berno

Ezer évnek tűnik, mióta nem voltam itthon hétvégén, fura is volt tegnap délután, hogy sehova nem futok. A fürdőig is csak csigatempóban vánszorogtam. Anyukám mondja mindig, hogy nagyon futok... megvan ennek a szimbolikája... Többször megtapasztaltam, hogy egy ponton túl nem lehet hajtani a testet, mert ha elég neki, megáll(ít). Hol így, hol úgy. Az elmúlt két hónap extrán terhelt. Éreztem, hogy sok. Mindenhol, minden fronton. Munkahely, család - testileg, lelkileg. Igyekszem kialudni és nyugalmi állapotban tartani magam.

Visszanézve a korábbi éveket azért látom, hogy voltak nagyon gazdag időszakom. Először azt hittem volna, hogy majd az adventi naptárok elviszik a dobogós helyeket, de nagyon nem. Íme, a hat időszak: 2015. május (194) 2015. február (192) 2015. március (179) 2014. augusztus (160) 2015. május (154) 2015. augusztus (149) Úgy tűnik, hogy a 2015 nagyon kommunikált év volt, érdemes lesz ott szemezgetni az emlékek között. PS: találtam egy extra érdekességet, 2022. áprilisban pont úgy jött ki, hogy kereken 100 bejegyzés született. :)

 Ez egy rémi emlék a csimótáktól, de ha már belefutottam, mutatom, hátha jól jön ott, ahol van most kisebb (unatkozó) nyári szünidős gyerek: https://bernoblogja.blogspot.com/2017/07/nyari-kihivas.html

Nem érdekel, hogy miből élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával, Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy bolondnak néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életedben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni a fájdalommal, az enyémmel vagy a tiéddel, Hogy tudsz-e önmagadból kivetkőzve táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az

Nem egyszerű kérdés ez a piciknél, mutatok is egy emléket:  https://bernoblogja.blogspot.com/2014/06/kesni-vagy-nem-kesni.html https://bernoblogja.blogspot.com/2014/05/nagyon-tegnap.html

Hetek óta vacakol a bal bokám/lábfejem. Estére el szokott fáradni, majd reggelre kikúráltam és mentem tovább. Ez a régi, többször kitekert bal bokám. A legutóbbi kör óta nem jött szerintem rendesen helyre, azóta ha jobban erőltettem, nyilalgatott. Most az elmúlt két hónapban extra terhelést kapott (és nem is fogytam), szerintem megviselődött. Pedig már nagyon megnéztem, milyen lábbeliben indulok el. Tegnap estére már eléggé fájt, nem esett jól járni rajta, mire hazaértem és eléggé aggasztott éjszaka is. Pedig az volt a terv, hogy ma munkából az állomásra megyek, onnan haza, Bögötére. Minden le volt szervezve, fuvar, stb. Már az összes pakkom az ajtóhoz volt készítve, amikor csak egyre idegesebb lettem: jön a hétvége, ez nem javul így, vonatozgatás, pótlás, át a városon, és nem egészen egy hét múlve repülés... Szóval kiszedtem pár dolgot a táskából és elindultam az SZTK felé... a délelőttöt ott töltöttem, nagyon kiakasztottak. Normális időn túl várakoztatják a beteget, hányaveti az orvo

 Óh, de régen is hallgattam, pedig annak idején de sokszor...  #hosszúforrónyár

 Na, ez 'viccesen' alakult... a cím lehetne az is, hogy A címkék, akikről megfeledkeztek... 7. Csehország (4) 6. Horvátország (2) 5. Spanyolország (2) 4. múzeum (2) 3. IQ (1) 2. Szlovénia (1) 1. hála (1) A hála egy viszonylag új és meg is feledkeztem róla, szóval ideje lesz használni, mert azért ennél jóval többször szoktam hálás lenni, le is szoktam hiszen írni. Az alacsonyan szereplő országokba úgy látom, hogy el kell menni. :) Az IQ egy tök felesleges címke, belátom. :)) A csodálatos Csehország - a prágai út nagyon jó volt, de ott csak 3 napot voltunk, ahhoz képest mégse rossz a helyzet. :)

 Gyerekszáj, 2016-ból :) https://bernoblogja.blogspot.com/2016/07/a-nap-koppanasa.html

