berno

 A 42-es számot nyerte:  https://koszivumusical.hu/hu/szineszek/vereb-tamas  ;) Íme hozzá egy dal:  #Türelem Ez is egy remek dal, a három testvér igazából együtt énekli, mégis külön-külön helyzetről énekelnek, hárman háromféleképpen szerelmesek más-más élethelyzetben. Vajon van olyan valódi család, ahol a három fiút utánuk nevezték el? 🙃 nekem már  nem jön ki időben, ráadásul 2-re tuti tervem lett volna. "...  hát türelem mást nem akarok, célt értem itt vagyok, hát mért kéne várnom? nézd, szívem olyan békétlen mégis valami így szól benn: csak türelem ... 

Pontosan 2 évvel ezelőtt, délután történt:  http://bernoblogja.blogspot.com/2020/08/puskas.html Csoda délután volt! Épp megpihent a Covid az első hullámából, szép idő volt. Csak hálás lehetek, ha visszagondolok. 🙏🎭💝 Aztán az egyéves évforduló:  http://bernoblogja.blogspot.com/2021/08/puskas-musical.html

A vihar és a MÁV áttervezte a hétvégémet. Ma helyett holnap utazom, mert Gárdony és Székesfehérvár között probléma adódott. Holnap reggelre átterveztem a vonatozást és a visszautat még ki kell találnom. Mivel feszített tempóban tegnap mindent megcsináltam, mára ennyi a program túl azon, hogy alszom (éjszaka nem igazán sikerült), punnyadok és tévézek. 🤭😊 Az esőt itthonról támogatom, kihagyom a rendezvényeket és a Mesterségek Ünnepét is, de leginkább a tömeget. A tavalyi élmények nem annyira motiválnak újra hasonlót átélni:  http://bernoblogja.blogspot.com/2021/08/augusztus-20.html

Sosem feledkeznek meg. 🤩

Pár hete nézem minden reggel, hogy mennyit dolgoznak a kerék körüli parkban (Erzsébet tér). Elképesztő fokozaton locsoltak. ... szép is a fű, nagyon...  Erre mit látok napok óta, készítették elő a hétvégi rendezvényhez... hétfőre semmi nem lesz ebből a parkból. Láttam egy jó dolgot is ma reggel, kérdés, hogy fogják-e használni, illetve lesz-e, aki közben majd kiüríti, mert túl sok palack nem fér bele (még összenyomva sem) ...

Szeretem, amikor minden passzol. 👌 Igazából az történt, hogy ez a sarok eddig is passzolt, viszont a belső fikusz kaspóval együtt hazaköltözött a napokban. Most még jobban passzol. 🤭 2017 november végén vettem így kompletten, amikor kezdtem a minisztériumban. Nem keveset költözött velem, mindent kibírt. Szó szerint mindent. Volt, hogy a huzat földhöz vágta (nem egyszer), mégis virult tovább. Július 1-je óta az egérlyuk méretű és sötétségű "új" irodámban viszont egyre rosszabbul nézett ki. Nem bírtam tovább nézni a küszködését... 5 társával együtt (azokat is én vittem be) a héten hazahoztam. Már szabadság előtt is terveztem, de akkor annyi minden jött közbe, hogy végül elmaradt. Kaptak egy jó zuhanyt és ha kicsit jobb idő lesz, át is ültetem őket. Már másnap reggel vidámabb volt. 🙏🤩

Vasalás utáni képem nincs, de ennyi vasalnivalót gyűjtöttem hétfő óta... 🙈🙉🤦‍♀️😆🤭 muszáj volt nekiállni, Medve Úr már ki sem látott a helyéről. 😅 ... nem mondom,  hogy jól esett vagy hogy nem volt melegem... 😆😅🤭

