berno

Dr. Almási Kitti: Van, aki egyedül tölti ezt az estét, aki emiatt magányosnak érzi magát... Tudom -és sokszor hallottam is-, hogy van, akinek ez ilyenkor olyan fájdalmas űr, amit semmi nem tud enyhíteni.  Árad mindenhonnan az összetartozás, a szeretet, az ünneplés, te pedig nem találod a helyed. Nem kellett nagyon ajándékokkal készülnöd, főzni a szeretteidre, ünneplőbe öltöztetni a tested és a lelked, mert azt érzed, senki sem kíváncsi rád. Végtelenül szívszorító élmény, ha azt érzed, senkinek nem vagy fontos.  Azt gondolom, hogy néha a forma megtéveszt minket. Azt gondoljuk, hogy azok vannak jól szeretve, akik társaságban vannak. Sokszor sajnos ez semmit nem jelent. Ahogy az sem, hogy te épp egyedül vagy. Érzelmileg egészen más is lehet a helyzet, mint amit most látsz. Amennyiben a fájdalmad a szűrő, akkor ilyenkor nem jut eszedbe, hogy mennyi sok emberrel éltél meg boldog pillanatokat, és milyen sokat megélhetsz még azokkal a szeretteiddel, akik -bár most nem veled ünnepelne...

Az elmúlt hetekben sokszor kérdezték tőlem, mi a boldog karácsony titka, mit kell tennünk, hogy meghitt legyen az ünnep? Érdekes módon azt senki nem akarta tudni, mi kell ahhoz, hogy pocsék, és feszült legyen a karácsony. Azt mintha mindenki pontosan tudná. De miért gondoljuk, hogy a jónak titka van, miért érezzük úgy, hogy ahhoz valami különleges dolog szükségeltetik?  Én azt hiszem a boldog karácsony nem titok, sokkal inkább DÖNTÉS kérdése!  Ebben a néhány napban is eldönthetem, hogy beleállok-e egy vitába, hogy ragaszkodom-e a saját igazamhoz vagy meglátom a másik igazságát is. Eldönthetem, hogy belefeszülve is a tökéletes forgatókönyvet hajszolom, mert mindennek pont úgy kell lennie, ahogy elterveztem vagy lazítok az elvárásaimon, és elfogadom azt, ahogy alakulnak a dolgok. Így persze lehet, hogy csálén áll majd a fa, és talán a halászlé is később kerül az asztalra, de ezek biztosan nem számítanak akkora veszteségnek, hogy érdemes lenne miattuk tönkretenni ezt a néhány nap...

Mai napra: kedvesség... igazi kihívás mára... Nagyon vártam a mai napot - a 18-t mindig - estére színházjegyem van, az idei utolsó lett volna, de tegnap este rájöttem, hogy változás van - egy ideje - és nem Peti a vikomt. Kellett volna ez a mai tuning, elérkeztem egy nem kellemes évvégi&karácsonyi  mélypontra és még nem találom a kijutási lehetőségeket. Egy biztos, nem nézek másik vikomtot, és kiírom nálam elém mára, hogy KEDVESSÉG... főleg magammal szemben...

Határaid meghúzása nem önzőség, hanem a saját szükségleteid tisztelete. Ha olyan családban nőttél fel, ahol a határokat nem ismerték el vagy nem tartották tiszteletben, felnőttként kell megtanulnod ennek a készségnek a kialakítását. Ez a folyamat gyakran kihívásokkal teli, és szorongást, félelmeket ébreszthet. Talán attól tartasz, ha kiállsz magadért, önzőnek tartanak, feldühítesz másokat, vagy elveszíted a számodra fontos embereket. Ez olyan magas stresszszinttel járhat, ami arra késztethet, hogy inkább visszahúzódj, és mások kényelmét helyezd előtérbe a saját jólléted rovására. Az első lépés a hatékony határhúzás felé az érzelmi önszabályozás elsajátítása. Ahhoz, hogy képes legyél önmagad érdekében nemet mondani, meg kell tanulnod kezelni a félelmeidet. Ebben segíthetnek a különböző légzéstechnikák, meditációs vagy relaxációs gyakorlatok. Ha ezeket elsajátítottad, akkor válsz képessé arra, hogy magabiztosan és asszertíven húzd meg a határaidat. A határok meghúzása nem agresszió és ne...

