berno

Kibontottam a kintről kapott ajándékomat, konkrétan nem térek észhez. 😀🎁🌲🇬🇧

Tegnap kaptam egy e-mailt, hogy Matthew Fitbit-barátkozni szeretne velem... ez csak egyetlen embert és egyetlen dolgot jelenthetett: legkisebb keresztgyerekem karácsonyra fitbit-et kapott (amilyen az én órám is). Azóta 3 üzenetet kaptam tőle,abból 2-ben azon aggódik,hogy vagyok... ❤

https://youtu.be/DCUmmf4Epqo

Minden szívből szóló karácsonyi énekben, a kandalló ropogásában és melegében,Az ünnepi ebéd közben, A beszélgetésben és nevetésben, Minden képeslapban amit egy barát, vagy a család küldött, Minden, amit ebből meghallunk, és ami elgondolkodtat bennünket, az maga a szeretet. Noreen Braman

Egyik nap nagyon fölhúztam magam, amikor kvázi egy karton (6×1.5 l) ásványvíz áráért kellett vegyek egy fél literest... De a kórházi buli miatt még mindig nagyon kell ügyelnem a folyadékbevitelre, így muszáj volt megvenni. DE a zóta nem vagyok hajlandó vizet venni, tehát előkerült a vizes flakonom, és a legújabb köhögés miatt a teás bödön is. És óvom a természetet is, ugye? 😉🌲

Tegnap volt a kórházi premierem első hónapfordulója. 🙂👼🤗🏨

Igen, vala­hogy így van: ott­hon az, ahova haza­térsz. Ahol valaki vár este. Ahol isme­red a fal kopá­sait, a sző­nyeg folt­jait, a búto­rok apró nyi­kor­gá­sait. Ahol úgy fek­szel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipi­he­ned magad. Kipi­he­ned az éle­tet, az embe­re­ket, min­dent. Ahol ott­hon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagy­tok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagy­tok ebben, hogy haza tér­tek, ami­kor este haza­tér­tek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egé­szen egy­szerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, ami­ben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami mele­get ad. És hogy ebben a körü­löt­tem lévő szé­les, nagy és fur­csa világ­ban ez a kis hely nem ide­gen és ma az enyém. Jól érzem maga­mat benne, ha kiné­zek az abla­kon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejö­vök, meg­le­lem azo­kat, akik még hoz­zám tartoznak. Ez az otthon. Min­de