berno

 9 éve ezekben a napokban jártam Skóciában. Öröm emlék, bármikor visszamennék... https://bernoblogja.blogspot.com/search/label/Sk%C3%B3cia

Múlt hétvégén teljesen meggyőződtem, hogy bármi lehet kockás, főleg skót kockás. :) Íme néhány kép, a többi meglesz a napi képek között.

 Hát, ez a kedvenc helyem lett, vagyis az egyik kedvenc. És mivel volt magyar nyelvű audio gide, sok fontos dolgot tudtam meg, vagyis főleg érdekeseket. Kicsit azért fura érzésem van mindig, mert elképesztő gazdagság és minőség vette őket körül már 30 éve is. Megszereztem az itteni könyvet is, mert nem bírtam mindent magamba szívni, sem megjegyezni, sem persze lefotózni. Hatalmas terület és hatalmas kontraszt van a lentebbi szintekkel. Az is felfoghatatlan, hogy pár éve még mindig itt mulattak a királyi család tagjai, manapság pedig céges bulikat tartanak itt... Állítólag (persze ezt nem a kiállításon olvastam), a királynőt egyszer látták nyilvánosan sírni, pontosan akkor, amikor ezt a hajót 'elvették' tőle... Az is érdekes, hogy amikor a hajón volt is milyen szigorú napirend szerint élt. Érdekes volt látni a szobáikat, a dolgozóját, a nappalit, stb... De a legénységi szint inkább megrázó volt, kicsi helyen, sok cuccal, kemény munka után... Aztán a szabályok, h

Na, ezek is meglettek végül, majdnem lemaradtak. :) A templomba nem is jutottam be, de nem baj. A kutya orrát én is megvakartam, bármit is jelentsen. :) "Edinburgh első reformáció utáni (1620) temploma mellett egy hangulatos temető is található, ahol híres építészek is nyugszanak. A közelben áll a világ leghíresebb skye terrierjének a szobra, aki a legendák szerint a gazdája sírja mellett lelt végső nyugalomra. Greyfriars Bobby" forrás: Wikipédia

Az Arhur székéhez elindultam, és majdnem egy órányi felfelé tartó hegymenet után visszafordultam. Mondhatnám, hogy időhiány miatt, ami félig igaz is, de az is igaz, hogy közben már unatkoztam. Pedig csodás volt a kilátás igazán, meg nagyon-nagyon hideg. De tudtam, hogy onnan még le is kell jönni, kimenni a reptérre, hazarepülni és még hazatalálni, majd reggel megint felkelni és dolgozni... És az is bennem volt, hogy elég veszélyes hely, nagyon sokan is voltak fent és közben, mellettem is gurultak le kövek, és nem akartam ottmaradni... :) Egyébként többnyire annyira meredek az út, hogy lefelé szinte nehezebb volt jönni. Kicsit sajnáltam, nem volt jó érzés, hogy a csúcstámadás elmaradt, jó lett volna a legtetejéről lenézni a tudattal, hogy legyőztem magamat és a magasságot is. :) A Parlamentről már írtam, hogy nagyon csúnya, és mivel elszámoltam magam, vasárnap már zárva volt, így nem tudom, hogy belül is olyan csúnya modern lett-e. :) "Edinburgh sok szép városi parkkal

Ide nem másztam fel, de nagyon sokszor voltam fent busszal és sok távoli képen is feltűnnek ezek az emlékművek, építmények. Íme az egyik, és hát a kilátás, na igen. És az is látszik, hogy a harmadik napon sem változtak a színek - sem az égbolt. :) "A Princes Street keleti végében fekvő vulkanikus domb tetejére a csodálatos kilátáson kívül az ott látható emlékművek miatt is érdemes felmenni. A leghíresebb az athéni Parthenón mintájára 1822-ben épült Nemzeti Emlékmű, mely a napóleoni háborúkban odaveszett skót katonáknak állít emléket. A szomszédos, látcső alakú tornyot Nelson admirális trafalgari győzelmének tiszteletére emelték." forrás: Wikipédia

