berno

Na jó, el van döntve, nekik drukkolok. :) Végighallgattam háttérnesznek ma este a BBC-n a dalversenyt blogolás közben, két dalnál kaptam fel a fejem, az egyik az örményeké volt (talán), és ennél. De ennél határozottan, bár a montenegrói dal meg ütemes volt. A magyar kislányt végighallgattam, ügyes volt, de nálam a férfi(ak) hang az mindig erősebb. Vagy csak általában? Mondjuk úgy, hogy mostanában mindenképp. :) Hajrá Italy! :)

Talán a múlt héten posztoltam valamikor a kamaszkorral kapcsolatos írást, hát íme a viszont-cikkek: 16 éves leányzó szerint a szülőket kell túlélni a kamaszkor alatt (is) valahogy: http://wmn.hu/2015/05/18/hogyan-eld-tul-a-szuleidet-kamaszodas-kozben-csenge-101-tippje/ Kormos Anett-en megint jót rötyörögtem, nem százas a csaj. Humorista elvileg, úgyhogy úgy olvassátok: http://wmn.hu/2015/05/19/kormos-anett-felejtsetek-el-minden-eddigit-ez-a-kamaszkor-tulelesenek-modja/

Nos, a Gyere haza fiatal- projektet én is megnéztem kíváncsiságból. Túl azon, hogy én nem is vagyok a célközönség (mivel nem vagyok felsőfokon végzett, hiányszakmára kiképzett és vezető Londonban), a minimum információkhoz is olyan erős regisztrációt kellett volna végigcsinálnom, hogy ezt az óraműpontosságú és beazonosíthatós listázást nem vállalhattam. Nagy szemkápráztatás és ámítás az egész: http://hataratkelo.com/duborog-a-kormanypropaganda/

Múlt szombaton a Kensington Palace-ban jártam, mondjuk nem oda indultam, de az sikerült. :) Úgyis az Újra esélyt adni listán volt, mert nem jött be elsőre és nem értettem miért. Most már tudom, mert most is fura volt, túl sötét. Ennyi. :) De attól még gyönyörű épület csodás kerttel és rengeteg kinccsel. Most merész voltam, próbáltam belső képeket is csinálni. Idemásolom az első látogatásos posztomat is emlékeztetőül vagy emlékidézésnek és mutatom az új képeket is. http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2011/11/kensington.html https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Kensington2?authkey=Gv1sRgCL_m4bim2JD2EA

A mai fiatalok - hogy én így öregecskén ugye ilyeneket mondjak már, egész más zenei ízléssel és irányokkal találkoznak, mint bezzeg mi! :) Na, ez a tucctuccot egyszer már mutattam, úgy ismertem meg, hogy a Nagy Duettben Dolhai A. és Pokorny Lia énekelte. Tegnap újra találkoztam vele, amikor késő este Alex rákezdett (nem tudom egyébként honnan szedi ezeket, mert zenei tv - sajnos - nem megy itthon és rádió sincs) és igyekezett előadni. Több mint mókás volt. :)))

Tegnap iskolai fotózás volt, tehát próbáltam az összes tökegyforma iskolai egyenruha közül a legszebbet, legfehérebbet (ing), legkékebbet (pulcsi), legszürkébbet (nadrág) megtalálni, és minden hajszálat az égig zselézni. Aztán jött a maradék tíz perc, amikor próbáltam megmagyarázni, hogy a fotóig lehetőleg senki, de SENKI, érted, Matyuska, SENKI nem fetreng a földön! :) ÉÉÉÉÉSSS, tessék mosolyogni! :)

Ez egy repülő, ha valaki nem ismerné fel. :)

"A múlt nem a tied, csak az utána vonuló árnyék. A jövő nem a tied, csak az elébed vetődő sugara. Az óra a tied. Csupán az óra, amelyben élsz. Ne siess ki belőle." (Gárdonyi Géza)

A cikkecske szerint azt sorolják fel, hogy miért menő olvasni... Szerintem nem menő, mert az olyan mintha azt mondanám, hogy olvasni divatos. De olvasni JÓ. :) Aki szeret olvasni, viszont több ponttal egyet tud érteni: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/16-ok-miert-iszonyu-meno-olvasni/

Kedden bátran megküzdöttem a közelgő jégeső előtt az autó betakargatással. Íme az óradíjam,ami máris rohamosan fogy. :)

Vannak esték,amikor egyértelműen én vagyok a legjófejebb Berni. Ilyenkor pl pizza a vacsora. Igen, a szósz is saját. :) A kép egyet mutat,de három alá nem adjuk.

