berno

 Egy csomó mindent hiányolok belőle, meg van még több, ami nem szimpatikus, mégis jó ötlet, jó kis elvonulás lehetne. Vagy jó buli lehetne egy ilyet összehozni, mint szervező. :) #tábor_program

 Ma reggel Valmont-nal ébredtem a fülemben, vagyis a nagy dalának egy részletével. Nehezen eszméltem és utána csak mind több hiány jött fel a lelkemben.  Ma már két hete, hogy utoljára voltam rendesen színházban (az Ebugatta más kérdés/élmény) már egy hete el kellett tényleg szakadni a másik helytől. Sok-sok szomorúság, szorongás, idegeskedés és hiány. :( és sehol sem találom igazán a helyemet Ma reggel kaptam ezt az idézetet, most ezzel próbálom felvértezni magamat és valamit lép(ked)ni. Nehéz idők jönnek. De ne félj! Ha csodát akarsz látni, bújj elő a páncélzatodból! A csoda sokkal erősebb a vasnál! (Richard Bach)

Nebáncs István és párja nem bírta tovább a százfokos középső ládában, ezért próbáltam pótolni a hiányukat...

Vasárnap futottam bele a vonaton a melegtől és a tömegtől kitikkadva és a hétvégéi családi eseményektől kimerülve. Szinte hangról-hangra ismertem - ugrott be később -, gyerekként nagyon sokat hallgattam még kazettán Vanessa Mae-től. Vele is meghallgattam újra, de a közelében nincs ennek:

A költözés további negatív hozománya, hogy messzebb kerültem a fonalas boltomtól, zárásig csak pénteken tudok odaérni, jajajj.

 A lelkem diktál, ma már ennyire kiengedett, hogy ezeket a rusnyaságokat felszámoltam (a pénteki költözés óta). Az elengedés egy folyamat, melynek egyik lényeges eleme: feladni a veszteségekhez, sérelmekhez, traumákhoz való kötődést, és döntést hozni arról, hogy új irányba indulunk. Ennek viszont az az egyik feltétele, hogy érzelmi beszorultságunk feloldódjon, és a múltba zárt emóciók szabad utat kapjanak a kifejeződés felé, testi átéléssel, hanggal, akár mozgással, elképzelt helyzetek újrajátszásával, és így tovább. A legtöbb embernek – és ez alól saját magamat sem tekintem kivételnek – ez bizony nehéz, és sokszor nem is megy egyedül. Aki viszont egyszer mélyen, a zsigereiben és a szívében megérzi, a fejében pedig tisztán megérti, mekkora szabadsághoz jut az által, hogy megtanul elengedni, annak nem lesz már kérdés, hogy ezt érdemes gyakorolni, rutinná tenni, és kiterjeszteni minél több olyan dologra az életében, amitől korábban félt, vagy amihez kötődött. Az e

Idén ennyi jut Itáliából... :( Az is igaz, hogy még ez is nehezen jön össze, már két hétvégén is megvonatoztattam és kb egy fél oldalt tudtam olvasni.

Jó ideje készültem, hogy MÉG nézném Raoul-nak. Csak vagy sok minden volt, vagy a hétvégék ugye... így jár, aki halogat. Ebben a szerepben láttam először száz éve. Aztán Sanyi is Raoul lett, és Zsoci hanyagolva lett. :(  Szegény, pedig...  Hétvégén aztán eljátszott az utolsót... hiába vártam, hogy Fantom legyen vagy Jean Valjean (a Madách-ban)... #HZs Nagyon szeretem ahogy mesél is, és hogy egy színháztörténeti lexikon van a fejében.

... ahányszor nézem, lenyűgöz, rázogatom a lábam és dudorászgatok, pedig nem is szeretem ezt a dalt. :)

Erre a részre sokat kellett várni, de megérte. Nagy cselló-ünnep lesz az A koncert. Addig keresek egy csellótanárt... az inspiráció már megvan. 😉 #Hauser's story5

Nyáron annyi a kerti elfoglaltság, hogy néha kicsi horgoláson kívül nem igazán jut idő (erő) szinte semmi kreatív mókára. Ma egy kis 'kopogtató' azért elkészült egy névnaposnak. Ilyenkor persze aztán izgulok, hogy tetszik-e és hogy milyen helyre kerül. 🤗