Fura volt a következő reggelen máris úgy ébredni, hogy utolsó nap, máris véget ér a skót utazás, pedig még mennyi látnivaló maradt mára is (felírva még több). És még egy szülinapi köszöntés is maradt (hetek óta minden napra jutott egy, már fogytán a koncentrációm, annyi ünnepelt van ebben az időszakban). Megteázom újra, bepakolok, összeszedek mindent, leadom a kulcsos kártyát és a bőröndöt megőrzésre, mivel délig kellene eljönni a hotelból, viszont nekem csak este megy a gépem és szerencsére a hotel útba esik a városból a reptérre tartva. Még kora van nagyon, 10 előtt indulnak csak a turistáskodó buszok, így az első felfelé tartó lépcsőn elindulok. Mindig szeretem az ilyet, hogy elindulok (de ezt csak ilyenkor szoktam) és valahol kijutok. Térképem úgyis van, és mindig ott a lehetőség, hogy az ember lánya visszaforduljon. Nagyon eltalálom, szinte pont ott lyukadok ki, ahol akartam. :) Visszanézve egészen félelmetes volt. :) Most történik az, hogy eltalálom a templomot és a

Ki akartam próbálni, hogy hogy is van ez a nagy cirkusz a whisky körül. :) Azt nem mondanám, hogy a Dallas óta érdekelt ;) Azt sem, hogy az egyik filmem miatt, ahol a vidéki herceg még whiskyt is főz (Boldogító talán). :) De valahogy Skóciához hozzátartozik. Ahogy a kockák is. A haggis is, de az túl undorító már olvasva is... Na, szóval a várhoz tartva a 2. napon épp a whisky túrás épület előtt mentem el, gyorsan befutottam, hogy vajon ma meddig vannak túrák. Adtam egy esélyt annak, hogy mire visszaérek, talán már bezárnak. :) De nem így történt, a kimerítő és megrázó várlátogatás után ezt még bevállaltam. Jesszus, kicsit kiríttam a sorból, mert egyrészt nők nem sokan voltak és főleg nem egyedül... :) A sorban állva majdnem háromszor gondoltam meg magam, de végül győztem és bementem. Tök jól ki van találva, hordószerű szerkezetben visznek végig egy barlangok, ahol egész jól szemléltetik, hogy hogy készül a whisky. A végén jön a pláne, amikor magamnak kiválaszthatom, hogy mely

Na, ezekkel is hogy jártam! Ahogy 3. nap reggelre rájöttem, elmentem a John Knox-ház mellett párszor, csak akkor nem azt kerestem. :) A Tron templommal tulajdonképpen ugyanez történt. Szombaton már körbefotóztam, és meg is lepődtem, hogy nem templom (ez mondjuk nem tudom, hogy miért nem derült ki egy információs cuccomból sem). Aztán vasárnap reggel, mivel a listán nagyon szerepelt, körbekerültem odavissza, mert a térkép is így hívta. És egyszercsak odavissza ott álltam előtte, és akkor már nem is érdekelt úgy. :( "John Knox-ház Edinburgh egyik legrégibb épülete, amely 1470 környékén épülhetett. Itt élt John Knox, míg a Szent Egyed-katedrális plébánosa volt, és feltételezhetően itt is halt meg 1572-ben. A házban még láthatók az eredeti fa galériák, valamint az a szoba (Oak Room), melynek mennyezetét 1600-ból származó freskók díszítik.  ... Tron-templom (Tron Church) – Belsejében tárták fel a város első kövezett utcájának maradványait." http://hu.wikipedi

Erről sajnos lemaradtam, mert 2. nap este találtam rá, akkor egy kicsit tudtam bedugni a fejem, és már semmi akkum nem volt, másnap meg zárva volt (valahogy misét kellett volna elkapni, hogy rendesen bejussak, vagy pont azon kívül, már nem is tudom, hogy volt). Itt (sem) voltam elég körültekintő (néhány dolgot sajnos emiatt kellett kihagynom, mert vasárnap már zárva voltak) "A gótikus stílusú templom, melyet 1120-tól egy 854-ben épült katolikus templom helyén kezdtek építeni, valójában csak a 17. században, egy rövid ideig volt székesegyház. Legöregebb része egy 1495-ből fennmaradt torony. Története során többször pusztította ostrom, tűzvész, és számos alkalommal bővítették vagy építették át, utoljára 1829–1832 között alakították át jelentősen. Ebben az épületben ült össze Stuart Mária első parlamentje, felkelés színtere volt I. Károly idejében, majd Oliver Cromwell katonáinak laktanyájaként is szolgált. A benne található Bogáncs-kápolna (Thistle Chapel) 1911-ben épült, é