Lord Owen visszatért... Ma reggel ezzel a címbeli üvöltő sorral ébredtem... 🙈🥴😄🤭 & lásd a jelölt versszakot

 Erre sajnos nem tudtam szűrni, mert ezeket a címkéket már nem vezettem be. Szerintem fel tudnám sorolni azt a 8-at, aki a leggyakoribb, vagy ezekből ki lehetne válogatni. Persze akit mostanában posztolnék, nem biztos (sőt!), hogy 11 évvel ezelőtt is megosztottam volna, vagy fordítva - sokat hallgattam, de nem ugrok be. Íme, nem népszerűség szerint, hanem korrektségből ABC-sorrendben (a külföldi "fordított" neveket itt nem vettem figyelembe), igazából 7+1: David Garrett Hauser – 2 Chello Havasi Balázs Josh Groban Nagy Sándor Sándor Péter The Piano Guys és nem amolyan futottak még kategória szerint, hanem mert azért tényleg sokat hallgatom őket: Zorán, Dolhai Attila, musical-dalok/előadások, meg aki most nem jut eszembe

 Szeretem a címkéket, igaz, hogy néha lemaradnak - főleg a telefonos posztok után kell jobban figyelnem, mert ott nehezebb hozzáadni -, viszont segítenek visszakeresni. Íme a 9 leggyakrabban használt: 1. vedd és olvasd (1342) 2. Bernoságok (1288) 3. újságcikk (639) 4. muzsika (526) 5. YouTube (479) 6. kreatív (472) 7. ünnep (409) 8. csimóta (388) 9. ilyenolyan (332) Nem mondom meglepődtem! A Bernosagokból nyilván sok van. :) a zenéket sem gondoltam kevésnek - persze itt van átfedés a 4-5 között. A kreatív milyen jó helyen végzett és örülök, hogy a kis csimótás sztorik is ilyen jó helyen végeztek. a 10-nek a kirándulások címke jött volna. Nem annyira igazságos persze a rangsor, mert a címkék nem egy időben születtek, az idők során alakult ki, hogy mikor melyiket hoztam létre, hogy használtam őket.

"Szabadság" Azt jelenti, hogy jogod van az élethez, éppen úgy, mint a pillangónak, vagy a madárnak, vagy a vaddisznónak. De semmivel sem több, mint ezeknek. Vagyis jogod van a magányhoz, az élelemhez, amit megszerzel magadnak fáradozás árán, a napsütéshez, az esőhöz, és ahhoz, hogy dideregj a hóban, ha nincs meleg ruhád. Jogod van szabadon gondolkodni a világ dolgai fölött, szép, és csúnya, jó, és rossz között választani. Jogod van bátornak lenni, és őszintének. Becsületesnek, igaznak. Jogod van békességben élni, és nyugalmasan várni a naplementét. Jogod van elnyomni magadban gonosz indulataidat, és jogod van a tökéletesedés útját keresni, mely Istenhez vezet. Ez a szabadság. A többi, amit ezzel a fedőnévvel cég jelezve annyiszor tűztek zászlóikra emberi megmozdulások, csupán valamely embercsoport önzését, izgágaságát, vagy uralmi vágyát képviseli egy másik embercsoport rovására. Az igazi, természetes szabadságtól irtózik minden közösség, mivel az felszabadítja az egyént, és

Ma békésen ebédeltünk a munkahelyi étkezdében, amikor elnézve balra előre azt láttam, hogy valaki mintha nem lenne jól. Majd gyülekezni kezdtek körülötte és tényleg gond volt, pedig mintha csak aludt volna ültében a kolléga - kb. a korosztályunk - az ebédje felett - igaz, egyre rosszabb színben. ... Majd telefon - diszpécser, földre helyezés és mellkaskompresszió ... fel sem akartam fogni, mi történik. Szemben az asztalszomszédok beszélgettek én már nem tudom miről volt szó, mert a bal szemem csak arra tudott nézni. Automatikusan ettem, de egyre inkább úgy éreztem, köveket képzek odabent, aztán letettem a kést-villát. Egyre nagyobb lett a csend, már szinte ki lehetett venni a diszpécser határozott utasításait a telefonból... defibrillátort hoztak a portáról, már senki nem evett, de nem is nagyon mozdult. Mindenki egyre fehérebbé vált... Aztán megjött két csapat mentő, senki nem tudott nekik választ adni, hogy igazából mi történhetett, a kolléga egyedül volt fent. Majd mindenkit kiküldt

