Tegnap esti program: Meseautó, újra. Egy napot érleltem magamban ezt a posztot, de az érzéseim nem lettek jobbak, ezért inkább nem mesélek túl sokat, inkább csak levonom a tanulságokat. Most fáradtam bele a vacak helyekbe, hogy a színpad töredékét se látom, hogy másnap szétszakad a csípőm és a vállam sajognak a rossz ülési körülmények miatt. Múltkor egyszer megfogadtam, hogy a Madách-ban nem ülök erre a szintre, mégis megtettem. Kár volt, mert élvezhetetlen volt az előadás. Kár érte, mert maga a darab szórakoztató és nevetni is lehet és végre újra láttam (volna) NS-t egy előadásban, amit régen láttam és nagyon jó emléket őriztem róla. Van még néhány ilyen-olyan jegy idénre, egy próza, 2 nagy koncert, 1 könyvbemutató és egy Nyitott Akadémia-rendezvény (amit szerintem eladok, de lehet, hogy mást is), és tényleg szünetelni fogok és vannak kategóriák, amelyek szimplán vállalhatatlanok a jövőben is. Nem is méltatnék senkit, mert ahhoz többet kellett volna látni a k
