berno

"Csonka ember az, és üres az élete - bármily gazdag külsőleg -, ha nincs érzéke a művészetekhez. A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik. A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be."--Kodály Zoltán

Vágyom egy ilyenre, de egy egész szoba formájában :)

Ma reggel kivételesen kialudva ébredtem, ittam egy jó kávét, megtaláltam A. Safina dvd-jét, rendet raktam és végre megragasztottam néhány eltört dolgot, és még egy hetekkel ezelőtt leesett képet is visszaraktam a falra, kicseréltem egy-két rég kimerült elemet, meglocsoltam és megszeretgettem a virágaimat! :) Szóval éreztem, hogy jól indul a nap, ehhez biztos hozzájárult egy tegnap esti nevetős színházi  előadás is (Betörő az albérlőm). Itt ülök az új dolgozós-tanulós sarkomban és találtam ezt a cikket, vegyétek és olvassátok: http://www.pozitivnap.hu/eletmod/10-millioszoros-nap-es-a-telihold-teremto-energiaja-lesz-ma-velunk

Az én publikációm nem a blogomban kezdődött, hanem sok-sok éve a lapfórumon a musical topicban.  http://lapforum.lap.hu/forum/24-musical/ Fórumosok egymás közt más néven éltünk (berno), aki abból az időből ismer, szerintem mind Berno-nak hív azóta is. Hogy egyébként hogy lettem berno, nem tudom, hogy ki tudja teljes egészében... (én igen) :) Lehet próbálkozni és megírni... :) Pályázat közzétéve. :) Ha valaki unatkozik, és rám keres, megtalálja, hogy miket és miről írtam.... :) Elárulom, Nagy Sanyi topicot én csináltam, ott nem keveset időztem, de az abban az időszakban futó musicalek kapcsán is sokat posztoltam, nem kevés élménybeszámolóm van ott... Ezekből szeretnék is előásni egy-kettőt, mert nagyon érdekelne saját korábbi önmagam véleménye. Nem egyszer vitám is volt ott néhány emberrel, ez igaz - sok esetben, vagy inkább személyt illetően fanatikus voltam, azt hiszem, na. Ez van, illetve volt. :) Egyébként egy nagyon klassz időszak volt a fórumosdi...

Becsüld meg az utad! A te választásod volt, és ahogy tiszteled a földet, amelyre rálépsz, úgy fogja tisztelni ez a föld a lábaid. Tégy meg mindent utad megóvásáért, megtartásáért és ő ugyanezt fogja tenni érted! P. Coelho

Mivel zűrös munkás hétköznapjaim vannak, ebből leginkább úgy tudok valamennyire kintebb lenni, hogy aktiválom magam. Tegnap az történt, hogy még itthon vagy másfél órát vasaltam - most nagyon rendben vagyok :) - meg sütöttem túrós rétes muffint (by Stahl); isteni lett, persze rendesen meg kellett kóstolni. Mivel ma meg 3/4 4-kor mentünk el megbeszélésre egészen 1/2 6-ig (!), utána még elmentem az Oriflame-ért, és közben jött az ihlet: Hiányzik a lakásból egy tanulós-alkotós sarok (ez igaz), fölsejlett előttem, hogy mit akarok, ezért elmentem egy székért a Kikába, meg párnáért és minden sikerült is, ekkor már majdnem nyolc óra volt és zárás. Hazahúztam a széket és hát mikor rendezzem át a lakást, ha nem 9 után? :) Előszedtem néhány színben passzoló dolgot, de jelentem, a tanulós sarkom kész, és nekem nagyon tetszik (a kép nem adja vissza igazán) ! :)

Egy időben sokszor megnéztem (színpadon), aztán valahogy abba maradt az újabb ismétlés. Most miért jött mégis elő? Hát ezért: Tíz éve már, hogy bemutatták Magyarországon. Ennek kapcsán sokféle játékot hirdettek, persze alulmaradok mindben, de azért beneveztem erre 16 jeggyel. Ez most így soknak tűnik, de már lehet tudni, hogy volt aki 64-et küldött be...  „Imádlak, Fantom!” Keressük Az Operaház Fantomja legnagyobb rajongóját: aki a legtöbb előadást látta és ezt a jegyekkel is tudja bizonyítani. A legnagyobb Fantom-rajongó 2 belépőt kap a jubileumi előadásra, 2013. május 30-ra. A jelentkezéseket május 24-én éjfélig a fantom10@madachszinhaz.hu címre várjuk, a jegyek beszkennelt változatával vagy fotójával együtt! Aztán mostanáig gondolkoztam egy másik játék felhíváson is, de annyiféle ötletem volt, hogy nem tudtam magammal egyben megegyezni, úgyhogy nem nevezek. Jó esélytelenséggel nem nyerek jegyet a jubileumi előadásra, de ha már ennyit agyaltam és foglalkoztam ezzel, sok

