berno

Karácsonyi álom http://www.youtube.com/watch?v=Uf2aDaDVlvQ&feature=youtu.be Facebook üzenőn bukkantam rá és nekem nagyon tetszik, bár DTK-nem hiányzik belőle, akkor sem ha a műsor készíttette (és Wolf Kati olyan mű, hogy szerencse hogy egy helyben áll, mert amúgy szétesne, h mozdulna). Ezt nem értettem, úgyhogy utánakeresgéltem,bár lényeges nem derült ki- sebaj, nekem tetszik a dal :) http://starity.hu/magazin/22686-karacsonyi-alom-wolf-katival-es-pely-barnaval/?utm_source=starity.hu&utm_medium=rss&utm_campaign=starityrss Az m1 DTK Show című műsorának felkérésére írt varázslatos karácsonyi dal videoklipje.  Balázs Ádám - Pély Barna - Zöldi Gergely Karácsonyi álom Hosszú utazás, száguldó táj Hófödte fákra titkos fény száll Gyorsan fogy az út, már otthon jársz Otthon, hol várnak, készülnek rád Sok régi emlék, sok régi hang Köztük most újból kisgyermek vagy Ez az ünnep Legyen úgy szebb Ahogy álmodban látsz Egy új világ, hol teljesül, mit vársz Egy

Lucius Annaeus Seneca Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.

Meglehetősen vegyes a stílusa a rovatnak, belátom ... :) Erősen hangulat-függő, vagy legtöbbször csak kedvet kapok valamelyikhez vagy a facebookon vagy ajánlás alapján  :)) Most Ákos-t hoztam :) Egy dalt, utána aztán végig lehet hallgatni még továbbiakat ott, ahonnan ezt hoztam :) http://www.youtube.com/watch?v=U1mUsEAnaFc Lassan egy éve, hogy voltam egy iszonyatosan jó koncertjén, jó emlék :)

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világeg

“…neveld lel­ked kér­lel­he­tet­len igény­ér­zetre. Ez a leg­fon­to­sabb. A töme­gek világa csak mohó, de nem igé­nyes. Te maradj mér­ték­tartó és igé­nyes. A világ egyre job­ban hason­lít egy­fajta Woolworths-áruházra, ahol egy hato­sért meg­kapni min­dent, silány kivi­tel­ben, ami az élvező haj­lamú töme­gek napi vágyait gyor­san, olcsón és kraj­cá­ros minő­ség­ben kielé­gít­heti. Ennek a tömeg­ki­elé­gü­lés­nek veszé­lyei már mutat­koz­nak, az élet és a szel­lem min­den terü­le­tén. Egy kul­túra nem­csak akkor pusz­tul el, ha Athén és Róma finom terein meg­je­len­nek csa­ta­bárd­dal a bar­bá­rok, hanem elpusz­tul akkor is, ha ugyan­ezek a bar­bá­rok meg­je­len­nek egy kul­túra köz­te­rein és igény nél­kül nagy keres­le­tet, kíná­la­tot és árucse­rét bonyo­lí­ta­nak le. Te válo­gass. Ne finnyá­san és orr­fin­tor­gatva válo­gass, hanem szi­go­rúan és könyör­te­le­nül. Nem lehetsz elég igé­nyes erköl­csi­ek­ben, szel­le­mi­ek­ben. Nem mond­ha­tod elég követ­ke­ze­te­sen: ez nemes, ez

Én én vagyok Nincs a vilá­gon még egy ugyan­ilyen ember. Egyes rész­le­te­ket tekintve sokan hason­lí­ta­nak hoz­zám, de egé­szé­ben véve senki. Ennél­fogva bár­mit teszek, azt magam­nak tulaj­do­nít­ha­tom, hiszen én magam választottam. Én ren­del­ke­zem mindenemmel – a tes­tem­mel és annak min­den mozdulatával; az elmém­mel, vala­mennyi gon­do­la­tom­mal és ötletemmel; a sze­mem­mel és a képek­kel, melye­ket észrevesz; az érzé­se­im­mel, legyen bár az harag, öröm, csüg­ge­dés, sze­re­tet, csa­ló­dott­ság, vagy izgalom; a szám­mal és min­den szó­val, ami elhagyja, akár udva­rias, akár durva, ked­ves, helyén­való vagy sem; a han­gom­mal, legyen az han­gos vagy kellemes; min­den cse­le­ke­de­tem­mel, füg­get­le­nül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul. Magam bir­tok­lom a kép­ze­le­te­met, az álma­i­mat, remé­nye­i­met és félel­me­i­met. Az enyé­mek győ­zel­meim és sike­reim, kudar­caim és balfogásaim. Mivel a magam ura vagyok, töké­le­te­sen meg­is­