Mucim

 Anglia óta (3 hét) nem volt magyar óra, Alexnak mostanában nincs is, amíg a GCSE (General Certificate of Secondary Education) vizsgára készül már vagy fél éve, ez a 16 évesek viszgája, nagyon durva, felét se értem, de iszonyat.

Szóval csak Matyuskával beszélgetek, amikor épp mindegyikünknek akad egy szabad estéje a szent időpontban (nekem 8, neki 7) nagyon bírom, nagyon szeretem vele ezeket a fél órákat. Most épp szünet van, de tanulnia kell, mert jövő héten neki is lesz 10 teszt, szegény nyomorult gyerekem, próbáltam megbiztatni, közben beszéltünk a kick box-ról (kértem, hogy tartsa épen a fejét) és az iskolában meg létrehoztak egy jazz band-et a barátaival. Övé a zongora, van egy énekes, egy gitáros, egy szaxis és a dobos. 14 évesek, barátok és éppen mindenki játszik egy hangszeren. :) Találtak egy közös dalt, amit mindenki szeret és majd írnak egy sajátot. Nagyon bírom ezt. Örömmel küldözget nekem kicsi videókat a WhatsApp-on, szívesen mesél a tizennégyévesek teljes hevével, hogy persze szemét volt a töri tanár, gyűlöli a németet, stb... Mindig készülök egy-egy témával, feladattal, ha éppen fáradtabb lenne és nem lenne kedve mesélni, de valójában hagyom arra menni ezeket a harminc perceket, amerre neki kedve van haladni... hiszen magyarul beszélünk, látjuk, halljuk egymást.

Pedig vacak napok vannak, nem látok ki a benti munkából egész héten, a többivel úszom esténként, hétvégén Bögöte, de ez a fél óra volt messze a legértelmesebb az egész napomban (meg a gyógytorna).

Jövő heti blogos feladat, drukkolni a Mucinak, hogy legalább 7-eseket írjon (9-es a legjobb), de mondtam, hogy meg tudja csinálni 8-asra, hiszen amit igazán akart, az mindig sikerült. :) Ez igaz... nekem fele ennyi akaratom lenne, mint neki, boldog lennék. :)