berno

Mind felújítás, idei első műhelymunka maradékokból.

A hópehely talán a legtörékenyebb teremtménye Istennek de nézd csak meg mire képesek, ha összekapaszkodnak. Gyökössy Endre

Egyszer volt szerencsém látni vezényelni, káprázatos élmény volt. 🙏 Tetszik, ahogy gondolkodik és amit mond:  https://www.artisbusiness.hu/hu/hireink/olyan-koncertet-vezenyelek-szivesen-ami-kikivankozik-belolem-1272/

... néhány ilyenem szerencsére nekem is van. 🙏

 Hm... Mai netes debütálás... Az Operaház fantomja... Spotify-on már kint volt délelőtt és kb végem is lett... :) alig vártam, hogy a videó is kint legyen. Igazából erre már azóta vártam, hogy a koncerten élőben előadta. Azt megelőzően egy-két képet már kitett a készülődésről, lehetett sejteni, hogy valami készül, de a videóra várni kellett. Oltári nagyot szól(t), tiszta borzongás az egész... Csak azért nem cserélek csengőhangot (egyelőre), mert jelenleg is ő van és lehet, hogy sosem venném el a telefont, mert szeretném hallani. 😅🙃 Szóval hallgassátok, szeressétek, borzongjatok... Ennyi tehetség, érzelem, szenvedély és játék egyetlen emberben... Isten áldja és éltesse még nagyon sokáig. Kegyelmi állapot mégcsak találkozni is a muzsikájával. Tehát, Hauser: The Phantom of the Opera: #spotify #Youtube P.S.: lettem volna Christine... 😉🫠😍

 

Én kérek elnézést... :) Főleg a belső miatt, csak remélem, hogy nem okoz elváltozást. ;.)

 Takarítgattam a gépemen a mindenfélék között, így került megint a szemem elé az alábbi.  (...) Az utolsó ítélet nem lesz más, mint amikor Isten felmutatja azt az embert, aki te lehettél volna. Nagy szelíden csak annyit mond: „Nézd, ez lettél volna, ha reggelente szépen, idejében felkelsz és a mindennapi munkádat szépen elvégzed, ezek lettek volna a te drága gyermekeid, unokáid, ha bennem bízó lélekkel, vidáman, szépen, szorgalmasan, a jóban kitartva éled életed... Ilyen lettél volna, ilyen lett volna a családod, néped, a közösség melyből vétettél..., de sajnos, benned nem a józan ész, a szeretet, a jóság, a szorgalmas kitartás uralkodott, hanem a bűnös vágyaid, kapzsi ösztöneid, melyek aláásták önbizalmadat, életkedvedet, mely elnyelte életed megannyi drága percét, óráját." Isten nem fog senkit elítélni, egyszerűen mi mondjuk ki magunk felett az ítéletet azzal, hogy mindennapi döntéseinkben milyen erőket engedünk életünk kormányához... Ott belül mi választunk, döntünk, és ott ben

Afféle évindító vagy hétindító motivációnak...

 Nem fűznék hozzá inkább semmit... 😵‍💫😯🌧

Múltkor is nagyon szép volt már és egészen meglepő, új élmény női hangon hallani ezt a dalt. Tegnap valahogy különösen megrázott, nagyon megríkatott. 14 éve korom óta rendszeresen indulnom kell otthonról, mert vár a másik hely. A szüleim ilyen értelemben nem igazán hagyták el Bögötét, kivéve talán amikor apukám két évig katona volt, mi hárman meg folyton indultunk... Én '95-ben elmentem kollégiumba, aztán Pestre majd Angliába és újra Pestre járkálok... Az én lelkemben nincs különbség abban, hogy 50, 200 vagy 2000 km-re indultam neki... 

 # kategórián kívül Betehettem volna a kék borító, a borító alapján választott, a karácsonykor játszódó kategóriákba, de inkább kívül hagyom, mert nincs olyan besorolás, ami szakmához fűződne, márpedig ebben a lány egy gyönyörű kertet hoz létre és még téli workshop-okat is tartansk... Ezért választottam. Emlékeztetőül a kihívás, bármikor lehet hozzá(m) csatlakozni. Nem a listához nézem a könyveket, hanem a könyvek elolvasása után passzítom hozzá valamelyik kategóriához. https://bernoblogja.blogspot.com/2022/09/konyves-kihivas-2022.html

Kicsi gyerek voltam, egy kép van előttem, hogy a mamám konyhájában tekergetem a fonalat teljesen nem jól hol az ujjamra (kékülésig), hol a hatalmas horgolótűre. Keresztanyám is horgol, de szerintem nem tőle tanultam meg, hanem a mamámtól, ahogy az egész kreatív vonalat neki tulajdonítom a hitemmel együtt. Évek maradtak ki, hálás vagyok, hogy újra fonal akadt a lelkembe és megnyugtató kikapcsolódást hoz nekem hosszú órákon át.

Ezt csak úgy ideteszem és magamban örülök, hogy a következő blokk minden előadására elfogyott a jegy, nem részletezném, miért is az öröm. ;) Íme három jóhangú és tehetséges színész, akik mind ugyanazt a szerepet játszák... ilyen a hangulat közöttük. Ilyenfajta színpadi és színházi haverságot színésznők között elképzelhetetlennek tartok.

Ez még január 1-jei program lett volna, csak akkor nem voltam annyira jól, hogy ezt tiszta, reménykedő lélekkel létre tudtam volna hozni. Szerettem volna egy happy üveget, ami egyfajta hála-napló, csak egy egyszerűbb, szinte eszköznélküli megoldás. A jóra koncentrálva (egész évben, december 31-éjfélig) esténként vagy alkalomadtán beledobom egy fecnin, ami aznap vagy akkor jó volt, amiért hálás vagyok vagy örömöt okozott. Valamelyik évben már volt ilyenem, a blogban is volt #napihepi rovat, idén újra megérettnek éreztem. Hoztam egy tartót a Pepco-ból (nem olyan kicsit direkt! :)), a ragasztók meg ugye bőven akadnak itthon.  Direkt a legpozitívabb ragacsokat válogattam, még a környékre is ilyen színű post-it-okat válogattam és ma már bele is dobtam visszafelé 3 cetlit.

Ez még egyik reggel esett jól, csak elrejtette a telefon.

Csak ajánlani tudom! :) https://deszkavizio.hu/az-allam-is-en-vagyok-kritika-a-telthaz-cimu-eloadasrol/?fbclid=IwAR0oQGy6ikfeQsnqk1DcQU3f2Za-DeruBprFMzg3PTQ6fgrkkCzRwWba018

Sok-sok emlék a kezembe került az elmúlt hetekben, köztük az emlékkönyveim is. Nekem kettő volt, de ugyanott volt anyukámé is, a mamámét meg ugye nagyon őrzöm, azt már mutattam is. Annyira jó volt lapozgatni őket. Lehet, hogy ezért szeretem annyira az ajándékba készülő scrapbook-okat és a fénykép(es) albumokat is. Ez az egyik kedvencem, jó, hogy megtaláltam, a pontozott hely ugye még üres az emlékkönyv leghátsó oldalán... :)