Ez az emlékmű nagyon érdekes, és hatalmas. És nagyon fura is, ahol áll, vagyis inkább az fura, később hogy építkeztek köré. Nem másztam meg, mert mire újra tervbevettem már annyi mindenre felmásztam, hogy nem volt erőm. :) Egyébként ezzel szemben van a Jenners, és emögött terül el az egész Princess Garden és magasodik fölé a vár. Másik irányból pedig a csodálatos és hatalmas Baltimore Hotel van, ami egy valóban nagyon szép épület és a buszos idegenvezetőtől tudom, hogy a csodás óra a tornyában mindig öt perccel siet. Hogy miért? Itt található egy nagy pályaudvar is nagyon sokfelé tartó vonattal, és hogy ne késsék le a diákok, ezért siet az óra. Ez egy hagyomány. :) "Az emlékmű, amelyet 1844-ben a Princes Street keleti végében emeltek, George Kemp tervei alapján készült, miután az megnyerte a Walter Scott-emlékműre kiírt pályázatot. A neogótikus stílusú építmény 60 méter magas templomtornyot formáz, melynek ívei alatt több szobor is található az íróról és művei

Hát ez is egy top-élmény volt. Elképesztő egy erődítmény és hát az a kilátás, na, az kilátás... Ebéd után érkeztem már jóval, úgyhogy sajnos az 1 órai ágyú ceremóniáról lemaradtam. Valahogy a háború alatti tömlöcben kezdtem, ami még ennyi év után is olyan fojtogató 'energiával' bír, hogy alig vártam, hogy kiszabaduljak onnan, talán még soha nem éreztem magam így. Közben még egy esküdni készülő párba is belebotlok, a pasas teljes skót cuccban, a menyasszonyon meg bár egy szép ruha volt, de nem a legelőnyösebbet találta meg magára - szerintem. :) A koronázási ékszerek mindig elbűvölnek, vagyis az összes ilyen hasonló, a királynő skót 'köpönyege' és a többi... A háborús hősöknek olyan emlékmű van, hogy újra átmegy rajtam, hogy hála az Úristennek, hogy nem kellett ilyet megélnem, a háborús féltést, a rémület ezen fajtáját és csak imádkozni lehet érte, hogy ne is kelljen... Már majdnem kifelé tartok,  amikor egy kiállításon találom magam. Nagyon-nagyon

Itt a második napon jártam és az egyik leg-legélményem. Nagyon jó volt az audiogide-os vezetés, ehhez sikerült olvasni is. De a legjobban mindig a kihelyeztt tévék, amik átélhetővé teszik a vetítésekkel, hogy milyen, amikor ugyanott jár a királynő a vendégeivel, stb... Be is szereztem a turista könyvet is, hogy majd beleolvassak újra (persze hogy erre mikor lesz időm, nem tudom, de majd amikor virtuális utazást csinálok, kiváló lesz). "Erzsébet királynő hivatalos skóciai rezidenciája valamint fogadások, állami ünnepségek helyszíne. Abból az alkalomból építettek, hogy a királyellenes polgári forradalom elől elmenekülő II. Károly a köztársaságpárti vezető, Oliver Cromwell halála után, 1660-ban visszatért a trónra.  Eredetileg 1128-ban építtette I. Dávid Holyrood-apátság néven, ám a történelem során többször, többek között Oliver Cromwell katonái is, megrongálták. Az apátság romjai az épület északkeleti oldalán találhatók.  A kastélyt 1498-ban építtette IV. James

