berno

 ... emlékeztek a ház előtti kert kipucolására? ... nos, amióta kipucolták, senki hozzá se nyúlt gyakorlatilag...

Itt tartunk....  

Kádár Annamária  HU A király legkisebb leányának földje, Parajd. Gyerekkorom óta ismerem. Jártam ott kicsiként, nagyszüleimmel, szüleimmel kéz a kézben, nyarakat töltöttem el nagybátyáméknál. Paszulyszemekkel malmoztunk, nevettünk, jártunk a bányába. Később, anyaként én fogtam a gyermekeim kezét és tettük meg ugyanazokat az utakat. A parajdi sóbánya nem egyszerű kirándulóhely volt számomra. Nem csak egy alagút a föld mélyén. Ez volt az a hely, ahová akkor is mentem, amikor már nem tudtam, hova tegyem a fájdalmam. Amikor édesanyám meghalt, ide vitt a lábam. Mert tudtam: itt beszél a csend. Itt gyógyít a levegő. Itt ejthetek sós könnyeket anélkül, hogy bárki kérdezné, miért. Most a bánya megtelt vízzel. Az én, a mi könnyeinket is őrzi. Őrzi a nevetéseket, a gyermekkori hangokat, a veszteségeink csendjét, a kétkezi munkát. Ha most víz is van benne – az nem csak pusztítás. Mert az igazi könny is sós. És ami sós, az nem vész el. Csak más formát ölt. A parajdi sóbánya tele van mindazzal,...

 Ma milyen leszel? :)

 

 

... akinek kevés az ideje, annak találták ki az online bevásárlást... hazaértem és már ott is volt a cucc...

 Emlékeztek, megosztottam múltkor, amikor Hauser a Repteret játszotta... Itt egy beszélgetés Kordáékkal és Hauser még üzent is nekik. https://youtu.be/wqg8r4cy6vg?si=7VLQpzvPsUtUxGvi

Egyik este hazafelé jöttem és várakoztam a zebránál, amikor nézegettem az autókat és valamiért az ugrott be, hogy mi járhat a mercis fejében, lehet, hogy meg se született még, amikor mi már odavoltunk a zsigulinkért... így arra jutottam, hogy szerintem irigykedve vár a sorára... 🙃😉😅 Ilyen zsigulink volt, csak zöldben, télen be kellett tolni, amikor fázott, de úgy elvitt a Balatonra (meg ahova kellett) ötünket,hogy kényelmes volt és a szüleim jöttek vele még a Rómaira is!! Később a tesóm még sokáig használta, mind megsirattuk, amikor végül már be kellett adni a roncstelepre. '76 óta nagyon sokáig Penczéké volt... Szóval jókat nosztalgiáztunk ma este tesómmal. 😊

Ezen tegnap jót mosolyogtam - mert eléggé igaz... szeirntem... :) Általánosban busszal mentünk iskolába minden nap és ott megvoltak a helyek, hogy ki hol ül... az utolsó sorban tényleg a legidősebbek és legmenőbbek ültek (tesóm), így amikor én lettem nyolcadikos, végre már a hátsó ajtó után ültem le. :) Múltkor a pótlóbuszon üres volt a hátsó sor, olyan elégedetten ültem le a sarokba, hogy háh, na, a helyem. :)

 Direkt fotóztam így... hogy látszódjon a nagyváros is ... lehet így is, nézhet ki így is... nem olyan régen átépítették a Pöttyös utcai metró ki/bejáratát, ez az első tavasz, hogy látni a virágokat. Kifejezetten szép lett az egész tér.

 

 

 ... mint egy képeslap, akárhányszor felnézek rá:

 Josh megzavart reggel és elfelejtettem kitenni az egyhetes rózsát:

 

 A legjobban elköltött 750 Ft-om. 🙃

Fura idők vannak, írtam korábban, hogy két nem jó állapotú rokon van/volt kórházban... Egy-két hete Ildi ment el, most pedig a nagynéném (Margit) és megint a furcsaságot érzem...  Nem tudom követni a halottról vagy jót vagy semmit, de inkább nem ragadtatom el magam, de imádkozom azért, hogy az Úristen őrizzen meg attól a gonoszságtól, mérhetetlen irigységtől, sz@keveréstől és számtalan szemét húzástól, amire ő képes volt és aminek kitette a családunkat, ennek az élén apámat, a saját öccsét de a saját anyját sem kímélte... Egyelőre azt sem tudom leírni, hogy nyugodjon békében, de megkínlódta a magáét az út során...  Azt talán le tudom írni, hogy leugyen neki könnyű a föld...