berno

... hát, ma így jártunk... a fű lassan térdig ér, Apuka meg majdnem a pincében ragadt a hirtelen zivatar miatt... 🤭😅🙈

... ez igaz, mert 6-ig van nyitva és mindig alig érek oda úgy, hogy tudjak válogatni... 🤭🙃

Anyuka egyedül két kislánnyal, egy pocaklakóval, lufival, hátizsákkal és még egy válltáskával... először csak ez tűnt fel reggel az állomáson... aztán a pocsolyával szandálban és tüllszoknyában ismerkedő nagylány... szinte milliméterenként próbálgatta, anyukája rá is szólt meg nem is... végul már két lábbal élvezte a közepét... persze tök vizes lett, amit már nem élvezett annyira... 🙃😆👏 Folyamatot szerettem volna elkapni, de sajnos nem ment, mert sok volt a vonatra várakozó a késések miatt (mi is 20 perccel később indultunk - helyből)

Bár nagyon nem értem Petit és a jelenlegi működését, de folytatom az élmény-gyűjtést... 🫶 mégis csak a Margitsziget... 3 hónappal a duplanégyes előtt ráfordulok az élményekre... nem lehet eső, mert másnap más jelenésem van. 🤭🙃 Ez ugyan 'csak' a hangja, de nagyon hiányzik a játéka...  ... és remélem, hogy más 'cimboráit' is elhozza...

"Aki másokat győz le, mindig beszennyeződik. De aki önmagán győzött, megtisztul általa." Örkény István

"A sorsfordító pillanatokat rendszerint hosszú folyamatok előzik meg, és az egyes események mind hozzátartoznak ehhez a belső utazáshoz. Bár ma mindenhol a 'hatékonyság' és az 'intenzív élmények' jelszavaival bombáznak bennünket, és mi igyekszünk is rátaposni a gázpedálra, vannak dolgok az életben, amelyeket egyszerűen nem lehet a saját tempójuknál jobban felgyorsítani. Ha mégis megpróbáljuk, egy idő után rájövünk, hogy nem azt kapjuk, amire vágytunk. Jó döntéseket akkor lehet hozni, ha időt adunk magunknak arra, hogy a lelkünk is utolérjen. Ezek azok a pillanatok, amikor egy rövid időre megállunk a mókuskerékben, semmi sem történik, csak például ülünk a természetben, és hallgatjuk, ahogy nő a fű. Nemritkán ilyenkor mennek végbe azok a belső fordulatok, amelyek átírják a történetünket. A csönd és a nyugalom pillanataiban nyílik lehetőség arra, hogy a kirakós darabkáira végre egyben nézzünk rá, és ennek köszönhetően máshogy lássuk önmagunkat."  Dr. Kádár Annamá

Szegények, éjjel egykor Vihar Úr elbánt velük. Fel is ébredtem, pedig nem szoktam ilyenkor... közben úgy éreztem, mintha a saját lelkemet hallanám így tombolni és még sokunkét... Hát így érkeztél meg, Június... 

 Nagyon szélsőséges volt a május, legyél jó hozzám és örömteli, kedves június...

3 hét telt el, mióta megtudtuk,hogy Kátya nagy küzdelemben van... az a fajta összefogás amit a 3 alatt láttam, elképesztő... de ahogy ma mindenhol ott ez a szép, fiatal arc, a lélek beleremeg... rengeteget dolgozott és nagyon sokfélét, ezt abból kezdem sejteni, hogy milyen képek kerültek elő... 🖤  A tv-ben is annyi megemlékezés és bevágás van, hogy sosem láttam őket. Nem gondoltam volna, hogy sietni kell mindenben megnézni... óriási veszteség... ezt még ideteszem, a bizonyos Laura előadás 2005-ből Sanyival.

Ilyen lehet a bánat és a gyász is, vagy nem tudom, megosztjuk. Itt vagyunk a hónap legutolsó napján, ami elnézve a FB- és híroldalakat egy kollektív gyásznap felé közelít. Már az is megindító volt, amikor Kátya betegsége kiderült. Azóta naponta indultam meg, láttátok a blogban is, minden lehetséges eszközömmel drukkoltam neki, érte. Föl nem fogom, hogy neki tényleg ennyi adatott csak. Nagyon szeretem Victor Hugo egy mondatát: Élj úgy, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmész. Ez van bennem most valahogy ma is. Ez a kedves, vicces, vidám, játékos, bár zárkózott tehetséges fiatal lány látszólag észrevétlenül tette a dolgát és közben nagyon mély nyomokat hagyott. Interjúkban, koncerteken, előadásokban, emberekben... Nézem sorra a megemlékezéseket és beleroggyan a lelkem... ha nekem így fáj, aki egy fél mondatot sem beszélt vele élőben, mit érez, akinek még kapcsolata is volt vele. Ez most tényleg nehéz...❤

Elkéstünk... mélyen megrendültem, reméltem, hogy a segítség időben érkezik... 🖤 szegény lány és a családja, barátai társai... Nyugodj békében drága Kátya, Isten veled, énekelj nagyon sokat az angyalokkal! ❤ Sorra látom, olvasom a búcsúzó sorokat és a szív szakad bele, ez most igazságtalan, de tényleg... (41 évet élt és abból 2 már szenvedélyes telt) A FB- sírós emoji-ja messze nem elég kifejező...