2. és első igazi skót napomra virradva tele voltam tervekkel. Már annak örültem, hogy legalább nem esik... Összevissza álmodtam mindenféle hülyeséget, pl. hogy az egyik kedvenc színészem mattrészegen volt buszos az otthon (a bögötei) volán buszon és odacsukta az ajtóban Alex évfolyamának egyik tanárát. Ez olyan abszurdum volt, hogy reggel fel is jegyeztem, mert őrület volt. :) A nap egyébként a nagy megvilágosodással kezdődik, összeáll, hogy a tegnapi templom tornyát látom. :) Tényleg kell aludni a dolgokra. :) Megteázom, elkészülök és nekiindulok egy hosszú napnak, reggeli, stb.  A nap, amikor igazi hülye turista lehetek a busz tetején. Majdnem csonttá fagyok odafönt, de egyet végigakarok így 'élvezni' és leginkább fotózni. :) A 2. napi képeket máris mutatom, aztán még jön a többi történet. https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Edinburgh2Nap?authkey=Gv1sRgCLqG9t7uv9Wv_wE Az egyik (zöld) busszal végigmentem egy teljes túrát, és utána indultam nek

A három nap alatt bárhogy is volt, szinte végig a Royal Mile-on találtam magam, vagy arra tartottam, vagy onnan jöttem. Így néhány képen fel is tűnik. "A Royal Mile (koronázási útvonal) az Óváros gerincén, a vár és a Holyrood-palota között húzódik. A közel két kilométer hosszú út négy egymást követő utcából - Castlehill, Lawnmarket, High Street, Canongate - áll.  A Royal Mile-on számos nyüzsgő étterem és kávézó sorakozik, nem is beszélve az üzletekről, ahol a skót szoknyától a havannai szivarig minden kapható. A legérdekesebb látnivaló a jórészt a 15. századból származó, gótikus stílusú Szent Giles-székesegyház és a Bíróság. Az óváros nemcsak középkori alaprajzát, megannyi reformkori épületét is megőrizte. Az edinburgh-i várat a Királyi Palotával a Fő utca, más néven a Királyi Mérföld köti össze, melyről kisebb mellékutcák vezetnek le a hegyoldalról. Edinburgh legelőkelőbb negyedében, a Royal Mile-on található a Holyrood Palace is. Erre találjuk a Skót Királyi Múzeumot

Tehát, bár az első nap igazából már elkezdődött a repüléssel, meg a ház elhagyásával (reggel fél 8-kor), de igazából akkor kezdődött igazán, amikor a Hotelből elindultam felfedezni ezt-azt, vagy legalábbis a kezdődő sötétség miatt inkább csak ismerkedtem a környékkel, hogy mi merre lehet, stb. Elsőre egy nagyon szép templomot találok. http://www.cathedral.net/ Épp kóruspróba volt, aminek a végét csíptem el, hát valami gyönyörűséges öt percben volt részem. Nagyon kerültem a templomhoz, másnap reggel jöttem rá, hogy a szobám ablakából ezeket a tornyokat látom, és tulajdonképpen két percre vagyok innen. Az idő rövidsége miatt másnap reggel még visszatérek, de sajnos egy teljes misét és hosszabb időt nem tudok itt tölteni. Innen maradt is egy kis hiányérzet, mert nem tudtam teljesen bejárni, átérezni. Beljebb sétálok a városban és sikerül megvennem a nagy jegyet - három kiemelt látnivaló és 48 órás hop on- hop off  jegy mindhárom buszra és útvonalra érvényesen. Évek óta vágytam ezek

A szállás is az ajándék része volt (karácsonyi ajándék a repülőjeggyel), így azért kicsit tartottam előre, hogy vajon mi lesz... De nem volt rossz, én kisHilton-nak nevezem magamban, és jó is volt. Az utcán belül két épületük volt (persze én nem a főépületben voltam), és tiszta volt és jó. Annak nagyon örültem, hogy volt egy kis vízforralóm, sok teával, ami nagyon jól jött. És persze a skót keksszel vártak, ez is jól esett. Előtte a recepciós pasas kicsit bunkó volt (na jó, nem volt éppen Hilton outfit-om, de attól még... (?) Egyébként ezt valahogy az összestől éreztem egész idő alatt, amikor láttam őket, a lányoknál viszont nem, ők végig tök normálisak voltak. Kulcs helyett már itt is a kártyás módszer volt, amit tök nem szeretek, mert minden este alig jutottam be vele. Mutatok néhány képet: Gyorsan mindent felfedeztem, kicsit kipakoltam, összeszedtem magam, ittam egy teát (itt szoktam rá, vagy szerettem meg a teát tejjel - mivel más nem volt hozzá -), átö

