berno

Hát akkor most legyen ez a napidénes rovat következő dala. :) Nekem nagyon tetszik, nagyon bejön. Holnap este nyernie kell, tehát én így drukkolok, mert innen szavazni sem tudok.

Nagyon cuki, de nagyon aprólékos is az elkészítése http://creenfantin.canalblog.com/archives/2007/01/08/3629127.html

Hát, jó reggelt! :) Végre nekem is hétvége van és milyen klassz dologba botlottam már elsőre! Az egyik kedvenc dalom, mindegy milyen nyelven is szól! Nem tudom, milyen lenne, ha én is egyszer egy ilyenbe csöppennék... :)

HA egyszer beáll Raoul-nak, megyek és azonnal megnézem megint  a Fantomot. :)

Óh, ezt nagyon szeretem, meg Őt is. :) Remélem, hogy elénekli 'nekem' decemberben. :)

Napidénes, vagy napiangol... Egy fárasztó hét után vagyok és alig 20 perce ment el a tanárom, na igen, az még itt is este tíz... Aztán ilyenkor mindig az van, hogy átesek a holtponton, aztán talán majd éjjel egykor sikerül elaludni - és majd felkelni a szokott fél hétkor, hülyén vagyok bekötve, tudom... :) Na, de ha már izé, akkor lássuk! :) Erre a dalra nagyon-nagyon emlékszem, főleg a hatásra, amikor először meghallottam-láttam a tévében. Tehát mit is linkelhetném ma estére, mint ezt: Az eredeti megjelenés 1995-ös, és  Kylie Minogue és Nick Cave duettje. Mutatom a linket és erre valaki tett magyar fordítást is: https://www.youtube.com/watch?v=unedyDp9-AI They call me 'The Wild Rose' But my name was Elisa Day Why they call me it I do not know For my name was Elisa Day [Nick] From the first day I saw her, I knew she was the one She stared in my eyes and smiled For her lips were the colour of the roses That grew down the river, all bloody

Azt hiszem, hogy a youtube-használók körében egész jó nézettséget tudok produkálni, zenét szinte csak onnan hallgatok, filmeket is többnyire. Kellően rá tudok kattanni egy-egy dalra, vagy előadóra, ezt tudjuk. :) Már rég bosszantott, hogy ha vége egy dalnak újra kell kattogni, stb... Arra már rájöttem, hogy az előzmények is hasznosak, meg a like-olt videók is...  Na, de tegnap, angol leckeírás közben (helyett) még valamire rájöttem, arra, hogy tudok saját listákat csinálni! :)  Roppant büszke vagyok magamra. Lécci ne mondjátok, hogy mi olyan nagy kaland ebben, nektek már rég így van rendezve... :) Viszont nem nehéz kitalálni, hogy melyik lett az első listám. :) Vagyis, hogy kiből áll... :)

Tegnap este, amikor átfutottam a facebook falamat, két picurkára is rácsodálkoztam az ismerősök közül :) Nem szoktam más gyerekét posztolni, de most nem bírom ki, hogy ne tegyem. :) Az első egy párhetes picifiúcska, aki a tejcitől úgy beájult, hogy teljesen szétcsúszott az egész arcberendezése. :) Még ma is csak ámulok rajta. A másik egy kicsi terminátor csajszi, aki csokispereccel intézte el bőre fehérségét (bár hozzá kell tegyem, hogy én ezt a csajszit tisztán még sosem láttam... :) És akkor úgy teljes a kép, ha már gyerek a téma, hogy elmondjam, Alex tegnap zokni nélkül jött haza az iskolából... Máig talány, hogy csinálta. Elképesztően szórakozott, ha nem lennék tanúja ennek naponta, el sem hinném.  Már ott kezdődött, hogy kijött simán csak az ingben:  - Alex, és a pulcsid és a kabát, stb (sapka, sál)...) - Óh, igen! - visszament érte és a kezembe nyomta... - És a kaktuszok, hol vannak (erről majd később írok) - Megettük mindet. - De hol a doboz? - Óh, várj

