Tanuld az életet Tanuld meg a naptól, hogy kell melengetni, tanulj a felhőktől repülni, lebegni. A széltől tanulj meg lendületben lenni, a madaraktól magasba repülni. A fáktól tanulj meg állhatatos lenni, a virágoktól tanulj kinyílni, virulni. A kövektől tanulj egy helyben maradni. A tavaszi bokroktól frissen megújulni, az őszi levelektől mindent elengedni. A vihartól tanulj szenvedélyes lenni, az esőtől pedig gazdagon áradni. A Földtől tanulj meg anyaivá válni, a Holdtól tanulj olykor megváltozni, a csillagoktól tanulj sokak közt egy lenni. Az évszakoktól tanuld, hogy az élet mindig mindig újra éled… Ute Latendorf – Életútravaló
Bejegyzések
#hétfő
Azt nem mondanám, hogy a nagy dolce vita-t átéltem volna az előző 3 napban, de 2,5 hét betegállományból vánszorgok a munkába így hétfőn reggel, és ez jött először szembe. Rímel arra,amire vágyom és szeretnék igazán készen állni a változásra... "Az életedet azzal teszed tönkre, ha csak elviseled. A nap végén izgatottnak kellene lenned attól, hogy élsz. Ha beéred kevesebbel annál, mint amit a lelked igazán vágy, elpusztítod azt a lehetőséget, ami benned él. Így nemcsak magadat csapod be, hanem a világot is megfosztod a benned rejlő potenciáltól. Lehet, hogy a következő Michelangelo éppen most ül egy Macbook előtt, és számlát ír gémkapcsokról, mert az fizeti a számlákat, mert kényelmes, vagy mert el tudja viselni. Ne hagyd, hogy ez veled is megtörténjen. Ne tedd tönkre így az életed. Az élet és a munka, az élet és a szerelem nem függetlenek egymástól. Mélyen összefonódnak. Arra kell törekednünk, hogy kivételes munkát végezzünk, és arra is, hogy rendkívüli szerelmet találjunk. Csak íg
Forrás: https://www.facebook.com/100064557977646/posts/pfbid0wQRpQE4pfMh3HbJADmHT9HRDtLWvnGKxfHxs9eWLrM8gdgvb4gcW2xCVBBxjjZ6Xl/ "Erőltetett menet Holnap, november 9-én lesz 80 éve annak, hogy Abda község határában 21 társával együtt agyonlőtték Radnóti Miklóst. 35 éves volt. A Szent Jakab zarándokút különleges, megrendítő állomása az abdai Radnóti-emlékhely, a költő halálának a helye. Elcsendesedik itt az úton lévő zarándok, letaglózva áll a költő mellszobrával szemben, vagy épp egy halkan elszavalt, elénekelt verssel emlékezik. Zarándokként még inkább átérezhető a fájdalom, a szenvedés, amelyben a mindössze 35 éves Radnóti Miklósnak része volt élete utolsó heteiben. A költőt 1944 májusában hívták be harmadszor munkaszolgálatra. Radnótinak körülbelül 6000 szerencsétlen társával együtt a mai Szerbia területén lévő Borban kellett dolgoznia rendkívül rossz körülmények között egy rézbányában. Szeptember elején a tábor lakóit két részre osztották azzal a céllal, hogy őket két hullámb
"Már nem hiszem, hogy a nagy pillanatokat keresem az életben. Most inkább az egyszerű pillanatok tesznek széppé egy napot. Mint ahogy a nap felkel, a hold táncol, a szél énekel, a levelek mozognak, a gyerekek nevetnek, a zene szól, a pillangók szállnak, a mosolyok megmaradnak... és én itt vagyok, hogy tanúja legyek ezeknek az apró, gyönyörű dolgoknak. Biztos vagyok benne, hogy ez az, ami boldoggá és békéssé teszi az életet." S. C. Lourie ... mint ahogy talán egyszer elmúlik a köhögésem, a normaflore végre hat és nem fáj a gyomrom, nem pont akkor fogok görcsölni amikor, talán majd tudok aludni is és a fodrászhoz is eljuthatnék, meg ilyenek...
Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod. Anthony de Mello
Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében!... A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg! Müller Péter: Varázskő
Az önfeladás, a mások kedvében járás, a folyamatos rendelkezésre állás gyerekkorunk szomorú öröksége. Az egykor sikeresnek bizonyult alkalmazkodási technika felnőve szabadságunk legfőbb akadályává válik. Leküzdése hosszú időt vesz igénybe. Egyrészt, az évtizedek alatt ez a működés vált automatikussá, másrészt a viselkedési minták átírása mindig erős szorongással jár. Ilyenkor úgy érzed, mintha tilosban járnál vagy bűnt követnél el. Éppen ezért, a változáshoz vezető úton az egyik legfontosabb feladat a szorongás leküzdése. — Orvos-Tóth Noémi
“A türelem meglátogatott, És emlékeztetett, Hogy a jó dolgok idővel érnek be, És lassan, szilárdan növekednek. A béke meglátogatott, És emlékeztetett, Hogy nyugodt maradhatok az élet viharaiban, Függetlenül a körülöttem dúló káosztól. A remény meglátogatott, És emlékeztetett, Hogy jobb idők várnak rám, És mindig ott lesz, hogy vezessen és felemeljen. Az alázat meglátogatott, És emlékeztetett, Hogy ezt nem azáltal érhetem el, Ha lekicsinyítem magam, Hanem ha a világ szolgálatára és mások felemelésére összpontosítok. A kedvesség meglátogatott, És emlékeztetett, Hogy legyek gyengédebb, megbocsátóbb és együttérzőbb önmagammal És a körülöttem lévőkkel. Az önbizalom meglátogatott, És emlékeztetett, Hogy ne rejtegessem vagy fojtsam el tehetségemet és képességeimet, Csak azért, hogy mások jobban érezzék magukat, Hanem fogadjam el mindazt, ami engem egyedivé tesz. A fókusz meglátogatott, És emlékeztetett, Hogy mások bizonytalansága és ítéletei nem az én problémáim, És figyelmemet újra magamra k
“Őket hallom, akiket szerettem és szerény emberi mivoltukban tiszteltem is, akik – néha – tíz évig hordtak egy pár csizmát, fél évig faragtak egy pásztorbotot, a betűt nem ismerték, de életük maga volt a törvény… és egyedül se tettek soha semmit,amit ország - világ előtt is meg ne tehettek volna..” Fekete István
