik az 5000-hez. Ideje színt vallani az ünnep előtt. :) Azt már biztosan tudom, hogy ki az, aki az elmúlt két hétben nem olvasott blogot. :) Emlékeztetőül: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2017/07/jon-jon-kozeleg-mar.html

Össze-vissza hallgatok mindenfélét, de mindjárt olvasok és alszom, de eszembe jutott, hogy ma van otthon a Szigeten a Pink és bizony nagyon ott lennék. :) Kevés női hangot szeretek, de az övét nagyon és az ő koncertjére még szívesen elmennék egyszer. *Álom kimondva és leírva. :) *

Vasárnap - bár nagyon mehetnékem lett volna valami jó helyre - nagyon jó lány voltam, felpakoltam néhány angol cuccot és kimentem a parkba tanulni egész délutánra. A padom: A kilátásom:

Szombaton újra láthattam a School of Rock-ot, elvittük most a gyerekeket is meg még egy haver kissrácot is (aki amúgy színi csoportba jár). A megvásárolt cd-t még aznap hallgatni kellett, Alexnak le kellett tölteni egy kottát gitárra, Matthew pedig minden nap megnézni a filmet. Még mindig tetszik. :) De most számtalanszor elkalandozgattam, hogy vajon ez majd milyen lesz magyarul? :)

Erről is van emlékem. :) Szintén általánosból. Épp bevezették a faluban a kábeltévét és valahogy a 7 csatornából egy az MTV volt, rogyásig néztük és milyen jó zenék voltak akkor, wow! Semmiféle távirányításos tévéről nincs még szó, nekünk még videónk sem volt, de a barátnőméknél igen és nem voltunk restek százszor is megnézni ezt élőben, visszatekerve, minden irányból :) Hasonló sorson végezte az East17 néhány dala és a Házibuli 1,2 is :) :))) Megboldogult kamaszkorunk. :)

... erről meg az általános iskolai tornatermi diszkó-feeling ugrik be, meg hogy mindenki próbált erre lassúzni, kivéve engem, mert én inkább mentem egy kört vagy leültem a legsötétebb sarokban :) már akkor is antiszociális voltam :)))

Mindig elkap a nosztalgia, ha valami olyan ugrik fel a youtube-on, amit anno még kazettás magnón  hallgattunk :) :) (amit az osztrákoknál vettünk shillingért, amint először át tudtunk menni a határon zsigulival!) wow, öregszem :)