Lackfi János Bölcsész egyetemista koromban belém verték, hogy az életöröm gyanús, hiszen az okos emberek keserűek és kiábrándultak, fanyar mélabú dereng ábrázatukon, és mindenről alaposan megvan a sósavas véleményük… később rájöttem, hogy ez visszafelé nem igaz: a keserűség nem tesz okossá, viszont megeszi az életedet, így érdemes realistaként látni az élet jó és rossz oldalát egyaránt, de nem hagyni, hogy a rossz eluralkodjék rajtunk… ne hazudjuk a jót, hanem válasszuk, hiszen ott van, közvetlenül a rossz mellett, ugyanabban a kosárban. #365korty #életkorty #kortyélet
Bejegyzések
"Azt hiszem, eljött az a nap, amikor abba kell hagynunk a várakozást, és el kell, hogy induljunk. Szakítanunk kell azzal a szokással, hogy mások után várakozunk, vagy sóvárgunk a "megfelelő" idő után. Mindannyian eljutunk arra a pontra előbb vagy utóbb, amikor a szükségesnél sokkal többet vártunk. Elég sokáig vártam, hogy elkezdjek törődni magammal, eleget vártam, hogy kimondjam, "szeretlek", eleget vártál te is, hogy viszont szeressenek, eleget vártál, hogy jól élhess, hogy jól érezhesd magad, hogy boldog lehess! Ehhez csak egy módon juthatsz el, ha most elkezded, és még egy lépést teszel. A holnap nem létezik. Csak a "most" van, ami változást hozhat az életünkben." Nicole Bordeaux
🙏
Hogyan lehet a nézésem meg a járásom is imádság? Hogyan ne nézzek le senkit? Hogyan lássam bele mindenkibe a legjobb énjét, amit még maga sem sejt talán, hogyan ne nézzem le a másikról a drága cuccait, sem az autóját, a házát, hogyan lássam még gazdagabbnak a jövőjét? Hogyan csilingeljenek a lábam nyomán virágok, hogyan ne szántsam be magam mögött a terepet, hogyan szomorodjon el minden arc érkezésemen, derüljön fel távozásomkor (nem is, inkább fordítva)? Hogyan hozzam magammal Isten erejét és levegőjét, ahelyett, hogy elszívnám mások elől az oxigént? Hogyan lehet pótcselekvések helyett imádsággal kivattázni a napot, hogyan ne legyen átitatottságom uncsi ájtatosság? Hogyan ne legyen a szolgálatom puffogás azon, hogy mindent én kell csináljak? Hogyan vigyem ki istenien a szemetet? Hogyan mosogassak el Isten erejével? Hogyan gyújtsak be Isten melegével? Hogyan ápoljam a beteget Isten kezével? Hogyan vásároljak Isten gondoskodásával? Hogyan áztassak át minden percet áldás...
🙏
Ma sem tudok ennél szebbet, többet írni Gyermeknapra: IMA A GYERMEKEKÉRT Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kináld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bizom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! Szabó Lőrinc
“Nem a könnyű utak formálnak minket, hanem a kihívások. A legnagyobb kincseink sokszor a legfájóbb sebeink mögött rejtőznek. És a másságunk nem akadály — hanem ajándék, amely megkülönböztet minket a világban. Ha hiszed vagy sem: néha a legnagyobb ajándék az, ha más vagy. Ne félj a magánytól, ne félj a különbözőségtől: lehet, hogy épp ezek faragják belőled a legnagyszerűbb változatodat.” Sir Anthony Hopkins
Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal. Wass Albert
“Az élet olyan, mint egy kert. A levelek elszáradnak, és a virágok elhervadnak természetes módon. Csak ha ezeket eltávolítjuk, gyönyörködhetünk ismét új virágaink és leveleink szépségében. Ugyanígy el kell távolítanunk tudatunkból a rossz tapasztalatokat, a múlt árnyait. Élni annyi, mint emlékezni a felejtésre. Bocsásd meg, amit meg kell bocsátani. Felejtsd el, amit el kell felejteni. Öleld át az életet megújult erővel. Az élet minden pillanatát olyan friss tekintettel kellene fogadnunk, mint egy nemrégen nyílt virág.” Máta Amritánandamaji
