berno

A nagyon sokadik ráadás utáni utolsó ráadás volt csak úgy Tőle... észbontó! Ezt a koncertet láttam az Urániában pár hete, ma pedig a bécsi Operaház shop-jában láttam, hogy megjelent. A szíven-lelkem repedt, hogy sem a dvd-t, sem a cd-t nem vehettem meg, erre a YouTube-on ebbe futottam bele szeinte elsőre ma este.

De nagyon vártam és de nagyon aggódtam! És De nagyon jó estém volt, főszerepben a kölyökképű és fantasztikusan tehetséges, régnemlátottdemindignagyonkedvelt Szemenyei Jánossal és a nagyon tehetséges gyerekekkel. ♥️😄🎸🎙🎶 Remek zene, és remek tanmese minden mai felnőttnek és gyereknek. Csak a hangosítással nem voltam megelégedve és a premieres köszöntéssel, de amúgy meg azt hiszem, hogy nem fogok tudni aludni... ☺😁

Ősz-tündér újabb ruhácskát kapott! Köszönöm! 😄

Jogász kollégától kaptam 38 almappát a központi mappámban. :) mivel harmadnapos vagyok, hármat néztem meg. Mutatom: 1980. évi I. törvény - az atomenergiáról 1980. évi II. törvény - a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról 1980. évi III. törvény - a népgazdaság hatodik ötéves tervéről

Ha túl sok fájdalom és öröm ér egyszerre, és ebbe belefáradtunk, akkor erre egyes indián törzseknél ezt mondják: most megállunk és megvárjuk a lelkünket, míg utol nem ér.  Paeli Suutari

Lassan el kell döntsem, hova ülök... 😉

Oda vagyok és vissza! :) Megérkezett az első (négy) nagyon bájos/kedves/cuki/édes változat az őszi tündérkére, aki igazából lehet, hogy manó, de nem baj. Nagyon köszönöm a kedves ajándékot és a művészetet #NM# ! ♥️😊 Nagyon várom, hogy hasonlókkal foglalkozz...! 😉

Van/volt egy régi gyári (boltban vett) őszi ajtódíszünk, de nem igazán szerettük. Ma délután feltúrtam néhány dobozt, hogy vajon minimális bontással és ráfordítással mit lehetne vele kezdeni. Íme az ilyen volt#ilyen lett című történet. 😊

Biztosan öregszem, mert annyira szívet melengető kedves ajándékot hozott a szomszédasszony ma reggel, hogy megríkatott. A képeslapba olyan gyönyörűt írt, hogy percekig nem láttam. ♥️🌸😊

Valamiért megálltunk, pont itt. Hát nem szép? 😄

Ma van egy éve (olyan nehéz a lelkem a vonaton ülve, hogy gyanítom, órára pontosan is), hogy másodszor is hazarepültem. Hogy ez volt-e a jó döntés, még mindig  nem vagyok benne biztos; de döntés volt. Nagyon nehéz volt ez az egy év, és nem is sikerült hozni az egyéves tervet, csak részteljesítéseket.

Ma két csodás helyen jártunk (hónapokkal ezelőtt vásárolt kuponos buszos út), tizenezer km-t lépve sikerült begyűjteni, ahogy nagyon sok szépséget a szemnek és a léleknek is. Morvaország Csehország (Csehszlovákia) egyik része volt korábban, a Lichtenstein család két kastélyát is látogattuk ma, egyik a nyári, másik a téli lak volt. Egyik impozánsabb és 'sokkolóbb' volt, mint a másik. VÉGRE fantasztikus idegenvezetőnk volt x László, de nekünk csak Laci bácsi, szerintem már inkább a nyolcvan felé járhat, de csillogó, értelmes szemekkel mesélt mindenről, bármerre jártunk - papír és jegyzetek nélkül. Nagyon megkedveltem, jó lenne még kifogni őt máskor is. Valticén kezdtünk, utána mentünk a közeli Lednicére. Íme a képek és majd ha lesz időm és kevésbé leszek álmos, egy-két képet remélem nem felejtek el kiemelni. Valtice: https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipMokpEXnMQ5rucK8vQ4zlYxFietGBMXjFpqHy7mkLjWZHVB3988nTvWgLyfOarSsw?key=TXNiMWxKRFVsN3ZENnVQTEt5c05hYmlEbjN2a19B (it