A mi dalunk szól … Minden életnek van egy vezérmotívuma. Nehéz ezt kihallani belőle. Életünk meséje szövevényes. Teli találkozásokkal, elválásokkal, búcsúkkal, reményekkel, kudarcokkal, diadalokkal és látszólag váratlan eseményekkel; gyermekek vagyunk, felnövünk, megöregszünk, családunk lesz, apák, anyák leszünk vagy éppenséggel magányosak…Mintha forgószínpadon élnénk, változik körülöttünk a történelem. Különösen az elmúlt évszázadokban hihetetlen gyorsulás észlelhető: egyetlen életben olyan változásokat, szerepcseréket, jelmezcseréket, árulásokat és önárulásokat, divatokat, forradalmakat, háborúkat, katasztrófákat éltünk meg, annyiféle politikai zenére kellett táncolnunk, hogy nemigen tudjuk kihallani belőle, melyik a mi dalunk – mikor szólal meg az a muzsika, amelyre táncolnunk kellene, mert ez most csakis a mi zenénk… Nemigen halljuk a nagy hangzavarban, mikor szólal meg a mi sorsszimfóniánk – vagyis az a külső-belső életfeladatunk, amelynek megoldására a születésünkkel válla

napidénes :)

A vágy nem elég. ” Ikarusz megpillantja a Napot. Tudja, hogy onnan való, haza akar repülni. Lehetetlennek tűnik, de a vágy nem ismer lehetetlent. És fölrepül és száll, száll, száll, és egyre közelebb ér izzó „hazájához”, de ahogy közeledik, a forróság is egyre nagyobb lesz körülötte, míg elolvadnak szárnyai – és lezuhan. Így van ez a „halhatatlan szerelemmel” is. A bölcs népmesék tudnak róla, hogy a királyfit vagy a királylányt csakis próbatételek hosszú során át lehet megkapni. A vágy nem elég. A léleknek meg kell érnie a találkozásra… ”  Müller Péter- Halhatatlan szerelem  ( részlet )   

Szeretem ezt a dalt, és talán ebben az előadásban a legjobban.

Hát akkor legyen ez a mai Dénes. :)

Napra pontosan egy éve, hogy beadtam a felmondásomat szóban, a gondolat már előbb megvolt. Érdekes időszak volt, bár talán nem is ez a jó szó rá. Szinte hihetetlen hogy már egy év eltelt.

Müller Péter: Ahol szeretnek, ott vagy otthon Ha a barátomhoz megyek: hazamegyek. Ezt a mondatot most éld át, és figyeld magadban. Hamarosan érzed, hogy a mélyén ott van az a tapasztalatod, hogy otthonod csak ott van, ahol szeretnek. Ha valaki "hazamegy", olyan helyre megy, ahol szeretet van. Ahol szeret, és ahol őt is szeretik. "Itt végre jó. Hazajöttem." Ha valakinek az otthonában nincs szeretet, az nincs otthon. Akkor sem, ha ott alszik, ott étkezik, és oda van bejelentve. Akkor sem, ha a saját háza, amelyet a két kezével épített. Minden ismerős és megszokott benne, de nincs otthon benne. "Hazamenni" azt jelenti, hogy visszamenni lényem igazi és egyetlen valóságos állapotába - a szeretetbe. Ahol otthon vagyok. Minden más helyen idegenben élek. A közönyben, a gyűlöletben, a szeretetlenségben az embernek nincs hazája, mert lelkének idegenek ezek az élmények. Az ember idegenként élhet a férje mellett, néha még a saját gyermekei között is, ha n

"Mert az ember – ezt egyre inkább hiszem – csak annyit ér és csak annyira ember, amennyire meg tudja őrizni lelke egy zugában az örök gyermeket." (Márai Sándor)

Tegnap délután és házi feladat írása közben: Na, tessék ügyesen írni kicsi Sámuelek... Hát, Te vagy az a Sámuel, mondja Alex. Én nem vagyok Sámuel, válaszolom. Együttes felhördülés mindkét kis mocsóta felől: De, Te is Sámuel vagy,  hát a te neved az, hogy Berni Samuel. :) Múltkor egyik nap lesanyikáztam Alexet, nagyon tetszett neki. :) Muris, mert egyébként alig tudja kiejteni rendesen az 'ny'-t. :) így, úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy Sániká...

