Ma hajnalban véget ért a nagy horvát-út miniben. Gyorsan, frissen (már ami az élményeket illeti) mesélek pár dolgot, illetve mutatom a mesés poszter-feelingű képeket. :) Kuponos út volt (féláron vettük még a nyár elején), a júliusi kiszemelt időpontban nem indult, a mostani már egy áttett dátum volt, de nem is baj, nem volt legalább akkora hőség, mint júliusban lett volna. Előzmények: ugye volt a kórházas sztori, aminek hatására (is) nagyon fáradt voltam, és már egy hete amúgy is szana-szét aludtam. Pénteken próbáltam minimum üzemmódban létezni és pihenni. Persze, ahogy az várható volt, este 6 körül tudtam volna legjobban pihenni, amikor már készülni kellett volna, ekkorra már leülni sem mertem, nehogy elaludjak. Bepakoltam - ami nagyon jól sikerült, mert szerencsére volt jól váltópólóm, hasznos is volt; takaróm és párnám, és fél 9-kor elindultam a Hősök terére, ahol a gyülekező volt. (Van is néhány éjszakai látkép.) Időben odaértem, beszálltunk és a csoportkísérő már ekkor
