Sok és kevés
Sokat járok, keveset alszom. :)
Bejegyzések
Brian Tyler
Ez a pasas manapság az egyik kedvencem. Lenyűgöző a tehetsége zenészként, zeneszerzőként, karmesterként. Bámulatos.
Álarcosan
Tóth Árpád: ÁLARCOSAN Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg? Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám, A világ minden fényét s melegét Szórva adnám. Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat. Ibolyákkal a téli Riviérát. Vagy legalább egy-egy dús, összebújt, Boldog órát. De most oly nehéz. Most egy sugarat Se tudok hazudni, se lopni. Vergődő és fénytelen harcokon El kell kopni. Az Antikrisztus napjai ezek, Csillog a világ szörnyű arany-szennye. Röhögő senkik, balkörmű gazok Szállnak mennybe. S én lent vergődöm, és nem tudja más, Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek. De légy türelmes. Jön még ideje Szebb zenéknek. Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet, Váró révem, virágos menedékem. Most álarc van rajtam, zord és hideg, De letépem, Vagy szelíden, míg elfutja a könny, Öledbe hajló arcomról lemállik, S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden Mindhalálig. 1927
Kedvencek
Vicces, hogy az előző poszt is hasonló címmel került ki pár napja. Érdekes, néha megdöbbentő, alapjában véve nevettető -ríkató, közben meg elszomorító estében volt részem. És közben rájöttem, hogy ezt a posztot már rég, nagyon rég meg kellett volna írjam. A műsor címe: Kedvencek; és akivel Verocska ma beszélgetett, nem más, mint Nagy Sanyi. Aki valaha csak párszor is olvasott a blogból, vagy ismer engem jó régről, az tudja-sejti, hogy mi következik, vagy leginkább kiről szól a mai poszt. Nagyon sok évvel ezelőtt színházzal kapcsolatban semmi más jövőképem nem volt, minthogy bizonyos színészekkel-énekesekkel együtt fogok (és akarok) megöregedni és aktív idősödés jegyében, ha botorkálva is de nézem majd a szintén botorkáló Kedvenceket. És imádtam ezt a gondolatot és megnyugtatott, hogy milyen tök jó, mert nagyjából azonos korosztály, egyesektől csak egy kerek hónap választ el, tehát a jövő végtelenségébe könnyen kapaszkodtam. Akkor nem sejtettem, hogy bár a tehetség alapvetően
Lépések sokasága
Múltkor (még tavasz végén) muszáj volt vennem egy cipőt, mert amit hordtam, kilyukadt a talpa. Az új cipőm nagyon tetszett keresztanyámnak, mondtam, hogy muszáj volt venni egyet, mert hogy - a pénztárcám nem annyira kívánta. Mire ő rögtön rávágta, hogy nem csoda, hogy kilyukad a cipőm, ha annyit járok benne, mint mostanság... :) Ez eszembe jutott a hétvégén, amikor pakolgattam a cipőimet, úgyhogy kíváncsiságból megnéztem a múlt havi átlagot... A csillagok azt jelzik, hogy megvolt a napi 10 000 lépés, és ha nagyban nézitek, látszik, hogy többnyire nemcsak megléptem a szintet, de jóval többet is léptem, akár többszörösét (azok a bögötei hétvégék :) ) Ez most egy ilyen időszak, augusztustól remélhetőleg rendeződik.