berno

“A virágot a lélek szedi. A virág az egyetlen kép a Földön, amiben a lélek önmagára ismer. Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök… Hogy a virág lénye mi, nem tudom és nem fogom megtudni talán soha. De amikor virágot szedek tudom, hogy virággá változom és ez olyan mintha lelkem felszívná testemet, anyagtalan illattá és szépséggé válnék… Virágot szedni annyi, mint virágozni, s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe.” Hamvas Béla / Babérligetkönyv 🌸

A tegnapi nevetős este után ma egy sírós jött szívét melengetéssel és szorongatással is. Helyszín: Csepel Munkásotthon szép díszterme egy nem túl korszerű technikával (vagy hozzá nem értő technikusokkal) Sanyi volt a vendég, de még mindig aggódás, hogy ilyet miért vállal, közben meg még így is nagyon sokat ad. És akitől még szebb lett az este: Demeter Gyuri... száz éve, a Miklós Tibi-féle Picollo színház előadásain hallottam őt és most újra... igaz, hogy alig ismertem rá, sokat szenvedett a testével, az nyilvánvaló, de a hangja gyönyörű... szerintem ez tartja életben... akkorákat énekelt és úgy megríkatott többször is... 🙏 Az énekesnő is végig jó volt, de nekem azért a férfi hangok az  igaziak, ha választani lehet... 😉🙃  A zenekar egy igazi öregfiúk csapat volt, de tök jók voltak, szeretem ilyenkor megérezni az EGYÜTT erejét. A szaxis bácsi nagyon szuper volt, nagyon jó volt, nagyon megtapsoltuk huhogva és a végén úgy alakult, hogy még tudtuk neki személyesen is köszönni. ?...