berno

... ezt élőben úgy szeretném egyszer hallani, hogy ott állok a sok húr körül és élő egyenesben érzékelem a hangokat, ahogy ebből a sok vonósból kijön ez a káprázat...

Az egész album egy káprázat, de ez valahogy mindig nagyon megérint, akárhányszor hallgatom vagy nézem, pedig gyakran rányomok...

Nekem nagyon tetszik! Ti mit tennétek a kupacba?

Egyedül megyek tovább.

Nos... ha igaz, hogy az ember azt csinálja egész évben, amit első nap, akkor nekem két dolog lesz biztos... - szerethetek és szeretnek 🙏♥️ - sokat leszek reptéren... Több mint két órás késés... Újévi vacsora egy szezonzáró (koffeinmentes) mézeskalácsos latte-val... Tíz után (angol idő) fel is szálltunk és a hátszélnek köszönhetően egy óra ötkor landoltunk is... de amire lett elég lépcső és busz, poggyász nélkül is volt fél 2, mire kivergődtem... Mivel nem ilyen abnormális érkezésre számítottam, nem volt transzferem... tettem egy kísérletet, hogy rászanom magam, de már 7540 ft-ra ugrott a tarifa, így inkább kivártam a 2.19-es reptéri buszt. (Akkor mar teljesen mindegy volt, de nem mondom, hogy kínomban és a kimerültségtől nem kerülgetett a sírás...) Pozitív, hogy egyes 200E buszok már a Határ útig járnak... nem túl egészséges abban az időben arra járni, de...  Találós kérdés: hányan voltunk a buszon...? Azt hittem, hogy ilyen bolond nincs

#szarvasnak lenni Boldizsár Ildikó: TÁNC A TISZTÁSON Találtam egy bátorító mesét az új évre. A kiadó engedélyével tovább adom, és mindenkinek azt kívánom, hogy 2024-ben rejtőzködés nélkül, emelt fővel lépdelhessen az útjain és félelem nélkül táncolhasson a verőfényben! Attól tartok, nem lesz könnyű, de megtorpanás esetén itt van ez a történet, amely úgy kezdődik, hogy egy Mur nevű kismedve sétálgat az erdőben, és észrevesz valakit a fák takarásában. Megszólítja:   „- Miért állsz itt? – kérdezte Mur. – Valahányszor erre járok, te mindig itt vagy. Jávorszarvas dermedten állt az erdő szélén. Annyira mozdulatlanul, hogy valaki azt hihette volna, egy nagy szürke szikla meredezik a bozótban.  – Csak álldogálok – motyogta Jávorszarvas válaszképpen, és a távolba meredt.  – Beszorultál? – kérdezte Mur.  – Nem. Csak állok itt – felelte Jávorszarvas. A fűzfabokrok ágai annyira szanaszét álltak, hogy akár beléjük is lehetett volna akadni, de úgy tűnt, hogy Jávorszarvas nem ezért rekedt meg az erdő

Van olyan szilveszter, amit még én is szeretek... a 2024-be a Mucikákkal együtt léptünk be... pezsgő, koccintás, nevetés, kutyaugatás, boldogújévet és happynewyear, tűzijáték és koncert a tévében...  mit mondhatnék...? ♥️🙏🥂🍾

 

Óévzáró (mert itt még 2023 van) és újévnyitó (mert otthon már 2024) adományozási felhívás (nekem adhatjátok, első körben max 3 db/fő és kicsi játék legyen!), január 10-ig:

https://ma7.sk/kavezo/a-vilag-legkulonosebb-szilveszteri-szokasai

Jelvényes lettem így év végére, ráadásként valaki elküldte a legfrappánsabb újévi kívánságot... 

Sötétedés után elmentünk kivilágított házakat nézni, főleg egyet. Egy helyen huszonéve full dekorációban van ebben az időszakban a ház és előtte az udvar. Ingyenes, de illik adományozni  jó cél érdekében.  Kicsit ugyan sok és túl színes, de láttam nagyon jópofa dolgokat.

Idei utolsó kirándulás: Hastings. És az időjárás pontosan olyan volt, mint az idei évem... napsütés, zápor-zivatar villámokkal és mennydörgéssel... jégeső és szélvihar, komor felhők, majd egy szépséges szivárvány... Kis híján odébb vitt minket a szél, de előtte egy dolgot megtettem: egy papírra írtam mindent, amit 2023-mal hátrahagyott... egy követ csomagoltam bele és belehajítottam a nagy-nagy vízbe... 🙏 nem volt egyszerű a nagy szélben, de még pont láttam, amikor a következő hullám elnyelte. Néhány kép és videó csak a hangulat miatt: #Hastings

 Kegyelmes Istenem! Szerető mennyei édes Atyám a Jézus Krisztus által! Az esztendő utolsó napján első szavam Hozzád a hálaadás szava. Köszönöm, hogy szeretsz. Köszönöm a gondviselésedet, hűségedet, türelmedet, mellyel hordoztál egész éven át. Köszönöm, hogy nem érdemem és nem bűnöm szerint bántál velem, hanem irgalmas voltál hozzám. Mindent köszönök Neked: szeretteimet, egyházunkat, hazánkat. Megköszönöm azokat az áldásaidat is, amelyeket év közben észre se vettem. Köszönöm, hogy még a bajokkal is neveltél, és ha Rád figyeltem, azokat a javamra fordítottad. Térjen nevedre dicséret, dicsősség és hálaadás! Bocsásd meg bűneimet, mulasztásaimat, az elfecsérelt alkalmakat és eltékozolt áldásokat, bocsásd meg, hogy sokszor nem hallgattam Rád, semmibe vettem szavadat. Kérlek, vezess át kegyelmesen az új esztendőbe, gondviselő szereteteddel, világosságoddal vezéreld életem. S úgy munkálkodj életemben, hogy a nagy és végső számadásra is mindenkor készen lehessek. Jézus Krisztusért hallgass meg!

Álljunk meg, és emlékezzünk a mögöttünk álló évre! Emlékezzünk a sikereinkre és a kudarcainkra, a megszegett és betartott ígéreteinkre. Arra, amikor a legjobb kalandokban volt részünk, és amikor bezárkóztunk, hogy elkerüljük a csalódásokat. Valójában erről szól a szilveszter. Kapunk még egy esélyt, hogy megbocsássunk, hogy jobbak legyünk, többet adjunk, többet szeressünk, éljünk. Ne töprengjünk azon, mi lett volna, ha, örüljünk annak, ami jönni fog. Fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk egymásra, jót adjunk, és nem csak ma éjjel, hanem egész évben. Szilveszter éjjel c. film A számadás és a tervezés napjai egybeesnek az óév végén és az újesztendő küszöbén. Mert bár együtt forgunk a kozmikus idővel, szívünk és szellemünk túlcsap a napóra mutatóján. Számadásunkkal és reményeinkkel szabadon közlekedünk abban, ami elmúlt és abban, ami el se érkezett még. Törékenyebbek vagyunk az anyaföldnél, mégis bizonyos értelemben függetlenebbek nálánál. A Föld minden évben meghal, szemünk láttára hóba-