berno

 Ezt még mindig nagyon szeretném tőle hallani... https://youtu.be/iOApK-s-_QQ?si=k2WEa_lC8WfPyTQQ

 ... lesznek virágok/portékák is... mellettünk valaki nyithat könyvesboltocskát is.

 ... nos, ez idén már nem fog teljesülni: https://bernoblogja.blogspot.com/2023/09/varom-parom.html

Egy hét és öregszem egy évet... 🙃🥳 Amikor Teltház után hazaértem, az én 'kicsi' drága keresztgyerekem rám írt, hogy boldog szülinapot! Nem teljesen pontosan jegyezte meg a dátumot, de saját magától írt... nekem ez nagyon jól esett, nagy kincs, tehát fokozatot váltok az ünneplésben ... 🙏❤️ Közben lélekben azon gondolkoztam, hogy leginkább mire vágyom a 44-es évre, évben! Íme egy részlet... passzol az újév elején készített vision board-hoz.  Fontosnak éreztem megfogalmazni így képben is, hogy mire vágyom... Néhány elérhetetlen(nek) tűnő előadás (persze a szokásos adagon túl, új dolgok, érzések és helyek, kipróbálni új kreatív dolgokat, meg ilyenek... 🙏

 Ha máshogy nem megy... közben meg elég sok mindennel szeretnék foglalkozni és semmi nem passzol a jelenlegi élethelyzetemhez és lehetőségeimhez...

,, Dolgozz, de ne nagyon sokat.  Annyit éppen, amennyi kell ahhoz,  hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van. És még valamivel többet:  hogy magadba is gyűjtsél.  Szépet, jót, örömet. Tiszta és megelégedett érzéseket, nyugalmat, békét, tiszteletet.  Önmagad iránti tiszteletet főként. Ha ötven éves korodra eléred ezt: szorgalmas voltál. " Wass Albert - Te és a világ

Messziről érkezett ajándék pont onnan, ahova kb. a 30. Szülinapom óta készülök... de menni fog, mert nagyon sok minden mocorog bennem... https://www.magyarkurir.hu/hirek/hogyan-valt-fesukagylo-zarandoklat-jelkepeve

Az elmúlt 24 napban megismerhettétek az idei 24 célomat... íme egyben: ... és ezért jó a blog (meg a canva-archívum)... tavalyra volt egy 23-asom... Hát, vannak ismétlődő - kitartott - vágyak, az látszik (viszont van előrelépés is):

  https://youtu.be/DzP-lyhMXEE?si=zRbxtRIPfw2UElHS "szívünkbe vésődött mondatok"

 

 Az év első nagy lépése, ami már egy régi elhatározás is volt... vágyat nem írnék, mert a szellemisége azért nem teljesen az enyém, de be kellett látnom, hogy a testem, a genetikai örökségem, az ülőmunkám együtt ordít (a fájdalomtól sokszor én is) valami változtatásért... Így aztán elkezdtem jógázni. 🙏 Ma volt az első alkalom (fél 7-8-ig). Nagyon is tudom, hol vannak a szöveteim határai és sosem leszek egy fekete öves jógás ropi, de valamit teszek minden kedden magamért, a testemért, a jobban lenniért... 😊🙏 és mindezt egy olyan oktatóval, akire kérdés nélkül rá merem bízni a testem.  Egy dolog jár a fejemben, hogy miért is nem előbb már...? 😉🙃♥️🙏🧘‍♀️

“Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni - sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végigmenni, a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni. Egyszerűen boldognak lenni – dísz, ragyogás, külcsín nélkül.” Tatiosz