berno

Minden a karácsony körül forog ebben a könyvben és Katie Fforde-ban most sem kellett csalódnom.  Mindegyik történetet nagyon élveztem és legtöbbet még olvastam volna tovább. Kicsit az nem tetszett, hogy némelyik nagyon hirtelen és nagy ugrással ért véget, ezt kicsit furcsálltam. Az is tetszett, hogy többféle kapcsolatot mutatott be, többféle szintű találkozást. A Francia kaland, a Tökéletes megoldás és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében lélekemelő, romantikus és szórakoztató történetekkel ünnepli a karácsonyt. Mit tegyünk, ha szenteste egy behavazott skót kisvárosban ragadunk egy jóképű idegennel? Mi a teendő, ha a karácsonyt a családunkkal akartuk volna ünnepelni, de egy szobafoglalási zűr végül egy sármos férfival hoz össze?  Mi történne, ha egyszer az életben hagynánk, hogy a sors vezesse a kezünket, egyenesen a boldogságig? Katie Fforde bájos humorral és nem mellesleg ínycsiklandó étkekkel teli kötete szép karácsonyi ajándék mindenkinek, aki hisz a sz

Velem az egyik legszebb része Vas megyének. Gyerekkoromban voltam arra utoljára, nagyon szerettem ott lenne és nagyon szeretném újra látni. A mai Gasztroangyal ott járt: http://www.mediaklikk.hu/video/gasztroangyal-velem/ Gesztenyés, pálinkafőzés, cáki pincesor, gesztesütés és igen, végre valahol még használnak zsombort :)

Eredetileg a karácsonyi hangulat miatt kezdtem bele, aztán közben olyan ismerősnek tűnt a történet és akkor jutott eszembe egy film, amit nagyon régen látttam : Karácsony Holly-val. A könyves történet sokkal jobb és nagyon jó volt olvasni. De azt hiszem újra megnézem a filmet, ha rátalálok. EGY KISLÁNYNAK CSALÁD KELLENE Egy esőtől síkos éjszakán a hatéves Holly elvesztette az egyetlen embert, aki addig gondoskodott róla: szeretett édesanyját, Victoriát. Azóta egy szót sem szól. EGY SZÓLÓ FÉRFINAK FELESÉG KELLENE Mark Nolannak mi sem hiányzott kevésbé, mint egy hatéves kislány. Hamarosan mégis ráébred: bármire kész lenne, hogy a gyermek életét újra teljessé tegye. A húga végrendelete megmondta, mit kell tennie: Senki sem jöhet szóba, csak te. Kezdetnek csak szeressed. A többi majd jön magától. NÉHA CSAK EGY KIS VARÁZSLAT HIÁNYZIK… Miután Maggie Conroy egy év házasság után elvesztette a férjét, nem hisz benne, hogy újra szerelemre találhat. Annál inkább hisz a képzelet var

Ezt azért is mutatom így (is), mert ez az a dal(lam), ami nagyon megtapadt tegnap estéről, folyton ez megy bennem.

Van néhány olyan musical, amire csak azért is kíváncsi vagyok, vagy úgy érzem, KELL látni. A Billy Elliot sok minden miatt volt a listán, már jó ideje. De nagyjából pont amiatt esett ki mindig a kosárból, amiért mások is ki szoktak... Szóval azt már mondtam, hogy karácsonyi ajándék volt és jó ajándék volt, igazi ajándék lett. És mivel áprilisban leveszik, azt hiszem, hogy ezt meg kell nézzem újra, de tényleg, mert bár be fogják mutatni otthon is hamarosan, nem tudhatom, hogy lesz-e hozzá szerencsém. A filmet nagyon-nagyon sok éve láttam, vissza sem tudok emlékezni, hogy vajon mikor, nagyjábóli tájolásnak elárulok annyit, hogy egy olyan dvd-n van, amin ez az egy film van, tehát ez még a dvd-nézési időszak elejéről lehet való. A film azt hiszem 2000-es, a musicalt 2005-ben mutatták be. Akárhogy is, arra emlékeztem, hogy nagyon nagy hatással volt rám. A héten újranéztem és újra tudtam, hogy miért is. És ezt erősítette még tovább a tegnap este. Amikor a tehetség átragyog mindenen

