berno

- megvan a dallam...? :) Hétvégén a költözést előkészítvén jónéhány kacattól megmentettem a lakást és közben néhány igazán kedves emléket találtam... főiskolai értesítő a felvételről, igazi jókívánságos születésnapi levelek - és a szép az, hogy ami ott elhangzott 1 és 2 éve, az jött most be... - aki ezt írta annak idején, remélem most magára ismer, mert neki amúgyis mindig igaza van, de tényleg :) Mert ez olyan boszorkány-dolog... :) csak még azt nem tudom, miért tart nekem mindig olyan sokáig egyik másik dolgot meghallani és megvalósítani...?! :) Az emlékes dobozom most felfrissült, szépen egy kupacban vannak az IGAZI DOLGOK - és onnan tudom, hogy ezek igaziak, mert ezeket akárhányszor és akármikor elolvasom, mindig könny szökik a szemembe, úgy hozzám találnak a kedves szavak. Mindezen pakolások közben persze mindig és mindig eszembe jut újabb nagyon "fontos" elintéznivaló, amit a már meglehetősen hosszú lista aljára még odakörmölök.... - vajon egy hónap múlva elfogy

Igen, igen... két dologgal is lehetne folytatni, mert legalább két dologból mindig kevés van: zsetonból és időből... ;) az időhiány a legfeszítőbb mostanság, mert mindenki a maximum időt "követeli" tőlem, erős a pánik, amiért kb egy évet nem leszek itthon. Én ezt magamban nem érzem, mert egyrészt egy év nagyon hamar el tud menni, másrészt ha jól végiggondolom a találkozásokat, itthonról sem találkozom túl sűrűn sokakkal, bár az igaz, hogy nem is 3-4 havonta, de én mégsem parázom. Mindenesetre látom előre, hogy nem lesz könnyű mindenkinek adni valamennyi időt.... Igyekszem hangoztatni, hogy búcsú-partykat NEM SZERETNÉK, mert sírás-rívást nagyon-nagyon szeretnék kapni búcsúzóul... Ráadásként itthon mindenki megmarad a másiknak a szokott kis vackai között, nem ők lesznek egymagukban egy óriási világvárosban, idegen nyelvet beszélők között, egy új családban egy tető alatt... folytathatnám, de nem teszem, mert ezt az egész változást én szerettem volna már régesrég és most örülök,

Ma fixálódott a londoni utazás időpontja: 2011. szeptember 8. (délután) még egy adatot meg kell adni a foglaláshoz holnap, de remélem minden rendben lesz és tényleg ez az időpont marad. És további jó hír: ha minden igaz, szeptemberben még Portugáliából is látok valamit... :) - részletek majd később :)

Sok minden történt azóta, hogy a legutóbb írtam. Megvolt a londoni út, megismerkedtem a családdal és a mélyvíz-hatás is megvolt :) Aztán voltam egy teljes napot egyedül London sűrűjében, eláztam nem tudom hányszor, metróztam nem tudom hányszor és igyekeztem minél több mindent megnézni és beszerezni a kis szuveníreket. Mondhatni elsőre megtaláltam mindent :) Londonról részletesen majd máskor! :) Történt még, hogy a munkahelyemen a két fő engedélyt sikerült megszerezni, így márcsak fel kell készülni és mindent jól elrendezve itthagyni. A londoni út óta voltam két lánybúcsún (a menyasszony ugyanaz), és jó egy hét múlva megyünk az esküvőre. "Pihenésképpen" még megismerkedtem egy mentőautóval belülről - ki tudtam volna hagyni - és újra látogatást tettem a szombathelyi sürgősségin; én jól vagyok, más már kevésbé. Ajándékként elkészült még egy blog, de az már nem én fogom írni, de jó lesz a Zsömi-sztorikat egyben is látni majd.