Milyen szép számot kaptak Baradlay-ék. 🤗🙏

Ugye múltkor már mutattam, hogy pl. a Spotify-on már hallgató az összes dal a musicalből. Mutatom a többi helyet is:  https://wmmd.lnk.to/Koszivu_ABaradlayLegenda Tegnap jutottam el oda rendesen, hogy végig tudtam hallgatni és azóta egyes dalok be-beragadnak. Van egy-kettő, amin átugrálok (pl. valahogy Richárd - még - nem az igazi, ahogy szegény Palvicz Ottó sem... de meglepő módon Ödön dalai is olyan énekelhetetlennek tűnnek...), viszont tényleg azt mondom, hogy remek lett. Polyák Lilla, Feke Pali téboly, amit művelnek, eszelősek. Lilla minden dala egy káprázat, de azért a legjobban még mindig Verébke (Jenő) dalai visznek el. Ha a szülinapot ez az előadás nyeri, akkor ez miatta lesz. :) Ami még jó, hogy Galambos Attila weboldalán már elérhetőek a dalszövegek, ezt már nagyon vártam:  https://www.galambosattila.hu/koszivu/  Március óta (olvasópróba) vártam ezt az alkalmat, mert nagyon jók lett a szövegek, olyanok, amit olvasni is muszáj. Augusztus 20. és a jelenlegi világunk hírei miatt

 Egy hónapon belül (szülinapig) a nagy kérdés az, hogy  ha már a meglévőkből "kell"/lehet választani, kivel töltsem a szülinapomat. Versenyben vannak (nem fontossági sorrendben) - színház: Jekyll és Hyde (SP) - színház: Kőszívű - A Baradlay-legenda - elutazni valahova - magam kóborolni - Bögöte és közös ünneplés a szomszédban - miegyéb...

Napok óta a kuka mellett hever... és dobálják rá a csikkeket...

Köszönöm, nekem ebből már elég volt.

Íme a következményei annak élőben,amit a hírekben hallani:  https://www.vaol.hu/helyi-kozelet/2022/08/nem-akarnak-kikoltekezni-drasztikus-intezkedesek-a-magas-rezsiarak-miatt-bogoten Végtelenül elszomorított, ahogy ezt most olvastam.

Nehezebb, mint valaha: Csak saját magammal kell összhangba kerülnöm, annak örülnöm, ami belőlem való, akkor ezt a boldogító harmóniát olyan erőnek fogom érezni, amely önmagában elegendő, de kifelé is sugárzik. Anselm Grün

Azt meg nem is meséltem, hogy ahogy közelítettünk majdnem egy héttel ezelőtt az álom-helyemre, elindította az idegenvezető (James) a hangosban az intro zenéjét. Hát szinte bőgtem, még mindig alig tudom elhinni, hogy tényleg ott mentem a fák között... Most már megnézhetem az összes évadot, meg a filmet újra, meg egyébként is. :) NA, és milyen az ember pszichéje meg agya... meggyőződésem volt, hogy beteg voltam, azért nem mentem ide el, de hogy igazából költségmegszorítás volt már akkor is... Hát, még jobban hálás vagyok, hogy most összejöhetett. Úgy látszik, hogy ezzel nagyon tartoztam magamnak. https://bernoblogja.blogspot.com/2017/07/a-vizit-torolve.html Pedig már 14-ben is ezt terveztem, ajjajj, Berni: https://bernoblogja.blogspot.com/2014/01/da.html Egyben pótlásul mutatom itt az első utamat Bampton-ba:  https://bernoblogja.blogspot.com/2017/07/bampton-dowton-abbey-falu.html

 Az egyik legjobb dolog, amire képes vagyok, és hogy ez még más területeken is jól alkalmazható, az egy csoda. Íme egy érdekesség:  https://www.diszterapia.hu/l/a-tizujjas-gepirasrol/?fbclid=IwAR29rjM4-U_7yUGfhji985nSw2LYVoM0Rd0Vm3_RekbzKl6mKGUdGOrIxyY

 Már a harmadik munkanapom van a szabadság után, de még mindig nagyon kába vagyok. Ma is alig tudtam felkelni, az agyam, mint egy szita. A kapukódra még mindig nem emlékszem, jó, hogy fel van írva és van kulcsom is. Nem segít, hogy az egyik térdem nagyon vacak, nagyon meleg van meg minden. Hát így...