Lehet, hogy hasonló kvízt nem csináltam az Ifjúsági Magazin és a Bravó óta (leszámítva a mi a manó neved és társait), de erre most kíváncsi voltam. 📽🎬🙈🤭 Persze az algoritmusok most bőven megdobálnak minden ilyennel, amíg csak olvastam, nem volt ilyen gond.  Szóval a kvíz... https://www.glamour.hu/monitor/kviz-bridgerton-csalad/mv7glnc ... és az eredmény, két egymást követő este is ugyanaz jött ki... de vajon miért ismételtem...? 😉 No de! Miután ez a poszt kikerült, persze fölugrott az ajánlóban egy másik is, mondjuk úgy, hogy a párja:  https://www.glamour.hu/g-eletstilus/kviz-melyik-bridgerton-fiu-illik-hozzad-szerelem/ncq8zrv ... és ki a 'párom'? 🤭😉

 Anglia óta (3 hét) nem volt magyar óra, Alexnak mostanában nincs is, amíg a GCSE (General Certificate of Secondary Education) vizsgára készül már vagy fél éve, ez a 16 évesek viszgája, nagyon durva, felét se értem, de iszonyat. Szóval csak Matyuskával beszélgetek, amikor épp mindegyikünknek akad egy szabad estéje a szent időpontban (nekem 8, neki 7) nagyon bírom, nagyon szeretem vele ezeket a fél órákat. Most épp szünet van, de tanulnia kell, mert jövő héten neki is lesz 10 teszt, szegény nyomorult gyerekem, próbáltam megbiztatni, közben beszéltünk a kick box-ról (kértem, hogy tartsa épen a fejét) és az iskolában meg létrehoztak egy jazz band-et a barátaival. Övé a zongora, van egy énekes, egy gitáros, egy szaxis és a dobos. 14 évesek, barátok és éppen mindenki játszik egy hangszeren. :) Találtak egy közös dalt, amit mindenki szeret és majd írnak egy sajátot. Nagyon bírom ezt. Örömmel küldözget nekem kicsi videókat a WhatsApp-on, szívesen mesél a tizennégyévesek teljes hevével, hogy p

Erre is készülök, a könyvet meg száz éve bakancslistán tartom... 

Óh, hát ez itt a Mindenség... Sejtettem, hogy gyönyörű lesz, mert amúgy is az, ha csak hallom is... Ma 3 hete volt a koncert és ott ez volt az egyik leggyönyörűbb és a világítós ráadás is... https://youtu.be/p0WJS44xEkI?si=dL33-B-ExlpmWn6U

 Olyan nosztalgikus hangulatban és időutazásban vagyok, hogy napok óta nem ereszt már megint a Szerelmes Shakespeare.  Kátya óta, onnantól, hogy leírtam, hogy az aranyhaltól mit kívánnék és akkor még kedd este a könyvet is megláttam a Játékszín vitrénjében... na meg pár hete csak, hogy ott toporogtam a Globe oldalában... igen, Szerelmes Shakespeare... Az első - mi más lehetett volna, mint szülinapi AJÁNDÉK (csak épp ez volt a silányul írt blogos időszak):  https://bernoblogja.blogspot.com/2017/09/negyedik.html ... és életem (egyik) TOP-élménye, már lassan 5 éve:  https://bernoblogja.blogspot.com/2019/07/szerelmes-shakespeare-es-szeged.html ... és pont az előbb olvastam, hogy összegyűlt a szükséges összeg Kátya gyógykezelésére! 🙏 Werk és van még néhány pici interjú:  https://youtu.be/YHbV8ok85dc?si=xOvnXJMkUGHzfkwW https://www.youtube.com/watch?v=xsSYyfSCGlE

Ma reggel a mozgólépcsőn... majdnem megkérdeztem, hogy hol vette... 😄

... egyszer majd...

Nagy szerencse, hogy hónap vége van... 🤭😅

🙃🇭🇺

Uh, ez szép lesz...

