berno

Igaz, hogy rühellem, amikor szombat reggel 6-kor caplatni kell át a városon, hogy elérjem a 7-es vonatot, de ma valahogy mégis mindenre volt idő, amit szerettem volna... pedig kicsit késett is a vonat... természetesen... 🙃 viszont jófej volt az ellenőr, mert szólt, hogy szerinte menjek előbbre egy kocsit a leszálláskor, mert van egy bicikliszállító kocsi bekötve és hátha a mozdonyvezető nem úgy kalkulál... Nagyon hálásan köszöntem ezt neki, mondtam,  hogy ebből nekem már vannak történeteim... 🙈🙃😅 és igaza lett, megint nem lett volna peron... Extrém meleg volt ma, viszont természet közelben nagyon más ezt túlélni.  Pedig nem tétlenkedtem, komoly cardio-t nyomtam ma: (A másik fizikai tevékenységem a tegnap esti vasalás, amit úszásnak mért a fitbit.) Két fűnyírás közben és ebéd után nagyon jót heverésztem az orgonabokrok alatt, bóbiskoltam, befejeztem egy könyvet, beszélgettünk is. Fizikai munkás napon viszont kevésbé van kedvem/ finom erő a kezemben kreatív do

Nagyon tetszik, de még mindig csak inspiráció, és mivel közelít a kedvenc èvszakom - még ha a nyár még felettébb fitogtatja is az erejét -, újra mocorog a kreatív vénám és már 🎃 más dolgokhoz is van kedvem... 😊

Ma egy pasas ült velem szemben a vonaton és időnként nem győztem odapislogni a napszemüvegem mögül... Sok mindenre rácsodálkoztam: - köszönt amikor leült - 2 telefonnal bűvészkedett - fagyöngy malát tekert a csuklójára - és egy lego-ból épített telefon támasztót 'talált' a hátizsákjában!

A taligás nóta egyetlen verziója, amit szeretek. 😅🙃 #taligás Hm... és ez is felkerült, egyszer talán Petit is rá lehet venni,  hogy elénekelje élőben...  #leszmégez (9922.poszt)

Sorra futok bele a héten az  Ati koncert videokba és mindig olyan élmény, mintha újra ott lennék... képek és érzések villannak be. ♥️😊 ... pedig már több mint egy hónapja volt... és amúgy is annyira jól esik a hangja, vonatozni is vele szoktam mostanában, tegnap délután pedig sorra került a Mozart! is. Amit most megosztok, az egy nézői *belemotyorgós* videó, de átjön... ez a ráadás ráadás volt... ♥️ már kiurult a színpad, égtek a nézőtéri lámpák, sokan mentek kifelé, de nagyon sokan nem bírtunk eljönni... aztán Ati kijött, visszahívta Liszit és fél acapellában zseblámpásan elénekeltük együtt. Most nézve is elsírom magam, olyan igazi élmény volt, amiért nagyon hálás vagyok. ♥️🙏 #havolnakedved El is olvastam újra a koncertes élményt:  #bestof ... és így született a dal:  https://minokmagazin.hu/mi-volt-a-szerzo-szandeka-10-ha-volna-kedved/

Gondolkoztam, hogy tegyem-e ide ezt a megemlékezést, de annyira bennem él pár napja, hogy ideteszem. Pár napja hallottam, hogy Frenkl Sylvia elhunyt.  Még a kezdeti mentálos (TF-es) időkben ismertem meg teljesen zöldfülűként, külsős oktatóként jött havonta. Nagyon tisztelve néztem fel rá, a kedvenceim között volt. Volt stílusa, lágysága, keménysége és nagyon szerettem a témát, amit előadott: Életesemények a fejlődéslélektan tükrében. Az előadásokból és szakanyagokból könyv született és voltak fejezetek, ami úgy került 'papírra', hogy nekem diktálta én meg gépeltem. :) Óriási valamiként éltem ezt meg ott húszévesen. Ma is jó erre visszagondolni, látom magamat, ahogy ott ülünk, a hangja napok óta itt van a fülemben. Alig találni róla bármit is, gyakorlatilag semmit. Egy cikket találtam tőle: Megtalálni és használni saját hangomat.  Ugyan elsősorban segítő hivatásúaknak szól, de vannak benne olyan részek, amelyek mindannyiunknak adhatnak. Nyugodj békében Sylvi! Linkelem:  https://

Továbbra is, illetve ismét jó szívvel ajánlom a másik blogomat, ahol a verseket, idézeteket gyűjtögetem. (3278 bejegyzésnél tartok jelenleg) #A sorok között Oldalt a címkék segítenek, ha egy-egy témához direkt keresnétek valamit. Az elmúlt időben sokat tisztogattam, az új bejegyzéseket pedig előzményezem, úgyhogy elvileg már nem nagyon lehetséges duplumba belefutni, persze semmi sem tökéletes és eleinte nem is címkéztem, meg máshogy, tehát tényleg nem tökéletes, de én gyakran használom, szeretem. :)

Erzsébetre kellett volna siessek munka után és az amúgy 40 perces utat megint majdndupla idő alatt sikerült megtenni. Az 5kor még mindig tűző napon vártam, hogy a harmadik villamosra valahogy felpaszírozzam magam... kicsit később lett egy ülő hely, amit célba is vettem, de hoppon maradtam, mert a képen szereplő fáradt fiatalember rám nézett és pofátlanul letette magát. Vágtam egy tetszetős grimaszt és lefényképeztem. Azért is... Közben igyekszem arra a fiatal emberre gondolni, aki tegnap addig erősködött, amíg nem hagytam, hogy a 2 cekkerből legalább az egyiket elvihesse legalább a liftig. 🙏

... ma és minden nap!

Hónapokkal ezelőtt fotóztam be ezt itt: ... ez a két fotó is a régi Musical-es újságból van és emiatt megint eszembe jutott, hogy de régen néztem meg a Rómeó és Júliát. Teljesen beszippantott annak idején, iszonyat sokszor megnéztem, ennek kapcsán jártam először a Szegedi Szabadtérin is. Óriási élmény volt. 🙏♥️🎭 Régóta vágytam újranézni, de kicsit tartottam is tőle, nyert tudtam, hogy beszippant és nem lesz megállás... nézni kell újra és újra, meg beletekergetni, aztán jön a többi kedves, Mozart, Rudolf, Rebecca  stb... Egész jól bírtam,  pedig Ati koncertje után rezgett a léc, hogy visszalapozzak 20 évet  csak ugye elutaztam. Tegnap viszont idéztem Paris-tol... 🙈🥳 aztán meghallgattam és nézegettem a képeket... már süllyedtem... 🙈😅🤭🙃😆♥️🙏 Aztán bent alig bírtam végigülni a napot, szenvedek a melegtől és hogy aludni sem bírok...egyenesen hazajöttem, már várt a Kiflis, majd jött a világ legkedvesebb és legaranyosabb Rossmann futárja... 🤩 (hőségben csak a

A dézsás hortenziákról le kellett vágni néhány elnyílt virágot, de sajnáltam volna csak úgy eldobálni őket.  Kerestem egy régi koszorúalapot és íme...