Nem ereszt

Ma hajnal négykor rémes rémes álomból riadtam fel és sokáig tartott belőle nyugodni, inkább kiolvastam a félbehagyott könyvet. :) Nem kockáztattam további alvásfélét.

Az álom tárgya (még mindig) a nyelvvizsga volt. Sokan voltak az álmomban, régi kollégiumi társak, későbbi színházas társak, egyik pillanatban még írtam amit kellett, a másikban már valahol autókáztunk és én ott folytattam a hivatalos levél körmölését, közben éreztem, hogy lement az idő és mondtam a többieknek, hogy még mindig hiányzik egy levél, majd ha visszaértem folytatom - mire néztek rám, hogy hogy én még nem fejeztem be, amikor annyi idő volt rá...? - hm, ugye tiszták a szimbólumok mindenki előtt? ;)

Közben leesett, hogy ez a vonat (is) elment, már hogy adhatnám be a papírt, mikor otthagytam a helyszínt. Aztán felsejlett egy sikeres eredmény és akkor meg nem értettem, miért is kell még mindig a hivatalos levelet körmölni...

Ennyi, még mindig nem ereszt ez a téma, de hogy is lehetne ezt egyik napról a másikra letenni, amikor annyi éven át 'társam' volt... ;)
Megkockáztatom, hogy direkt erre szakosodott sejtjeim jöttek létre, akik csak ezzel foglalkoztak, hogy legyen folyamatos para - ami még gátol(t) is.