Már nem tudom, hogy hányadik repülésem volt (pedig valahol gyűjtöm) ez az utóbbi, de nagyon izgalmas volt előtte belegondolni, hogy tulajdonképpen országon belül, de mégis másik ország és úgy külföld, hogy igazából nem az, legalábbis innen nézve. És péntek 13 volt... Normális ember az ágyból nem jön(ne) ki, nemhogy még repül is ... A gép szokás szerint késett... Olyan szintű maximum fölötti kihasználtsággal mennek ezek a nagy madarak, hogy nem is akarok belegondolni, hogy ennek előbb-utóbb mi 'kell' a vége legyen. Késve száll le a gép, épphogy kiszáll belőle mindenki, és már indulni kéne, amikor a beszállás egyáltalán megkezdődik. Ugyanaz a gép gyakorlatilag szünet nélkül tesz meg több oda-vissza utat egy-egy napon belül, ugyanazzal a személyzettel. Szóval elég sokat késtünk, a gatwick-i repteret már lassan ismerem, mint a tenyeremet, tehát lassan az összes klót is tudom. :) Szerintem ezen a helyen kívül csak a népligeti buszpályaudvaron voltam többször. :) Sajnos a

"A skót nép étkezési szokásait és ételeik jellegzetes alapanyagait mindig meghatározta az ország földrajza. Skócia messze fent északon fekszik, éghajlata mostoha, termőföldje kevés.  Az került az asztalra, amit a nép kemény munkával megtermelt. A jellegzetesen skót fogások közt rengeteg, egyszerűen elkészített hal- és húsételt találunk. A skót partoknál igen tiszta a tenger, de édes vizei is Európa legtisztábbjai közé tartoznak. Érdemes megkóstolni a homárt, az osztrigát, a lazacot és a pisztrángot. Skócia erdeiből kiváló vadhúsok kerülnek ki.  Ami pedig világszerte elismertségnek örvend: az aberdeeni Angus-marhaszelet. Ez a húst kedvelő skótok egyik kedvenc csemegéje. Angolosan átsütve, esetleg valamilyen mártással, hasábburgonyával és vegyes zöldségkörettel fogyasztják. A skót szakácsok egyébként úgy tartják, hogy a jó hússzelet semmiképp nem lehet három centiméternél vékonyabb. A gabonafélék közül leginkább a zab termesztésének kedvez az ország éghajlata, fogyasztják is sz

Remélhetőleg ma sikerül posztolni mindent, ami eszembe jut a múlt hétvégéről, addig is egy kis történelmi kitekintő, amit a könyvekből és az internetről vadásztam össze. Az angolok és a skótok közt a 13. században folytonos határháborúk dúltak, mely következtében az Edinburgh-i vár gyakran került angol fennhatóság alá. Ez azonban nem tarthatott tovább a 15. századig, amikor is IV. János király a királyi bíróságot Holyroodba költöztette, Edinburgh pedig Skócia fővárosa lett. Edinburgh gazdaságilag és kulturálisan is felvirágzott. A város igazi modernizálása viszont csak a jakobinus felkelés után kezdődött, ekkor a városfalakat is kiterjesztették, létrehozták az Újváros nevű városrészt, a Nor Loch mocsarat lecsapolták. Edinburgh kulturális központtá vált, Észak Athénjének is nevezték. Az iparosodás időszaka a 19. század, elsősorban a kikötőre, Leithre koncentrálódott, Edinburgh maga nem nőtt. Így Glasgow lassan megelőzte, Skócia ipari, kereskedelmi központjává vált, míg Edinb