MP

A mi dalunk szól …

Minden életnek van egy vezérmotívuma. Nehéz ezt kihallani belőle. Életünk meséje szövevényes. Teli találkozásokkal, elválásokkal, búcsúkkal, reményekkel, kudarcokkal, diadalokkal és látszólag váratlan eseményekkel; gyermekek vagyunk, felnövünk, megöregszünk, családunk lesz, apák, anyák leszünk vagy éppenséggel magányosak…Mintha forgószínpadon élnénk, változik körülöttünk a történelem. Különösen az elmúlt évszázadokban hihetetlen gyorsulás észlelhető: egyetlen életben olyan változásokat, szerepcseréket, jelmezcseréket, árulásokat és önárulásokat, divatokat, forradalmakat, háborúkat, katasztrófákat éltünk meg, annyiféle politikai zenére kellett táncolnunk, hogy nemigen tudjuk kihallani belőle, melyik a mi dalunk – mikor szólal meg az a muzsika, amelyre táncolnunk kellene, mert ez most csakis a mi zenénk…

Nemigen halljuk a nagy hangzavarban, mikor szólal meg a mi sorsszimfóniánk – vagyis az a külső-belső életfeladatunk, amelynek megoldására a születésünkkel vállalkoztunk.  Az út, amin járunk, hasonlít egy folyóéhoz, mely a tengert keresi. Egy-egy életünk az időtlen folyamnak egy rövid szakasza. Aki a Lélek útjával foglalkozik, annak tudnia kell, hogy valahonnan jön és valahová igyekszik. Minden ember végtelen úton van.

Jézus a szél példáját hozza: A szél fú, ahová akar, s nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki a Lélektől született…

Müller Péter -Halhatatlan szerelem ( részlet )