berno

A vonatozós kis liezonom további következményei (2. hét): - kihagyott varrásóra - lemondott gyógytornász - elbukott színházjegy (nagy szerencse, hogy nem Peti lett volna úgysem) - kihagyott találkozás a kis unokatesókkal - kihagyott névnapi ebéd - kihagyott hétvége a szülőkkel - lemondott részvétel egy könyvbemutatón - közel két hét táppénz De ami az összes közül a legnagyobb kihagyás: volt főnököm 80. születésnapja és annak konferenciája...

Igaz, hogy 2x annyi idő, mint a metró, de ideiglenesen újabb közvetlen járat a munkába. 😉🙃

Már meséltem nektek, hogy nagyon vonz a kalligráfia, de csak toligálom magam előtt, közben meg gyűjtöm az ötleteket, mintákat, követek egyes oldalakat. Az egyik meghirdetett egy online közös színezést. Mik vannak...! :) És mivel most úgyis itthon vagyok, a lelkem megroggyanva, leültem fél 7-kor a gép elé a kis filceimmel. :) Annak idején, amikor gyerekkoromban beteg voltam - nem keveset - mindig kaptam egy színezőt, amit az Áfész-boltban tudtunk venni és szemben volt az orvosi rendelővel. Nagyon bunkó háziorvosunk volt, nagyon féltem tőle, főleg, hogy általában injekciós kúrát kaptam, ami még fájt is... Teljesen rommá lettem, mire kijöttünk onnan és aztán átmentünk anyukámmal, vettünk színezőt meg filc utánpótlást és narancslevet, hogy könnyebben lemenjen a gyógyszer. Terápia volt a színezés nekem világ életemben, csak vissza kellett hozzá találni, meg sok minden máshoz is... A színezhető sablon pdf-ben van, de aki szeretné, megosztom vele szívesen. A filceim között kell eg

Az új sorozatom a 200 első randi kipihenéseként, de elég sokat bőgök közben. ;) Ezt is először könyvben olvastam, csak várni kellett a sorozattal: http://bernoblogja.blogspot.com/2021/04/edes-magnoliak.html Nagyon tetszik a kisvárosi mentalitás, az erős barátságok, a hit, a közösség... és a mai (egyik) részből egy kedvenc jelenetem... milyen cuki már, együtt gitároznak (a srácnak el van törve a jobb karja):

Tegnap a végére értem maratonban a 200 első randinak (SPeti miatt néztem)... Hát mit mondjak, most azért van kicsi űr, pedig nem tetszett annyira, voltak benne jó dolgok, meg volt amin elgondolkoztam, utána néztem színészeknek, stb. Íme a főcímdal:

Édes Josh, ebbe már húsz éve is beleszakadtam, de most is... érik, mint a jó bor... Jó lesz együtt öregedni, már látom, vagyis hallom. :) Alig várom, hogy jó sorsunk újra összehozzunk bennünk egy térbe.

 

Még mindig dögrováson vagyok, de tegnap már muszáj volt kicsit megjáratni magam és úgy csináltam, hogy útba ejtsek egy virágost. Szép (és kiszáradt) árvácskákat (és két szekfűt) hoztam haza, így a rózsaszín szekfűm sincs már egyedül és boldogabb is lett ma reggelre. Legalább ők jól vannak és jó rájuk nézni.

Jó volt ennek átadni magam, rájöttem, hogy egész máshogy (joban) olvasok Grecsót, mióta élőben is hallottam.