“Ha belelátnánk egymás szívébe és látnánk egymás küzdelmeit, azt hiszem finomabban, több szeretettel, megértéssel, tisztelettel, gondoskodással bánnánk egymással.” Marvin Asthon Joel

Oda-vissza 🙃 ... elkezdtem kivizsgálni a forgatási helyszíneket is... 🙈

 Színházhiányom van és mivel beszűkültek a lehetőségek, Játékszínezek és/vagy Sanyizok, ahogy tetszik... Volt egy lyuk a mai nézőtéren, háááát, megvettem... Úgy rémlett, hogy nekem ez nem igazán tetszett elsőre, aztán tegnap este elolvastam az emlékeket és meglepődtem. :) Az rémlett, hogy Vajk nagyon tetszett, szerintem valahol itt törte meg a jeget... Az sem rémlett, hogy ez a(z egyik) nagy negyvenes ajándékom volt... tényleg jó, hogy blogolok :) :)  https://bernoblogja.blogspot.com/2020/09/legenybucsu.html ... de az is mázli, hogy felejtek, emiatt tudok ismételni is. 😉 Persze sikerült az egyetlen fél 8-as előadásra rábökni, de magam is alig hittem, hogy nem technikai hiba, de a Játékszín szervezése 14,21 óta nem ért rá válaszolni... nem ez az első ilyen élményem velük, nem nézőbarát a társaság... Szóval emiatt elég idegesen indultam el, az ég is le akart szakadni, meg ilyenek... közben napok óta ezt vártam. Május végéig lehet szavazni az évad ilyen-olyan színészére, megörültem, hogy

 Az egyik sebem, amit megtépkedtek ma, az a Vámpírok bálja... száz éve volt, de nagyon szerettem... zseniális előadás volt oltári jó zenével... ma is megnézném, ha elfogadható Krolock lenne... Muszáj volt néhány emléket olvasgatni és meghallgatni ezt-azt... Sajnos nem láttam sokszor (vagyis nem eleget), egyrészt Sanyi nem sokáig volt sajnos Krolock, másrészt szériában ment és nagyon-nagyon drága jegyekkel. De az egyik legleglegmeghatározóbb színházi és mindenféle élményem, amikor először láttam, sosem felejtem el, ahogy jobb oldalon bevonult a palástban a nézőtéren majd megszólalt... Nyár volt, meleg volt és darabjaimra hulltam amire este tíz lett. :)) Ha lenne színházas 3 kívánságom, amit újrakérhetnék tőle/vele, ez lenne az első kívánságom (2. a József Attila, 3. pedig Will Shakespeare ...) https://bernoblogja.blogspot.com/2020/06/nosztalgia-szinhaz-vampirok-balja.html https://bernoblogja.blogspot.com/2022/11/vampirok-balja-magyarorszagon-werkfilm.html #Teljes a sötét "...Van ki

Ez az M+ot akkor hirdették meg nagyon ügyesen, amikor kisült, hogy Peti távozik az Operettből... csak ő volt még a fellépő, amikor kb 3 nap alatt fogytak el a jegyek... Nem túl tisztességes, akkori 'gyászomban' nem igazán volt kérdés, hogy ide menni kell... Aztán jött a többi név és már nem annyira örültem, ahogy annak sem, hogy nem úgy tűnik, hogy Peti igyekezne a színházak felé, akár innen nézem, akár onnan... Dalokat nem is akartam kérni, Janitól kb jöhet bármi, Peti ugyanazokat énekli, Andrádit nem bírom, Jenővári biztos József Attilát és Kazinczyt hoz, az ötödiket nem ismerem, na, de lássuk, mi is történt végül ma - nehezen indultam el itthonról, szívesen töltöttem volna Anthony Bridgerton-nal a délutánt, dehát... ;) : Hát, sokkal sírósabb lett, mint gondoltam... főleg néhány dal által felhozott hiányok és emlékek miatt... Petire kicsit (eléggé) neheztelek, mert kicsit nagyobb erőfeszítést várnék tőle, közben meg az van, hogy nagyon hiányzik nekem az, amit a színpadról kap

Még mindig ezt szeretem a legjobban... és bárcsak...: #Ima a gyermekekért Ezt pedig tegnap hallgattam, fontos, és ide is vág:  #PF Okos eszközök-okos emberek 🙏

Vasárnap este látom Zöld Csabi oldalán ezt a dalt, ami eredetileg Kátyának az a dala, amit nagyon szeretek tőle, itt is megosztottam:  https://fb.watch/sj6TxkRbEn/ Annyira becsülöm őket... 17-en voltak egy osztályban, közel húsz éve végeztek, tényleg összetartanak és gyakorlatilag ez az osztály egyharmada... és ott van még a legfurább is, de ott van. Mit lehet erre mondani...? Gyógyulj meg Kátya!