Ma egy igazán, de nagyon-nagyon pocsék nap volt. Ami lehetett rossz, az az lett. Egymás után sorban jöttek a nem kívánt fordulatok, pl úgy volt, hogy délután már elutaznak a S-ék, egy husky-táborba sátrazni, de olyan rossz idő lett, hogy a sátrakat elvitte a szél, tehát törölték. Addigra persze már be volt minden pakolva, stb Aztán volt még mindenféle, de volt egy cuki dolog. :) Iskola utáni ejtőzésen voltak a mucikák, a kicsi éppen dörgölőzött és mesélte, hogy mit tanult spanyolon. Dallamra egészen spanyolosnak tűnik amit megtanult (bár úgy tűnik, hogy többet színeznek órán, mint tanulnak), én már csak ismerem ugye a spanyol akcentust :) Na, de komolyan. Meg tudja kérdezni, hogy boldog vagy-e vagy szomorú-e. És ezt egy szörnyeteg arccal tanulták meg, de nem is ez a lényeg. Mire végre megértettem, hogy mi van (feltűnt már nektek, hogy a gyerekek milyen türelmesek tudnak lenni az árnyalt agyú felnőttekkel? :) Szóval, a rajzon kiböktem, hogy vannak kis pálcikaemberkék, aszerint hog