Az önfeladás, a mások kedvében járás, a folyamatos rendelkezésre állás gyerekkorunk szomorú öröksége. Az egykor sikeresnek bizonyult alkalmazkodási technika felnőve szabadságunk legfőbb akadályává válik. Leküzdése hosszú időt vesz igénybe. Egyrészt, az évtizedek alatt ez a működés vált automatikussá, másrészt a viselkedési minták átírása mindig erős szorongással jár. Ilyenkor úgy érzed, mintha tilosban járnál vagy bűnt követnél el. Éppen ezért, a változáshoz vezető úton az egyik legfontosabb feladat a szorongás leküzdése. — Orvos-Tóth Noémi

Egy az egyben idemásolom az alábbi bejegyzést (a képet nem), forrás:  https://www.facebook.com/663014852/posts/pfbid0DCh2rUvPSmrizEVy9mcsDmgGWBMNdeKkfjgVREiUM6ysUWTvvjHSFQv2kiuFXqabl/?app=fbl Azon tűnődtem ma, hogy Philip G. Zimbardo mit mondana, ha még megírhatnám neki, hogy a Blikk a halálhírének első bekezdésében azt írja: „A kísérletről néhány éve kiderült, hogy meghamisították." Én elsőre azt gondolom, hogy a Blikk újságírója gonosz és nem alapos (mert dühös és szomorú vagyok Phil halála miatt). Ő viszont azt mondaná, hogy az újságíró is csak egy szerepben van, az emberek alapvetően nem jók vagy rosszak. Főleg a körülmények formálják őket. Phil három dologban volt erős. Kedves volt, hitt az emberekben, és nagy hatású tanár volt. Phil tudatosan volt kedves. Ahogy mondta: „azért váltottam mert teljesen átjárt a gonosz”. Tanulmányozta, tanulta és gyakorolta a kedvességet. Például mindig hozott ajándékot, apróságokat. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miért, és azt mondta, hogy bár...

Bár azt hinnénk, szeretni a legegyszerűbb dolog, ez azonban nagy tévedés. A szeretetet ugyanúgy tanulnunk kell, mint a nyelvet. Ha életünk elején jól vagyunk szeretve, az ismétlődő pozitív tapasztalatok teszik majd lehetővé számunkra, hogy mi is jól tudjunk szeretni másokat. A szeretet nem akarás kérdése. A szeretet nem döntés. A szeretet KÉPESSÉG. Akit élete elején jól szerettek, akit elfogadtak, bátorítottak, aki érzelmi biztonságban nőhetett fel, az szert tesz erre a képességre. Aki gyerekként kapta, felnőttként az lesz képes szeretetet adni. Ezért nem mindegy, mit kapnak ma a gyerekeink. Ha életed elején elmaradt a feltétel nélküli szeretet, nem volt kiszámíthatóság, biztonság és meleg odafordulás, felnőve komoly önmunka vár rád, hogy átírd a múltat, hogy begyógyítsd a régi sebeket, hogy képessé tedd magad a szeretetre. Orvos-Tóth Noémi

 

Placid atyáról először még a Mentálon hallottam, utána aztán újra és újra elém került, főleg Pál Feritől. Kaptam ajándékba egy könyvet az életéről és aztán nem találom sehol, be kell szerezzem majd újra. (Szerintem már itt is megosztottam vagy ezt, vagy egyéb írást ezzel kapcsolatban.) https://mediaklikk.hu/podcast/emberemlekezet/cikk/2021/10/14/oromolimpia-emberemlekezet-podcast-47-resz/ Olofsson Placid atya koholt vádakkal kerül a gulágra. Nemcsak túléli, de élete legnagyobb ajándékaként tekint rá. Örömolimpia a haláltáborban: papi sors a 20. századi Magyarországon.

Reggel volt egy hivatalos ügyintézésem, pedig majdnem elaludtam (=alig bírtam felkelni). 2-ig dolgoztam és fagyoskodtam.  3-6-ig 'szoptatós' buli 🥰 Az egyik legjobb buli, kicsi Adéllal újra boldogság és áldás volt találkozni. ❤️🙏 lett újra tetkóm is... 🙃 8-10-ig Pál Feri előadás : Sziporkázó, nevettető, megríkató, nagyon sokat adó két óra. 10-re az eső is elállt....🙏 a hétvégi bevásárlás viszont elmaradt, 10-re minden bezárt... 😲🤭 ... és még a Duolingó is belefért... 🤭🦉