Ezt (is) ott, tavaly élőben imádtam...! Elképesztő profizmus, zsenialitás, őrültség és virtuozitás. :) Naaagyon, remélem, hogy mivel pár napja több videót is megosztottak a tavalyi koncertből, azt jelenti, hogy elkészül karácsonyra a dvd, mert kell nekem. És megint elmondom, hogy sajnálom, hogy meg kell törjem a hagyományt és az ideit ki kell hagynom. Nincs más választás, Havasi el kell jöjjön Londonba, már épp ideje lenne. :)

Csipeszekből. https://www.youtube.com/watch?v=w6GRVyxZF9A Unlike

"Vannak az életünkben olyan események, amelyekről – miközben javában zajlanak még – tudjuk, hogy sohasem felejtjük el. Ilyen egy-egy jó beszélgetés, egy ölelés, néha egy szép zene; amíg éled, egy Hang azt mondja benned: “szívd magadba jó mélyen ezt az élményt, mert ebből kell táplálkoznod egy életen át!” Ne felejtsd el! Ide vissza kell találnod, mindig!" (Müller Péter)

Idén a karácsony nem érhet váratlanul, ezt jól sejtitek... :) Egyrészt most belebotlottam ebbe itt (remélem sikerül megnyitni a blogból, mert a youtube-on találtam egy gombot, ami rögtön tud nektek ide navigálni...): Másrészt hónapok óta tudom, hogy mikor és hol leszek karácsonykor és ha még ez sem lenne elég, Matyusek naponta (legalább egyszer) megkérdi: - Berni, te tudsz valamit, Hámeni (=how many, tehát mennyit) kell alszazni még kriszmeszig (christmas=karácsony)...? 90 környékéről indultunk, így már jobb a helyzet, amikor azt mondhatom, hogy : óh, márcsak hetvenet... :) ... sőt, mind kevesebbet :)

Nem tudom, hogy fogok reggel felkelni, de megint nagyon elfoglaltam magam. :) Végre van fönt néhány Sztárban Sztár (II.) a youtube-on (mert hogy a tv2 csatornáját, a honlapról nem tudom nézni, mert idegen országban tartózkodom...), és hát na, rákattantam erre-arra. :) Valamelyik héten, nem rég volt a fiúk produkciója: Backstreet Boys - I want it that way... A dal rémlett, de a többiek már kevésbé, nem csoda, épp lecsúsztam róla kamaszilag, mert már kiöregedtem belőlük. :) Pedig ebben az időben, vagyis kicsit korábban, a faluban már volt a kábeltévén átmenetileg music tv, bizony! És a gyerekkori barátosnémmal (Vanda) nagyon tudtok ájulni ettől-attól, mondom én, rajongani tudtam. :) Nos, ő kezdte nagyon az East 17 rajongást, és a már említett adóról szedegetett föl videókazettára ezt-azt, és hát na, egyvégtében azt néztük. :) nyálas egy alakulat volt, az tény. (a videokazettáról jut eszembe, egyrészt, hogy mázli, hogy nincsenek fiatal blogolók, mert magyarázhatnám, hogy mi

Nos, azt már tudjuk, hogy rajongásban jó tudok lenni - és még mennyit nem tudtok régről- kivéve néhány tettestársat... :)  Azt hiszem, hálás lehet még anyám is, hogy amikor tini voltam mégcsak az IM (Ifjúsági Magazin) volt, meg néha a Bravo (de abból nem sokat ismertem) volt, és se facebook, se net, se youtube nem volt - nem folytatom mert, mert rettenetesen őskövületnek érzem magam máris - mert azt hiszem nem lett volna az a sok ötöt és jó átlag, ha ennyit kattogtam volna a youtube-on, mint az utóbbi években. :) Íme a napi kedvenc (dal és előadó együtt): Pál Dénes: Elfelejtett szó (LGT) https://www.youtube.com/watch?v=V0thO02Gubo Persze a dal sem utolsó: 1. Értünk egymás nyelvén, minden szó beszél, Mégis másképp érted, mint ahogyan én. Más a szó, ha mondod, más ha hallgatod, Nem tudná a bal kéz, mit akar a jobb. 2. Én tudom a dallamot, te tudod a szót, Én mondom az igazat, és te mondod a jót. Az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó, De mind a ketten várjuk az

