berno

Mai hepiség tárgya a már általatok is ismert Postrcossing. Ma végre megírtam az öt képeslapot. :) A címeket a gép dobja, és nekem 1 db Németországot és 4 db Oroszországot dobott. :) A történet nem is olyan egyszerű ám (és nemcsak azért, mert nyilván nem magyarul írom a pár sort). Mindegyik képeslapos tag profiljában leírja, hogy ki is ős (kb egy hete jutott eszembe, hogy én ilyet nem is írtam, alig van profilom, ezt is kell pótolnom, remélem holnap már), mi érdekli és milyen képeslapokat szeretne. Na, ezeket próbáltam ötvözni és aszerint venni a lapokat ma délután és ezzel kapcsolatosan írni pár sort. Elégedett vagyok. Ha érdekel benneteket, hogy melyik lap kinek ment, jelezzetek :)

Múlt hétvégén és az ébren töltött éjszakákon behoztam némi filmes lemaradást, mutatom, hogy miket néztem, vagyis csak azokat, amiket ajánlanék is. :) A legtöbb egyszernézős bőven, de van amelyik ennél több is lehet. Mindenkire rábízom, hogy melyik kategóriába sorolja az egyes filmeket, én direkt nem kommentálok most egyet sem. A sorrendnek nincs jelentősége, kivéve egynek... :) Az öreg hölgy és a testőr https://www.youtube.com/watch?v=oDuVZ7XUZu4 Doug igazi tikosügynöki karrierről álmodik. Ám mint az elnök özvegyének testőre vajmi kevés örömet lel a feladatában, hiszen a hölgy minden szeszélyét el kell tűrnie. Próbálkozásai, hogy e kellemetlen szolgálattól megszabaduljon, sorra meghiúsulnak, mert az elszánt nőszemély semmiképp sem akar megválni kedvenc játékszerétől. Belbecs https://www.youtube.com/watch?v=cPx8mK3p1OA Rájár a rúd a csinos Amandára. Nem elég, hogy a szeretője megalázza, ráadásul a munkahelyéről is kirúgják. A fiatal nő elhatározza, hogy másik városban ke

Brett Bailey színházi világnapi üzenete Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme. Kis falvakban a fák tövében, a nagyvárosok rafinált színpadán, az iskola előcsarnokában, mezőn, templomban; nyomortelepen, köztéren, szabadidő központban és belvárosi alagsorban gyűlnek össze az emberek, hogy elmerüljenek abban a tiszavirág életű színházi világban, amelyet teljes létünkkel, lélegzetünkkel és hangunkkal teremtünk meg, hogy kifejezzük emberi mivoltunk bonyolultságát, sokféleségét, sebezhetőségét. Összegyűlünk, hogy sírjunk és emlékezzünk, nevessünk és elmerengjünk, hogy tanuljunk, állítsunk és elképzeljünk valamit. Hogy elgyönyörködjünk a technikai tudáson, hogy megjelenítsük az Isteneket. Hogy visszafojtott lélegzettel figyeljük, azt, hogy mindannyian mennyire nyitottak vagyunk a szépre, az együttérzésre és a szörnyűségre. Hogy feltöltődjünk és erősebbek legyünk. Hogy ünnepeljük a különböző kultúrák gazdagságát és szertefoszlassuk a bennünket elvál

Na, különösebb honvágyam nincs Budapest és a BKV felé, de a négyes metrot azt vártam... Szóval menjetek, próbáljátok ki és meséljetek! :)

Minden év március 27-jén sok minden jut eszembe, az egyik legfontosabb legdrágább és legkedvesebb nagymamám születésnapja, aki a mai napig rengetegszer eszembe jut. 1921. március 27-én született. Abban az évben húsvét vasárnapja reggelén... A költözéskor is kezembe akadt az emlékkönyve, amit mindenképp magaménak szerettem volna sok évvel ezelőtt, amikor sok minden, ami az övé volt, 'osztásra' került... /Hálás vagyok anyámnak, amiért ezt kimondatlanul is tudta./ Ez az egyik legfontosabb tárgyam tőle, de ez nem is jó kifejezés. Felfoghatatlanul régi, és benne van egy rajz tőlem, 1987-ből, épp csak megtanultam írni, ez az első igazi publikációm. :) Most már nem is emlékeztem, hogy decemberben ezt is lefényképeztem... De MA bevillant.  Ezekkel a virágokkal köszöntöm most őt ma is, még ha ilyen különös módon is...  Tudom, hogy nem csak az emlékkönyve maradt velem...

http://hvg.hu/divat_design/20140327_10_dolog_amit_mindenkepp_el_kell_kezdeni

Bár a köhögésem makacsul kitart, és a zsepifogyasztást is magasan sikerül tartani, volt itt néhány jó pillanat, ami említést érdemel, úgy mint egy váratlan (és igazából hetek óta kiböjtölt) és valóban spontán cuppanós egy kicsi csimótától, egy jó e-mail chattel fűszerezve egy már nem csimótától, és végül megállapodás a leendő tanárommal. :)

Új szerep: A menyasszony tanúja... :) - bemutató: coming soon. :)

Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni. Ezt nem én mondtam, hanem Bert Hellinger. Az ilyen gondolatok mögött az ősi indiai bölcsesség fogalmai állnak. Itt az azonosulásról van szó. Azonosulsz azzal, akit nem tudsz elengedni. Beléd épült. Te vagy az. Éned részévé vált, amit nem lehet levenni, mint egy kabátot. Ha elválsz, és újra megházasodsz, már nem ugyanaz az ember leszel, mint aki az elsőben voltál. Hasonlítsz rá - de nem vagy már az. Azt elengedted. Kiléptél belőle. Lejött rólad. Mintha nem is te lettél volna. Valami persze átszivárgott a régi életedből, de mégis egy más ember lettél. Ugyanez történik, ha elveszted azt, akit szeretsz. Ahhoz, hogy elengedd, más emberré kell lenned. Meg kell változnod. Mintha nem is te lettél volna, a régi. Az a szereped elmúlt, befejezted, s csak azután kezdhetsz élni egy másik szerepet. Nehéz megcsinálni. Nehéz megváltozni. Valójában: átváltozni nehéz. Ezért maradsz anyuka kisfia vagy kislánya, örökké. Még akk

Bár tegnap mindent olyan jól közzétettem, de nem tudom megállni, hogy ne hepiskedjek el a ma reggelre befutott három, és később még egy jobbulást-kívánó e-maillel. Szóval köszönöm, igyekszem összekapni magam!

Ez a rovat, és a többi is szünetel pár napig. Péntek óta elég dög vagyok, mert elkaptam Matte nem kicsit erős valamilyét, amivel ő egy héten át volt 38-39 fokos lázas, meg még mindig köhög, folyik az orra, stb... Szóval a napi hepiséget elég nehéz megtalálni a gyengeséggel és a száraz, kínzó köhögéssel egy időszakban. Hétvégén fel sem tudtam kelni (bár legalább nem kevés filmet néztem meg), ma muszáj volt és holnap is az lesz, meg azután is. Ma legalább a házat nem kellett elhagynom, az is valami. Éjszakánkét virrasztok, mert ugye jó is az... (valamire biztos, mert remélem, hogy valamire jó lesz, másnem arra, hogy ha nem alszom el, kevesebbszer jön rám a köhögés...) Már mindenféle fűből ittam teát, ma már a hagymának is megadtam magam. Szóval amint újra kezdek magam lenni valamennyire, majd jövök. Addig az e-maileik is nehezen mennek.