Amint lehetséges, úgy szeretném a nagy (világos) konyhát, pl ez is nagyon tetszik itt.

Ezt a kis részt először akkor hallottam, amikor középiskolában az első magyar órám volt a kedvenc magyar tanárommal (róla szoktam azt mondani, hogy vele-miatta szerettem meg legjobban a magyart, de sajnos egy betegsége miatt második végén leadott minket és utána egy rémet kaptunk; ha nem így történik, biztosan érzem, hogy a kedvencemmel fel tudtam volna készülni és a bölcsész szak felé veszem az irányt). Szóval ültünk ott órán és teljesen magam alá voltam zuhanva a kollégium és a kezdődő nagybetűs élet miatt városon és akkor egyszer csak jött egy tündéri nő és felolvasta ezt és azt mondta, hogy reméli, mind közelebb tudunk ülni majd:

Szerintem (is) ez egy kiváló ötlet, kicsit máshogy átgondolva szülinapra is tök jó lehet, de bármilyen ünnepre, vagy akár *csakúgy*. Amikor jól ismerjük az ajándékozottat, szerintem nem lehet nehéz megtölteni egy ilyet. http://napiboldogsag.com/2015/05/22/keszits-napsugar-dobozt-nyomtathato-cimkekkel/

Kicsivel van csak több, mint fél év a koncertig, és szépen gyűlik a lista, amit nagyon szeretnék tőle hallani ott, élőben. Pont. :)

Egy igazi film a hétvégére, nézzétek meg! :) William Hundert a görög-római történelem professzora egy előkelő iskolában. Elveihez hű, szenvedélyes és nagyszerű tanár, aki generációk számára nyújtott az élethez elengedhetetlen tárgyi tudást és erkölcsi tartást. Ám egy napon váratlan ellenfelet kap a sorstól egy új diák személyében, aki egy helyi politikai potentát burokban cseperedő csemetéje, és - tán épp ezért - a vérében van a lázadás. A konfliktus a szokásos, éves Julius Caesar versenyen csúcsosodik ki, amikor a három legjobb diák megmérkőzhet a babérkoszorúért, és eldől, ki lehet tagja a császárok klubjának. Ám ebben az évben Hundert kap olyan leckét az élettől, amely még negyed századdal később is kísérti.

Tudjátok, imádtam a Rómain a kis 26 m2-es kuckót, mind a kettő lakást. A kicsiben úgy elhelyezkedni, elpakolni, hogy létezni is tudj, az a kihívás. :) Nem mondom, egy fél szobát még el tudtam volna hozzá képzelni hálónak, de ha csak ekkora sajátkám lenne is boldog lennék. Itt egy jó cikk képekkel, ahol egy 29 m2-es alakítottak át. Rengeteg lehetőség van egy pici lakásban is. Sőt. http://www.almaimotthona.hu/garzon-felujitas_img-3.html

Egyre jobban rühellem a listákat. Listázni valami olyat lenne szabad, ami többek véleménye, több nézőpontból lett valami, vagy írják oda, hogy saját lista. Itt van egy újabb gyöngyszem, szerintük ezek miatt mindenképp Londonban kellene élni. Hát, némelyikkel egyetértek, de ha nem ezek történnek sem áll meg a világ. Minden városnak- helynek vannak előnyei-hátrányai. http://kulfoldremennek.hu/munka/149-30-indok-amiert-egyszer-az-eletben-londoninak-kell-lenned

„Értsétek meg: senki nem vehet titeket a hátára, mert akkor már nem a saját utatokat járnátok, hanem azét, aki titeket cipel.” (A.J. Christian)

Aki tényleg jól ismer, tudja, hogy a mosás nálam is valami különös mánia lehet. Jelenlegi életemben igazi mosómedve lehetek... :) Aki ha mosni nem is szeret, de szereti, ha illatos a ruha, íme néhány tipp: http://varazsdoboz.cafeblog.hu/2015/05/18/frissen-mosott-ruhak-akar-heteken-at/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_content=kreativotthon&utm_campaign=20150520