 Nos, határozottan bőírásúbb lettem az elmúlt 11 évben... :) Íme az első poszt Leeds Casle-ből:  https://bernoblogja.blogspot.com/2011/09/leeds-castle.html És a második, ez már kicsit részletesebb és vannak képek is:  https://bernoblogja.blogspot.com/2012/01/leeds-castle-ujbol.html

Arra kért a Wizz Air, hogy értékeljem a legutolsó utazási élményemet...  hát, most dolgozhatnak rajta... :)

Itt indítottuk a napot, mert végül zárat kellett cserélni, miután tegnap már másodszor alig jutottam be az ajtón...

  Ha úgy tesszük fel magunknak a kérdést, hogy mi az, amit el kellene engednünk, akkor nagyon fájdalmas lesz a dolog, mert abban a pillanatban bekapcsol a veszteségtől való félelem. Nem akarunk rosszul járni! Célszerűbb tehát onnan közelíteni, hogy mi az a néhány dolog, amihez feltétlenül ragaszkodunk. Ha például ki kellene választanunk a szekrényünkből néhány olyan darabot, amelyektől akkor sem válnánk meg, ha a többiről mindenképpen le kéne mondanunk, akkor szinte biztos, hogy meg tudnánk mondani, melyek legyenek ezek. Ebből lélektanilag már az következik, hogy a többitől szükség esetén meg tudnánk válni. Ám ha úgy kérdezem, hogy mi az, amit el tudunk engedni, akkor ezek nagy részét valószínűleg nem említettük volna. Az, hogy miként tesszük fel magunknak a kérdést, nagyban befolyásolja, hogy egyáltalán miben tudunk gondolkodni. Ha a lemondásra, a veszteségre fókuszálunk, akkor ösztönösen szorongani és görcsösen kapaszkodni kezdünk. Ha azonban azt kérdezzük magunktól, hogy mi a legfon

 A helyzet nem lett jobb rám nézve, viszont ők jobban állnak. :) https://bernoblogja.blogspot.com/2015/08/segely.html

A fényes hazautam röviden: Valójában a kapitány szólt fél 11 előtt, hogy most szedik ki belőlünk az idetartó járat csomagjait és majd csak utána pakolnak be. Az applikáció szerint pedig 21.56-kor elmentünk. Maszk persze szinte senkin nincs. Közben egy idegesítő magyar-angol család ül a neveletlen  idegesítő gyerekükkel, mennek a nyaralni a magyar rokonokhoz, közben a gyerek (Brandon) egy mukkot nem beszél magyarul. Anyuka pedig a rossz kiejtésével angolul gagyog hozzá, angol apu pedig egy tulok. A telefont le nem teszik a kezükből. Apu a gépen a laptopot és a tabletet is beizzítja gyorsan. A hátsó ajtón kellett beszállnom, gyakorlatilag pedig úgy kellett felmászni, mert nem jó lépcsőt toltak. Hát, most komolyan ... 😆 A könyvből persze nem olvastam.  És az egy dolog, hogy én kések, de mennyi ember túlórázik mindeközben. ... nekem meg jelenésem van holnap az irodában... 🤦‍♀️🙉🙈 Valójában 22.52-kor elkezdtek kitolni minket, majd 23.10-kor

Határozottan jobb lett a kapcsolatunk. 🤗

Egy este elmentünk a helyi "kocsmába" vacsorázni. Nagyon örültem egy igazi, klasszikus angol menünek. Mennyei volt. 👌

Tegnap csajos napot tartottunk Jutkával a Leeds Castle-ban. 11 éve az első hétvégén mentünk oda. Nosztalgiáztunk is.  https://www.leeds-castle.com/ https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Leedsi_kast%C3%A9ly Csoda-csoda hely volt,remek napunk volt együtt. 🙏👌 közben egy délutáni esküvőre is készülődtek. A kert minden pontja egy mesevilág. Mintha nem is Angliában járnánk. Neki még olyan pompás illata volt, hogy még mindig érzem. További képek:  https://photos.app.goo.gl/BPEfsf8maLH4tYLv9

Elveszve a táskák és egyebek között a Cath Kidston@ boltban. 🙉🤷‍♀️🤦‍♀️