Egy utálatos első heti munka után sikerült úgy alakítani a dolgos pénteket, hogy (kivételesen) ne úgy essek oda a színházba. Már délután Londonban voltam, indítottam egy jó kis kávéval - ez mára ünneppé vált. :) Aztán átvettem a jegyemet és lám, még az ég is kiderült: Utána csak csámborogtam kicsit a környéken, nézelődtem és sóvárogtam a kirakatok előtt, és már kíváncsi voltam, nagyon. Járkálás közben bukkantam rá erre a teázóra, vagy királylányos birodalomra az egyik áruház tetején. Csak bekukkolni merészeltem.

Valaki, ez az egy elbújt a karácsonyi dekor eltüntetésekor. :)

Újranézve... sokadszor... :) lmom

Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani. (George Bernard Shaw)

Ugyebár tegnap bevégeztetett a karácsonyi dekorációnak, az eső ki tudja mióta esik, főleg ki tudja, mióta nem volt igazi napsütés, legalább fél óránál tartósabb, és a hét valahogy nem akar eltelni. Arról nem beszélve, hogy az összes, tehát mindhárom orchideám belefáradt a virágzásba, egyidőben! Elpakoltam a karácsonyfás párnahuzatot is és formabontóan előbb került fel a virágos kollekció, mint szokott és még az új lepkéket is beköltöztettem amit karácsonyra kaptam. Mert ki mondta, hogy januárban nem lehet színes a szobámban ez-az, ha már egyszer minden olyan szürke. Nem igaz? :)

http://ujember.hu/receptek-nem-csak-haziasszonyoknak/

Ma hajnal négykor rémes rémes álomból riadtam fel és sokáig tartott belőle nyugodni, inkább kiolvastam a félbehagyott könyvet. :) Nem kockáztattam további alvásfélét. Az álom tárgya (még mindig) a nyelvvizsga volt. Sokan voltak az álmomban, régi kollégiumi társak, későbbi színházas társak, egyik pillanatban még írtam amit kellett, a másikban már valahol autókáztunk és én ott folytattam a hivatalos levél körmölését, közben éreztem, hogy lement az idő és mondtam a többieknek, hogy még mindig hiányzik egy levél, majd ha visszaértem folytatom - mire néztek rám, hogy hogy én még nem fejeztem be, amikor annyi idő volt rá...? - hm, ugye tiszták a szimbólumok mindenki előtt? ;) Közben leesett, hogy ez a vonat (is) elment, már hogy adhatnám be a papírt, mikor otthagytam a helyszínt. Aztán felsejlett egy sikeres eredmény és akkor meg nem értettem, miért is kell még mindig a hivatalos levelet körmölni... Ennyi, még mindig nem ereszt ez a téma, de hogy is lehetne ezt egyik napról a másikra l

Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy fölépüljenek ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában. Bruno Ferrero

Kacsát évek óta - most már bőven mondhatom ezt, hiszen az első ciklus egy évéhez pont ma megvan újabb kettő - ugyanott etetünk, de közben elég nagy idők telnek el, a gyerekek meg nőnek. Az első ciklus képei nincsenek Bagirán, de íme két kép, az első 2014 júliusából, a másik pedig tegnapelőttről:

Pénteken megnézem, hogy valóban akkora durranás-e...? :))

Mostanra azt hiszem már mind tudjátok, hogy tegnapelőtt este megjött az Ecl -értesítő, miszerint az írásbeli vizsgám sikeres. :) Bár az eufória már elmúlt a sok szürkeségnek és ócskaságnak 'hála', de mégis írnék azért róla több okból is. De mindenekelőtt nagyon-nagyon köszönöm a sok-sok bíztatást, drukkolást és érdeklődést. Ahogy mondják, megcsináltuk. :) Végiggondolni is szörnyű, hogy mennyi év és vizsga telt el eredmény nélkül. Hogy mennyi lemondás és rááldozás ment rá, azt sem ragoznám. De végre-végre látszik a vége és így új ajtó-ablak nyílhat márcsak azzal is, hogy lehet tovább, feljebb gondolkozni. Éveken át mindig rákerült ez a papíros az egyéves tervbe, most végre lehet helyette mást írni. :) A tanulás persze nem állhat meg, de legalább már valameddig sikerült eljutni.