Minden, amit tudsz. Minden, ami vagy. Minden, amit teszel. Minden, amid van. Minden, amiben hiszel. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy idáig jutottál… Hogyan tovább? Hogyan jutsz még messzebbre? Itt az idő, hogy használd mindazt, amit még nem tudsz, mindazt, ami még nem vagy, mindazt, amit egyelőre még nem teszel, mindazt, ami szerencsére még nem a tiéd, mindazt, amiben nem hiszel. ‪#‎JorgeBucay‬: 20 lépés előre

Ma estére az egyik tipikus angol menü abszolválva, ami egyébként az egyik kedvencem. :)

Otthon tombol a turizmus a Jeli Arborétumban a rododendronok miatt, úgyhogy némi nosztalgiaféle elkapott tegnap a mocsóták tenisze után hazafelé. Ezek a szépségek elég gyakoriak errefelé, ez a kettő kb 5 házon belül volt.

Ma olyat láttam, amit szerencsére sosem. Kisebb - nagyobb viharok voltak egész nap. Aztán 2 után teljes sötétség és több mint 10 perces heves jégeső. A háziak autoparkját még éppen sikerült betakargatni.

"Milyen nagy különbség van aközött, ha azt mondom, ma is egyedül voltam, vagy azt, hogy a mai délutánt magammal töltöttem." (Pál Feri)

Ezt most nem értem, hát ki tud olvasni a szirmoktól? Vagy mi lesz a következő oldallal, és a szirmokkal? :)

Na, ki tudja megfejteni a címben szereplő számsort? :) Elárulom... 18-a van, ami az egyik kedvenc számom, mert olyan sok dátumom kötődik hozzá. Egy újabb ilyenen 35 leszek, egészen pontosan 123-at alszunk- nem alszunk addig. És aztán a rejtélyes 15. :) 15 éve lenne, hogy valahol dolgozom, de ugye az már nem számolódik, hiszen sokkal előbb kiléptem, de van valaki, akit egészen pontosan ma 15 éve, hogy megismertem és még mindig ismerem és remélhetőleg még messze a végső szám. :) Rögtön az első napon, milyen mázli, nem igaz? :) 

Azt mondta,koncert lesz. De aztán mégsem lett. Nálunk ez a muzsika-tv adása. :))

Beszerezve. :) Lehet tervezni, hátha sikerül eljutni. :) #topánka#

Van egy szép új üvegem a szép dolgoknak. :) kicsit (újfent) pesszimista hangulatban válogattam,így az üveg nem lett sokkal nagyobb. ;) Pedig még van a majussal együtt 8 hónap. Hm,majd meglátjuk. Félévkor szerzek egy kettes számút. :)

Mostanában mindig lemaradok, április végén itt tartottam a cetlikkel. :)

A két kép nagyjából össze is foglalja a hétvégét,de azért majd mesélek is.

Tegnap estére kivégeztem a 6-os számú könyvet is. :) Eddig 6 könyvet olvastál el a tervezett 25-ből. Hátralévő idő: 135 nap. 24% #topánka6 # Köszönöm a szavazatokat, pár nap és hozom akkor kiolvasott könyveket a véleményemmel együtt, csak kicsit most blogilag lemaradásban, épp a kihívás miatt. :)

Íme egy nagyon-nagyon szép film, nem épp könnymentes. Thomas után Kyle Graham nem a szörnyektől fél, mint általában a hatévesek, akik az ágy alatt keresnek menedéket. Kyle szinte mindentől fél, és félelmeit nem tudja szavakba önteni. Édesanyja, Nicola tisztában van vele, hogy Kyle magányra és biztonságra vágyik, de a kisfiú jövője érdekében megpróbálja a végsőkig feszíteni a húrt, amit az autizmus állapota megenged. Férje, Rob ugyanolyan odaadóan szereti kisfiát, de nehezen viseli, ahogy Nicola elszánt küzdelme rombolóan hat kettejük kapcsolatára. Ekkor lép be a család életébe Thomas, a golden retriever kölyökkutya. Nicola és Rob elképedve figyelik, ahogy Kyle személyisége csodálatos módon megnyílik Thomas felé.