"Amíg nem tudod elképzelni, addig nem tudod megvalósítani sem!" (George Lucas)

Tele minden újság, netes oldal, tévé, rádió, facebook stb. az eltűnt hegymászókról szóló nem jó hírekkel... Pont nem olyan régen olvastam egy nem túl régi interjút magával Erőss Zsolttal - elgondolkodtatott... ahogy elgondolkodtatott a felesége összes nyilatkozata és az ereje is... Most botlottam egy nagyon szép írásba (Palya Beától), emlékezésbe, ezt idemásolom nektek, mert ez megint elgondolkoztatott... "Drága Zsolt, felkavar ez most, hogy elmenni látszol. Félóránként rámegyek az Indexre, hátha azt írják, "Erőss Zsolt csodával határos módon életben maradt", és akkor a cikk majd taglalja, hogy erődnek utolsó cseppjeivel levánszorogtál a sátrakig, vagy valami ilyesmi, és egyedül a kisujjad utolsó perce fagyott el. Képek jönnek rólad, Hildáról, a gyerekekről... a színes csíkos hordozóban hoztátok Csomát koncertre, és arról beszélünk, hány kiló már, ő meg csak kacag a karjaimban. "Magos hegyen nem mehetek félelem nélkül....", ezt énekeltem neked tavaly

Virágos Áron talán 5 éves lehet kisfiúban. Szemüveges, és az a fajta kicsi szemüveges, akinek az egyik fele le van ragasztva valami mókás színes ragaccsal, de amúgy nem irigylem. A kicsi fiúcskát második napja látom ugyanott anyukájával - Nagyvárad tér, metro.  Tegnap délután láttam először, bent a szerelvényben már. Először csak arra lettem figyelmes, hogy kicsi kezével markol egy csomó fehér virágot - orgonára hasonlít, de amúgy ez egy bokorról lett gyűjtve (biztos útközben szedte valahol). Talált helyet, és ahogy leült volna,  már fel is pattant. Kiosztotta a mellette lévő lányoknak, asszonyoknak, néniknek a virágot- talán öten is voltak a szerencsések. Egy pillanat alatt átjárta a kocsit a meghatottság és az öröm (talán még a boldogság is), csupa füligérő szájú embereket láttam. Én egy ajtóval beljebb álltam, így a virágakcióról sajnos lemaradtam, de a jóérzés elért engem is, rögtön homályosan kezdtem látni. Ekkor még csak virágos kisfiúnak hívtam. Ma ugyanott megyek le,

"A szeretetnek nincs szüksége eszményi alakokra. A szeretet olyan, mint... de nem, nincs hasonlat a szeretetre. Nincs oka, nincs magyarázat reá. A szeretet, úgy látszik, önmagáért való. Néha felgyűlik egy emberben és kiárad." (Márai Sándor)

"Az átlagembereknek vágyaik és reményeik vannak. A tudatos embereknek céljaik és terveik." (Brian Tracy)

"Mono No Aware!" Nem érted, pedig nagyon fontos tanács. Tanuld meg, szebb lesz az életed. Könnyebb és bölcsebb. Egy japán kifejezés ez, az ősi japán kultúra alapja. Úgy lehetne lefordítani, hogy gyönyörködj a múlandóságban. Élvezd a szomorúságot. Az őszt. A lehulló lombok színeit. A lebukó Nap narancsvörös, kihűlő olvadt vasérc fáradó árnyalatait. A Hold is akkor a legszebb, amikor már majdnem eltakarták a fellegek, és a szerelmesed szeme is akkor a leggyönyörűbb, amikor átsuhan benned a gondolat: meddig láthatom még? A virágzó cseresznyefa azért vált a szépség szimbólumává, mert a fehér és rózsaszín menyasszonyi ruhája egyetlen hét alatt lehullik róla, és ami utána jön, már nem olyan túlvilágian festői és fiatal - az már a valóság. Az ember nemcsak akkor sír, ha valami baja van, hanem akkor is, ha találkozik a szépséggel, az igazsággal. Ha emlékezik arra, hogy minden elmúlik egyszer. Szeretünk sírni, ez az igazság. - Miért sírsz? - Mert olyan szép. Mi a szé