http://www.evamagazin.hu/psziche/45285_tedd_meg_minden_evben.html?utm_content=buffer03c56&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=eva_facebook

Tudom, tudom, állítólag minden kisgyerek szereti a ketchupot. Mégis már kétkedem, mert túl azon, hogy én nem emlékszem gyerekkoromból, hogy én mindenre ezt nyomtam volna, később néhányan a rokonságból már kezdték ezt űzni, mégis bizton állítom, hogy ami ketchupot a Matthew magába tud(na) nyomni, az már messze értékhatár feletti. :) Így aztán nem tudtam megállni, hogy a karácsonyra ne kapjon egyet becsomagolva a 'Télapótól'... íme, persze mindenki röhögött karácsony reggel, még ő is, bár fordult egyet a konyhában és áthúzta az ő nevét és ráírta, hogy: MUM, pedig az anyját még az életben nem láttam ketchupot enni. :) Mindenre és mindenhez tud ketchupot enni. És persze mindig marad a tányéron, de képes (lenne) azt üresen is megenni, vagy simán megmártogatja benne a csemegeuborkát is. De láttam már ketchupba tunkolt vitamint is. Rémes. :)

Tegnap újratöltöttem az ételízesítős dobozt és akkor megütötte valami a szemem a zacskón, amit persze mindig Mo-ról szerzünk be vagy hozatunk: *Egy csipetnyi otthon*

Le kellett szedni a karácsonyfát meg az összes akármit, aminek kicsit is köze van/volt a karácsonyhoz, mert itt ez a szokás. Ez az ára annak, hogy már december elejétől lehetett fa. Ezt a képet közben készítettem: Eredetileg eddig tartott volna ez a poszt, de aztán láttam egy bejegyzést, hogy így is lehetne véget vetni a karácsonynak. :) WMN Vízkeresztre jó tanács: a karácsonyfa szakszerű, praktikus és fájdalommentes elcsomagolása https://www.facebook.com/wmnmagazin/?fref=nf

Nekem tavaly bejött, láttátok az eredményeket, nem késő belevágni:

Már tudom hol rontottam el a mai napot, a reggelnél... ;)

Kellenek ilyen praktikus helyek nekem is a leendő konyhámba, amint megnyertem a lottót... :)

Jól van, jól van, lehet folytatni. :) Végre nullázták a tavalyi kihívásokat, óra indul. :) Lássuk, ki tart velem és nevez be? 50-es könyvkihívás Eddig 0 könyvet olvastál el a tervezett 50-ből. Hátralévő idő: 360 nap. 0% 25-ös könyvkihívás Eddig 0 könyvet olvastál el a tervezett 25-ből. Hátralévő idő: 268 nap. 0% Havi könyvkihívás január Eddig 0 könyvet olvastál el a tervezett 4-ből. Hátralévő idő: 25 nap.

Vissza a nyeregbe Phillip Danville egy sikeres építész, aki lányával együtt imádja a lovakat. Az egyik díjugrató versenyen egy szerencsétlen esés következtében Jenna maradandónak tűnő gerincsérülést szenved. Vőlegénye nem képes feldolgozni a történteket, így a fiatal nő egyedül marad. Phillipp rehabilitációra küldi a lányát, aki hazatérte után megismerkedik lovának gondozójával, a visszavonult rodeós Duttonnal

Az előbb végeztem ki egy könyvet, ami az új év hajnalán igazán reménykeltő, mert leginkább azt üzeni, hogy ami a tiéd, azt végül megkapod és aki a tiéd, arra végül rátalálsz. De ezen túl nagyon érdekes könyv és döbbenetes, ami a holokausztból felsejlik belőle. Harmel, Kristin A felejtés édes íze "Az élet soha nem úgy alakul, ahogy tervezzük, hanem ahogy lennie kell." A frissen elvált Hope McKenna-Smith egyedül neveli tizenkét éves kiskamasz lányát, Annie-t, és az anyagi nehézségek ellenére is igyekszik életben tartani a családi cukrászdát, igaz, egyre fogyatkozó reménnyel. Mert bár az Esthajnalcsillag a turisták és a helybéli lakosok szerint is Cape Cod egyik legnépszerűbb helye, mégsem hoz annyi bevételt, amennyi elegendő lenne a megélhetéshez, a havi törlesztőrészletek kifizetéséhez. Hope-ot kétségek gyötrik, hogy megérte-e a szülés miatt félbehagyni a jogi egyetemet, aztán évek múlva kiszállni a férjével közös vállalkozásból, és magára vállalni a családi hagyomá