- pillanatok - éppen olvasott idézetek - emlékek - eltaláló muzsika - csimóták - ünnepek - nem hétköznapi egyéni történések - utazások - új élethelyzetek (főleg, ha pozitívak) - kulturális élmények

Látni és hallani azt, ami bennem van — és nem azt, aminek lennie kellene.  Elmondani azt, ami érzek és gondolok — és nem azt, amit mondanom kellene.  Érezni azt, amit érzek — és nem azt, amit éreznem kellene.  Kérni azt, amire szükségem van — és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok.  Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek — ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám.  Virginia Satir

1. nem mondom el senkinek, elmondom hát 'mindenkinek' 2. felejtek, tehát időről-időre jó visszakeresgélni ezt-azt 3. minél előbb leírom/kiírom, annál jobb 4. jólesik megosztani ezt-azt, de a Facebook-ot nem tartom ezen dolgok megosztását helyesnek; 567 Fb-ismerősöm van, kevés ebből az, akiknek én ezeket a tartalmakat amúgy megmutatnám 5. a megosztanám ellenére a blogot leginkább magamnak írom 6. néha a füst kiengedésre is ideális 7. néha így beszélgetek magammal 8. olyan mint egy régi fényképalbum, jól lehet nosztalgiázni 9. magamat is motiválom, ha megosztok egy-egy kihívást 10. egyéni vívódások kihelyezése 11. valami újdonság csak adódik mindig :)

A kreatív délután tegnap hamar véget ért, mert alig, hogy kipakoltam és dokumentáltam azt, amit, Apuka kitalálta, hogy nagyon meg kell nézni, hogy Anyuka biciklije mitől laposodik. Mivel ugye ő most kétmankós, nyilvánvaló volt, hogy ez azt jelenti, hogy komoly sajátélményt fogok szerezni biciklidefekt elhárítás ügyben.🔧🪛🚲😅🙈 El is játszottunk vele egy ideig, hiba elhárítva. 🤭👌👏 Na, de a kreatív bazárba csak órák múlva térhettem vissza, mert mindig akadt tennivaló. Végül három koszorú készült, egyet elfelejtettem a mai kapkodásban lefényképezni, majd pótlom jövő hétvégén, főleg, hogy az tetszik legjobban. Ajándék lesz mindegyik.

Hoztam még egy kis hóka-mókát így a szülinap kapcsán, amit a következő napokban egyesével osztogatok meg. 11 dolog, amiért örülök, hogy blogolásba kezdtem (és nem hagytam abba) 10 legkedvesebb témám, amiről szívesen írok 9 leggyakrabban használt címke 8 legtöbbször posztolt előadó 7 legritkábban használt címke 6 leggazdagabb posztos időszak 5 legkedvesebb posztolt idézetem 4 leggyérebb hónap posztolás (események) szempontjából 3 leg-leg csimóta sztori 2 téma, amiről a legnehezebb írni 1 dolog, ami nem jó (vagy nehéz) a blogolás kapcsán

  Egy hajótörés egyetlen túlélője egy kicsi lakatlan szigeten tér magához. Lázasan imádkozik Istenhez, hogy mentse meg, és minden nap a látóhatárt kémleli, hátha jön segítség, de semmit sem lát közeledni. Ebbe belefáradva végül épít egy kunyhót, hogy védve legyen a természet erőitől, és legyen hol tartania néhány megmaradt használati tárgyát. De egy napon, mikor élelemszerző útjáról hazatér, a kis kunyhó lángokban áll, füstje az ég felé gomolyog. A legrosszabb történt: mindene odaveszett. A fájdalomtól és a dühtől összeroskadva öklét rázza az ég felé. - Istenem, hogyan tehetted ezt velem? - fakad sírva. Akárhogy is, másnap korán reggel egy hajó zajára ébred, amely éppen kiköt a szigeten. Azért jött, hogy megmentse őt. - Honnan tudták, hogy itt vagyok? - kérdezi az elcsigázott ember a megmentőit. - Láttuk a füstjeleit - hangzott a válasz. Könnyen el lehet veszteni a reményt és a bátorságot, amikor a dolgok rosszra fordulnak, de nem szabad szívünket, belőle a bizalmat elvesztenünk, mert