 Több ponton is megindított, ezért idemásolom a teljes bejegyzést: Orvos-Tóth Noémi      ·  Elmék olvasói - A 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitóbeszéde A pszichológus szobája különleges hely. A titkok helye. Az addig el nem mondott történetek, ki nem mondott érzések, fel nem ismert összefüggések tere. Most, itt, ezen a titkos helyen elhangzott mondatok közül szeretnék mégis felfedni egyet. A rendelőmben leggyakrabban elhangzó mondatot, melynek első fele így szól: NEM ÉRTEM..., majd klienstől, élethelyzettől függően így folytatódik: ...az anyámat, a férjemet, a gyerekemet, az apámat, a testvéremet. Nem értem... És ettől olyan idegen. Bizony, ahogy Jón Kalman Stefánsson írja, akit idén díszvendégként üdvözölhetünk körünkben, „az ember, akivel együtt élünk, távolabb lehet, mint a Mars, annyira távol, hogy azt már sem űrhajó, sem távcső nem képes áthidalni”. A nemértésnek pedig ára, pontosabban következménye van. Súlyos következménye. E két szó, az int...

Szerencsére volt szerencsém élőben megtapasztalni, hogy milyen volt. 🙏 https://www.facebook.com/100064627961768/posts/pfbid0PaKGo8RpmLfM6ttLaZvQUoQaZH7DtvSDHg3WZ5He1VQJZuV3VUDmTiVBYRM9qzxgl/?app=fbl A Piarista Rend Magyar Tartománya a feltámadásba vetett élő hittel tudatja, hogy az Úr Föltámadásáról nevezett Dr. Jelenits István piarista atya, nyugalmazott gimnáziumi, főiskolai és egyetemi tanár életének 92., szerzetességének 70., papságának 65. évében 2024. szeptember 26-án rendtársai körében szentségekkel megerősítve csendesen elhunyt. Temetéséről a későbbiekben adunk tájékoztatást.

Jó beszélgetés: https://youtu.be/1ai6GMbLJEg?si=TQ_SzM97VWvPxMXk

Hm... régóta el volt mentve a megnézendő videók közé...

Kivételesen egy másik Teltházon voltam. 🤭🙃 Nagyon vártam már... 🙏 Délután jó sokat rohangáltam, hogy mindennel időben legyek, de sikerült időben indulni, így elég jó helyem volt. A tervező persze megkerültetett velem egy tömböt teljesen feleslegesen, de így jártam a Budai Alborétumban is, ahova régóta készülök... 😅 És milyen az élet, teljesen 'véletlenül' belefutottam egy nagy drága ismerősbe, akivel régóta nem találkoztam már... mik vannak?! És alig esett le, hogy Ő az!!! 🫶🤭🙏❤️ hálás vagyok, hogy ő helyettem is látott! 🤗🙃 PálFeri ma megint sokat adott, hihetetlen... 🙏

Az egyik örök témám: bátorság Nagyon értékes gondolatok, nézőpontok az Agapéban.  https://youtu.be/_fn6k7zcXMQ?si=JelPlQIf2Y0sqN1b

... igaz, hogy úszóbajnok sem vagyok, de... 🙏

 Kicsit könnyebb lenne, ha egy itteni vasárnapra esett volna, de meglátjuk, mire leszek képes: Néhány ötlet: https://authenticallydel.com/100-self-care-ideas/

 "Valóban 'bevonzzuk', behívjuk egymást, ahogy azt mondani szokták, de ez alatt ne valami misztikus, megfoghatatlan, ezoterikus dolgot képzeljünk el. Az ember ugyanis még nem is szólt egy szót sem, a testtartásával, a mozgásával, a nézésével, a kisugárzásával már üzen magáról a külvilágnak, és aki erre a karakterre fogékony, mert volt már hasonló az életében, az 'felismeri' őt. Ezért olyan könnyű egy évtizedek óta játszott játszmához, egy ezerszer megismételt helyzethez megfelelő új partnert találni, aki pontosan úgy reagál, ahogy megszoktuk, már csak végszavaznunk kell egymásnak. De ha kivételesen mégis tévednénk a választásban, a saját hozzáállásunkkal és viselkedésünkkel még mindig legyárthatjuk a jól ismert helyzetet. Ha például úgy lépünk be egy társaságba vagy munkahelyre, hogy itt bennünket úgyis bántani fognak, innen úgyis kinéznek majd (hiszen mindig így történik), akkor ez meghatározza a viselkedésünket: háttérbe húzódunk, észrevehetetlenné vagy távolságt...