Az év utolsó hónapja nagyon-nagyon hamar eltelt. Indultunk ugye tökéletes nappal, megkoronázva a Josh Groban koncerttel. Pár nappal később volt a Havasi -koncert és pár nap otthon, aztán sok karácsonyi-adventi készülődés. És ami az egyik legjobb, meg tudtam venni az Adele koncertjegyet. A békés karácsonyért is hálás lehetek.

Alig van említésre méltó cetli, nem csoda, hiszen nagyon húzós volt a november a közelgő nyelvvizsga miatt, de azt látom, hogy pont emiatt a karácsonyi ajándékokkal hamar elkészültem, ekkor csináltam a két külső megbízásos adventi naptárt és jött a hír Adele új albumáról és a londoni koncertekről.

Nagyon szép őszi napok volt októberben, nekem jutott pár nap pihenés, rengeteg olvasás, temérdek e-book-ot sikerül begyűjteni. Kapok egy nagyon jó állásajánlatot (a vége már nem volt jó), eljutok kirándulni, a mérleg még szebb számokat mutat, aminek hatására lehet egy kisebb farmert venni sok idő után.

Lássuk azt a hónapot, amire annyit vártam és készültem, nem újdonság, a 35-ös szám miatt. Nagy szekrényszanálást hajtok végre, találok egy új illatot, megveszem a filofaxot, kinyílnak az orchideák, kerekedik egy egész jó szülinap, kapok pakkot is, elámulok az Oroszlánkirályon, szépen haladok a könyvkihívással, eljutok fodrászhoz, megszületik Rozika és van egy 1940 Ft-os lottónyeremény (amit épp a szülinapomon játszottam meg). Nem rossz, ugyebár :)

Ahogy erre visszagondolok, az is eszembe jut, hogy nagyon vártam már, hogy vége legyen ennek a hónapnak és voltak igazán rossz dolgok is, de nézzük  a jókat: Eljutok többször is a beachre, ami igazán jó élmény. Kapok némi bank-kompenzációt, nyerek a lottón 1380 Ft-ot, újra bimbósodik az egyik orchideám, a nyár végi kiárusításoknál nem járok rosszul és eljutok a Lord of the Dance előadására, ami nagyon tetszik.

Innen is előkerült 11 cetli, pedig nagyon emlékszem, hogy ez egy nagyon kemény és idegőrlő hónap volt - erre cetli nélkül is emlékszem. :) Nagyon tetszik a Buckingham Palota kiállítása, van vendégem, pár napra kiürül végre a ház és olvasok rendületlenül tovább (ekkor már pár könyvet itt szerzek be - igaz, aranyáron). Júliusban jutok el Doverbe és marad nagyon emlékezetes, és ekkor veszem meg a mostani nagyon szép bőröndöt is.

Júniusból 15 cetlit is találok, zömmel a könyvolvasáshoz  kapcsolódva. Ekkor hozok haza egy új orchideát, elkészül a berno Top-7, vagyis szép eredménnyel zárul. A NAV-tól kisebb összegű bünti jön, mint amire számítok (ugye, hogy nem minden nav-levél rossz? :) És, hosszú idő után újra mérlegre merek állni és a helyzet nem is annyira elkeserítő.

