berno

Tegnap délután mentem ebédelni és az étkező bejáratánál egy nem mindennapi külsejű és arcú srácot tekintettem meg. :) Gondoltam is, hogy vajon honnan jöhetett, mert arrafelé nagyon ritka példányok az ilyenfajták. Valahol itt tarthattam a gondolataimmal, amikor egyszercsak éles nyávogós sivítást hallok az étterem felől, amely két tűsarkon és 20 kg-on érkezett: "Micimacíííííííííííííí!!!!!!!!!!!!!!!! hát már kijöttéééééééééél?!?!?!?!?!" Jesszus mondom... hát igen, az ilyen példányokkal ezért nem lehet találkozni, mert már fogságba estek :)

... hogy erősítsem a jobb dolgokat megviláglani, azt mondhatnám, hogy ma két angyalkával is találkoztam... pedig igazán nincsenek könnyű és stresszmentes napok. Az egyik azt mondta, hogy igazán szép lett a "karácsonyi rajzom", és mindenféle megoldásokkal lehetővé tette, és hozzá segített ahhoz, hogy keddtől újra csoportba járjak... Igen, angolra, a kedvezményes ajándékosra... :) És figyelem! Kétszer négy óra, tehát heti 8 óra angol! Ez egy jó tanárral és jó csoporttal aranyat érhet :) Kezdettől fogva ilyen csoportot akartam, de ilyet ritkán indítanak. Úgyhogy hajrá-hajrá bernoka! :) A másik fölismerve a komor komoly pénteket a legjobb időzítéssel adományozott nekem egy kedves valamit... egy óriás Rudit :) Köszönet a két angyalkának :) Meg azoknak is, akik bírják velem ilyenkor... ;)

"Az éberségnek nem az a lényege, hogy ugrásra készen várunk egy eljövendő időpillanatra - hanem az, hogy készen állunk rá, bármikor is jön. Ma? Holnap? Öt év múlva? Soha? Mindegy. Ez a léleknek a beteljesedett állapota, melyben fölismeri a gondviselés akaratát. Nem azt teszi, amit szorongó egója, hanem azt, amit a sorsa akar. Vallásos nyelven úgy mondjuk: belenyugszik az Isten akaratába. A 'készenlét' az, amikor a lélek megérik. Derűs lesz. Nyugodt. Félelem nélküli. Jöhet a Vőlegény. Mikor? Bármikor... Rajta áll." Müller Péter

Érdekes a cím, ugye? Hosszú poszt lesz, előre mondom. :) Annak idején a Katedra valahogy úgy került az életembe, hogy már jó ideje húztam-halasztottam az időt, hogy beiratkozzak nyelvet tanulni. Aztán egyszercsak fogtam magam és beiratkoztam angolra. Ez akkor többeket meglepett, mert egy ideje már passzíroztam a németet hol aktívan, hol passzívan. Már nem is tudom mikor kezdtem, közben költözött is a suli, de a Deák tér környékén maradt mindig - ami azért akkor (is) fő szempont volt. Egésze Anglia előttig fontos helyszínem volt, szerettem odajárni - általában.  Aztán amióta hazajöttem vágytam oda, hogy újra járjak, vezessenek a tanulásban, de egy fő szempont miatt sajnos nem volt lehetséges. Aztán október 30-án éjjel jött egy e-mail tőlük, hogy akarok-e egy lenni a százezerből, aki szinte ingyért tanulhat 90 órán át egy választott nyelvet. Hát hogyne akarnék?! Rekord idő alatt regisztráltam és vártam a folytatást. Azóta aztán már tudom, hogy ez egy nagyon nagy pályázat (

Szeretek tévézni, ezt sosem tagadtam sehol. Ebbe a bugyutaságtól kezdve a normális(abb) műsorok is beletartoznak, eléggé mindenevő vagyok egy (durvasági) határig. Most éppen a Borvacsora megy a háttérben, amit eléggé szeretek. Mert érdekes. Olyan dolgokat hallok-látok így, amiről máshol nem olvasnék, vagy nem gondolnék rá. És a 'kocsmakultúrám' a nullával sem egyenlő, ezt többen tanúsítják - így még tán kulturálódom is, hátha valami ragad rám. :) Mert tessék meghallgatni egy borászt, amikor előadja egy bor jellemzőit... na az művészet, de tényleg! Mert vagyok olyan "igénytelen", hogy nekem mindegy, hogy pl. a vörösbor épp milyen pohárban van, ahogy például a pálinkát is meg tudom inni a kockás 3 decis bögréből - nem a mennyiségen van a lényeg... :) de folytathatnám... :) A mai vendégek között van Kamarás Iván, akit alig ismertem föl, olyan szimpla módon - nulla macsósan ül ott (bár egyre nő az arca ahogy halad a műsor). Ilyenkor fölrémlik, hogy mennyi m

Bár mostanában nem kell pakolnom és hiányzik is - ez az igazság, de itt van egy igazán jó ötlet, amit meg is fogok valósítani amint lehet :) http://www.nlcafe.hu/otthon/20121120/utazas-pakolas-borond/

Úgy kell élni, hogy míg a világban forgolódunk, ne súroljuk le más emberről a bőrt. Szabó Magda

A most következőt tegnap kaptam a benti e-mailre, vannak benne elgondolkodtatók... Megmaradunk ? !        (Böjte Cs.)                           Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számít- hatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor  mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni...csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom  meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a  sorsunk beteljesedését?               Egy statikusan gondolkodó világban élünk,a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói da

Tegnap igazi LUSTA vasárnapot tartottam. :) Mivel az azt megelőző napok buzgók voltak, tegnap reggelre elhatároztam, hogy ez bizony hivatalos lusta nap lesz. Fincsi puha trenya-ruhában, hogy mégcsak véletlenül se zavarjon meg a lustaságban SEMMI :) Sikerült! Egész nap hevertem, henyéltem a kinyitott ágyon. És néztem a Terápiából 17 részt! :) Időnként a szükség rávitt az étkezésre, ezen kívül csak a szundibundi volt engedélyezett :) Aki nem ismerné a Terápiát: http://www.youtube.com/watch?v=-q0EqQnun5w "A Terápia a pszichoterápia eddig rejtett világát mutatja meg, a történet középpontjában az ötvenes sármos pszichológus, András (Mácsai Pál) és öt páciense áll. Hétfőnként András régi páciense, a problémásan szexi és szerelmes Laura (Marozsán Erika) érkezik a rendelőbe; keddenként az alfahím nagymenő üzletember, Máté (Nagy Ervin) keresi fel; szerdánként a sérült, 16 éves tornászlány, Zsófi (Sztarenki Dóra) jön terápiára; csütörtökönként pedig az állandó harcban álló ház