berno

  Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Hálát adunk neked. A te Szent Fiad, Jézus nevében kérünk, fogadd hálánkat a mai napon! Kérünk, Urunk, Istenünk, fogadd dicsőítő imánkat, mellyel szeretnénk megadni neked azt a tiszteletet, ami megillet! Te jó vagy. Te dicsőséges vagy. Kérlek, segíts, hogy a beszédünk, a tetteink és mindaz, amit ma megteszünk, a te dicsőségedre legyenek! Kérünk, hadd legyen a te dicsőségedre az is, amit ma nem teszünk meg! Bizonyára belefutunk ma olyan dolgokba is, Urunk, melyekre nemet kell mondanunk. Arra hívsz, hogy elengedjük, letegyük ezeket, hogy megszabaduljunk tőlük. Ha ezt megtesszük, elnyerjük a szabadságot arra, hogy szeressünk téged és a körülöttünk levőket.  Kérünk, segíts megszabadulni a haragtól, a keserűségtől, a nehezteléstől! Szabadíts meg, kérünk, a kapzsiságtól, a büszkeségtől és a hiúságtól! Jézus nevében kérünk, segíts megválni mindentől, ami tőled távolt tart! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

  "A bor és a zene vidítják a szívet, de a bölcsesség szeretete még inkább. A furulya és a hárfa széppé teszi a dalt, de mindkettőnél jobban a tiszta hang. A báj és a szépség elbűvöli a szemet, de mindkettőnél jobban a vetés a mezőn. Szép, ha két jóbarát egymást kísérgeti, de még szebb, ha ezt férj és feleség teszi."

  A lényeg, hogy minden, amit Isten teremtett, végső soron jó. Ez nem azt jelenti, hogy azok a dolgok, amelyeket Isten nem teremtett – mint a hiány vagy a rossz – jók lennének. De minden jó dolog, ami létezik, önmagában jó, pusztán azért, mert létezik. Ismét csak: „Az Úristennek minden műve jó, ami szükséges, azt bőven és kellő időben megadja” (Sir 39,33-34).  Ezért ma is a bölcsességet keressük. Arra kérjük az Urat, hogy ajándékozzon meg bennünket bölcsességével. Kérjük tőle azt a kegyelmet is, hogy ha ma elestünk, segítsen újra talpra állni. Hogy emeljen fel bennünket. Ha ma elestél, ha ma valamivel meg kellett küzdened, tudd, hogy nem vagy egyedül. Tényleg nem vagy egyedül! És bármi legyen is az, amivel most, a mai napon küzdesz, tudd, hogy van remény. 

    „Lelkiismereted tanácsára is hallgass, mert hát ki is volna megbízhatóbb nála?” (Sir 37,13) . A lelkiismeretedre hallgass! Ez mindent visz! Felbecsülhetetlen, ha ismered a szívedet és figyelsz a lelkiismeretedre. Hogyan hallom meg az Úr hangját? Mik a sebei a szívemnek? Merre hajlik a szívem? Hol van lyuk, rés vagy repedés a szívemen? És hol erősödött már meg a szívem? Milyen esetekben bölcs a szívem, és mikor buta a szívem? Vannak területek, ahol óvatosnak kell lennem, vannak területek, ahol bátran ráhagyatkozhatok . „…Mert hát ki is volna megbízhatóbb nála?” (Sir 37,13). Fontos, hogy hallgass a lelkiismeretedre, de légy tisztában a szíved sebeivel is, amik torzíthatják… „A lelkiismeret jobban eligazít, mint akár hét őrszem magas őrhelyéről. Mindig imádkozz a Magasságbelihez, hogy ő irányítsa lépteid hűségben.” (Sir 37,14-15). A szíved sokszor a legjobb tanácsot adja… De azért „imádkozz a Magasságbelihez, hogy ő irányítsa lépteid hűségben”. 

 

 

 Ez ma nem volt a kedvenc szakaszom.

 

 

 

  A mai nap végén tegyük fel magunknak a kérdést: mit kellene megváltoztatnom ahhoz, hogy bölcsebben éljek? Talán kevesebb időt kellene töltenem a közösségi médiában, jobban megválogatnom, kire hallgatok, vagy éppen nagyobb figyelmet fordítanom a kimondott szavaimra. Kornél atya ma különösen szép imádságra hív: „Állíts, Uram, őrséget szám elé, és védelmet ajkam kapujához!” (Zsolt 141,3) Kérjük együtt az Urat, hogy őrizze meg szívünket, gondolatainkat és szavainkat, és segítsen mindennap az Ő világosságában járni! 

  Van, akit tönkretesz a szerénykedése s elpusztul, mivel elrejti az arcát. Nekünk, keresztényeknek muszáj így imádkoznunk: „Uram, a harc a tiéd és a győzelem is a tiéd.” Vagyis az Úr nevét kell segítségül hívnunk minden csata előtt. Mi mindannyian ebben a szellemi harcban veszünk részt.

  Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel.

  „ Ne vond meg magadtól a ma boldogságát ” (Sir 14,14). Hányszor töltjük a napjainkat aggodalommal telve; tele mindenféle dologgal, ami elfojtja az isteni életet bennünk, megvonva magunktól „a ma boldogságát”. Hány napunk lehetne boldog, ha hagynánk?! Ha hagynánk, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell, békésen és örömmel munkálkodva – vagy éppen megpihenve. Ez tulajdonképpen egy döntés, amit meg kell hoznunk.

 

 

 

  A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül.

  ... ugyanez igaz a mi életünkre is. Ránézünk az életünkre, és azt kérdezzük: „Istenem, mit tudsz kezdeni ezzel?” Mi sem tudjuk előre megjósolni, hogyan tudja Isten helyrehozni mindazt, ami bennünk vagy körülöttünk elromlott.