Ma reggel, ahogy mentem a katedrális felé, beugrott ez a dallam és egész nap velem maradt, így hát megosztom. :) https://www.youtube.com/watch?v=XHrRxQVUFN4 És még egy kapcsolódót, mert annyira szép a zenekari kísérettel, hogy nagyon. :) - és nagyon érdekes, ahogy a helyszínek összekapcsolódnak és együtt énekel a rengeteg ember https://www.youtube.com/watch?v=RpYQPTEmmVw

Megnéztem végre a hétvégén a Szerelemre hangszerelve  c. filmet. Hát, valahogy sajnos többet vártam tőle, de azért nem volt rossz. Greta (Keira Knightley) és barátja, Dave (Adam Levine) a főiskola óta járnak, és közös szerzői a daloknak, melyekkel a férfi fellép. Amikor egy komoly kiadó szerződést kínál Dave-nek, New Yorkba költöznek, csakhogy a frissen szerzett dicsőség hamar a férfi fejébe száll, és szakít Gretával. A veszteségtől még kóválygó lány sorsa akkor fordul jobbra, amikor Dan (Mark Ruffalo), a levitézlett exlemez kiadó vezető egyik este meghallja énekelni egy kis East Village-i színpadon, és azonnal felismeri Greta nyers, átütő tehetségét. A véletlenszerű találkozásból egy kölcsönösen sorsfordító kapcsolat elbűvölő portréja formálódik ki, melynek hangkulisszáját a nyári fényben fürdő New York adja. És újranéztem még másik kettőt: Kamupasi: https://www.youtube.com/watch?v=HVN0I1tE584 Meg az Amerikai hófehérkét (ezt főleg szeretem): https://www.youtube.com/watch?v=0

A mai napot a St Paul Cathedral-ban kezdtem, jól érkeztem, épp mise volt, így megint be tudtam menni. Csodálatos egy hely még mindig, kívül-belül! Utána kihasználtam a szülinapomra kapott tagsági kártyát (English Heritage), és bejutottam a Wellington emlékmű közepében berendezett múzeumba és a tetejére is, utána meg az Apsley House-ba. http://www.english-heritage.org.uk/daysout/properties/wellington-arch/ http://www.english-heritage.org.uk/daysout/properties/apsley-house/ Minden kurltúrálódás után pedig caplattam kicsi a csodás őszi arcú Hyde Park sarkában. A rózsakertje még mindig hangulatos. :) Mai képek:  https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/London_HydePark_StPaulCathedral?authkey=Gv1sRgCLq1wKi8n7n7jwE

Okoskán ma megint találtam egy "gombot", íme a hatás: Előtte, utána:)

Hetek óta ki akartam próbálni, ma végre megtettem. Hát, isteni volt! Egy szekrényhátú óriás főzte le. :) http://www.starbucks.com/menu/drinks/espresso/pumpkin-spice-latte

Tegnap találkoztam a fodrászommal, elhajaztunk meg beszélgettünk, utána pedig Hampstead-ben rátaláltam a magyar cukira, nagyon bájos hely, csak kőbunkó (magyar) fel/kiszolgálókkal. Pedig nézzétek csak milyen cuki dolgok és nagyon hangulatos volt a hely is. Kellene nekem ez a kezeim közé... A süti neve: Dobos slice (Dobos szelet). Egy egész torta áráért adják szinte. :(

"A kedvesség olyan nyelv, amelyet meghall a süket és meglát a vak." - Mark Twain

... pár napja Matthew nekem adta Yoda-t, azt mondta, hogy kell az nekem. :) Hát, ha ő mondja... Bár már rég és még mindig ellenállok, de néhány nevet már tudok a Star Wars-ból, az igaz, hogy időnként botrányosan rosszkor mondok rosszat. :)

Múltkori movienight-ról egy kis hangulatkép, a popcorn itt már elfogyott. :) Igen, megint a Frozen-t néztük. :)

Ki mondta, hogy kevert fűszeres almás pitét kicsi csillagokkal nem lehet már kora ősszel is csinálni? :)

Béke van. :)

Na, benti dekornak nem rossz ötlet, és könnyebb is, mint a tököt fúrni. :)