Májusban elérek egy 15 éves évfordulót valakivel, és elszánom magam a decemberi nyelvvizsgára, megvásárlódnak a repülőjegyek, megveszem a jegyet Havasi Balázs decemberi koncertjére. :) Folytatom a könyvkihívás teljesítését, ekkor hatnál járok, és megveszem a jelenleg legkedvesebb táskámat, amit most megcsodálhattatok karácsony táján. :)

Áprilisban elég sok a cetli, mozgalmasabb időszak volt kicsit voltam otthon is, szabadságon is. Elkezdtem a könyvkihívást (nem kicsi gőzzel), ide is jutott ünneplés is. Eljutottam otthon színházba (Fekete Péter), volt idő Ötyére, ÉÉÉÉÉÉÉÉSSSSSSS megjelent Josh Groban eddigi egyik legjobb cd-je, kiderül, hogy lesz koncert Londonban, amire szerintem elég hamar megvettem a jegyet is. Azóta tudjuk, hogy az egyik top-élmény lett, na nem a jegyvásárlás, hanem a koncert és a nagy találkozás maga. Április a hónap, amikor átélem eddigi legjobb repülésemet, majd rá pár napra 'beleszeretek' a legszebb férfiba és kapitányba. :) És megint kisütött a nap, mert egy cetlin az áll, hogy napsütés, a kertben olvasok. :) Úgy látszik ez elég központi kérdés lett... .:)

Márciusi cetlik száma 11. Lássuk, hogy ehhez képest mi minden történt: Anyám betölti a 60-at, én elutazom Edinburgh-ba három napra és azt hiszem örökre beleszeretek ebbe a városba (is), ünnepeltünk - Sanyika-napot is; azt hiszem ennyi, ami itt publikus lehet.

Még mindig sok a cetli, de összegezni már kevesebbet érdemes: Voltak jó ünneplések, megültük az első Matyuska-napot is, a blog akkor 2200 bejegyzésnél járt (ez a bejegyzés pedig a 3699. :) ), leesik a tavalyi tél legnagyobb hava, egészen 5 cm, de úgy örülök neki, mintha méteres lenne. :) Megkapom az itteni bankkártyámat végre és sok kínlódás után. Névnapra megnézem a Wicked-et meg vannak jó köszöntéseim és úgy látszik a tavalyi tél sem volt napfényesebb, mert 17-én feljegyeztem, hogy "napsütés+park". :)

Ránézésre is egyértelmű, hogy ekkor született a legtöbb cetli, majdnem harminc, pontosan huszonnyolc. Január a legkevésbé szeretett hónapom, nem akar soha véget érni, korábbról nincsenek belőle jó emlékeim, nem hiába olvasom több helyen is, hogy a január nem más, mint az év hétfője. Talán ezért is próbálok sok célt kitűzni ilyenkor az elején, hogy azzal elfoglalva meg azon dolgozva, agyalva, jobban teljen az idő, bár utólag belátom, hogy a lelkesedést hamar lenyomja a szürkeség. Lássuk akkor januárban miben kapaszkodtam tavaly (nem minden cetlit sorolok fel): voltak évfordulók, megkaptam az NHS számot, eljutottam a bankba számlát nyitni, kihagyás után újra nekiugrottam az angolnak, a karácsony utáni leárazások elhúzódtak így néhány igazi klassz cuccot sikerült fillérekért megkaparintani, sok elmaradt e-mailt válaszoltam meg, elkezdtem dolgozni a Charity Shopban, megfőztem istenire életem első gulyás levesét önállóan, 'megismerkedtem' David Garrett-el, új arcot kapott a blog

Na, kérem nekiláttam a cetliknek. :) Főleg azért, mert elkezdtem kitölteni az évrendezőt és nem sok jó akaródzott eszembe jutni tavalyról (kint még mindig tart a sötétség esővel ráadásként), ezért 'muszáj' is volt ezeknek nekilátni. Érdekes a kép, egyértelműen a legtöbb cetli az első hónapokból van, nem pont azért, mert annyira jó időszak volt, hanem talán tudatosabban figyeltem azokat megfogni, eltenni, később van némi apadás, de mindjárt kiderül, hogy darabra vagy súlyra milyen volt az év. :) Közben végre elérkezett az ideje az egyik karácsonyi ajándékomnak is, a háttérben klimpírozik Havasi barátom, szóval havonta visszatekintek a következő bejegyzésekben. Továbbra is ajánlok nektek hasonlót, vagy legalább a naptárba írjátok be a jó dolgokat és évvégén pörgessétek vissza.